A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 30 tagállamra kiterjedő kedden közzétett átfogó éves jelentés szerint, noha a magyar tanárok óraszáma az egyik legalacsonyabb (évente körülbelül 650 óra) az OECD-országokat alapul véve, az ő fizetésük nőtt – Finnországhoz és Mexikóhoz hasonlóan – leggyorsabban reálértékben 1996 és 2004 között. Magyarország még így is a sereghajtók között van az általános iskolai tanári bérek GDP-hez viszonyított arányát tekintve (kevesebb mint 1 százalék), igaz, az éllovas Dél-Koreában és Mexikóban sem haladja meg jelentősen ez az érték a 2 százalékot. Az említett két Európán kívüli országban viszont az egy főre jutó GDP kétszeresének felel meg a tanári kereset, míg Magyarországon alacsonyabb a tanítók bére, mint az egy főre jutó hazai össztermék.
Dicséretes viszont, hogy az Egyesült Államok, Ausztrália és Dél-Korea után Magyarországon jut a legkevesebb diák egy számítógépre, kevesebb mint Japánban vagy a skandináv országokban.
Szintén örömteli adat, hogy – Görögország, Lengyelország és Mexikó mellett – Magyarország az egyike annak a négy OECD-tagállamnak, amely azzal büszkélkedhet, hogy a 2003-at megelőző időszakban legalább 30 százalékkal növelte ráfordításait egyidejűleg az alapfokú, a középfokú és a felsőfokú oktatás terén. 1995 és 2003 között az említett mértékben nőtt az alsó- és középfokú tanulmányokra az állam által költött, egy diákra jutó összeg, s ugyanennyivel az általában a felsőfokú oktatásra fordított összeg 2000 és 2003 között.
Az OECD-vizsgálat részletesebben elemezte a matematikai és szövegértési készségek mindennapi életben való felhasználásának képességét ellenőrző 2003-as PISA-felmérés eredményeit is. Kiderült, hogy a leginkább hátrányos helyzetű diákok átlagban három és félszer olyan rosszul szerepeltek a matematika-feladatsorok megoldásakor, mint a legkedvezőbb feltételek mellett iskolába induló társaik. Magyarországon – miként Belgiumban, Németországban és Szlovákiában is – az OECD-átlagot jelentősen meghaladja ez a különbség, vagyis az iskolai eredmény felnagyítva tükrözi vissza a társadalmi különbségeket. (Az említett három országban ráadásul a matematikából gyengébben teljesítők leszerepeltek szövegértésből is, amiből arra lehet következtetni, hogy tanulók viszonylag szélesebb körének van gondja általában a tanulással, s nemcsak egy-egy tárggyal vagy készséggel.)
Az OECD-elemzés általános megállapítása szerint csökkennek a – nők hátrányára meglévő – nemek közötti különbségek az oktatás-képzés terén, s egyre növekszik a magántőke szerepe az oktatásban. A jelentés megállapította, hogy egyre többen – az 1995-ös adatokhoz viszonyítva 2004-ben több mint kétszer annyian – tanulnak külföldön. A vendéghallgatók több mint felét négy ország – az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és Németország – fogadja.
A jelentésből az is kitűnik, hogy sok – mindenekelőtt nyugati – OECD-országban a becsvágy lanyhulása érzékelhető a fiatalok körében, miközben nem egy fejlődő országban – különösen Kínában és Indiában – a családok minden erejükkel ösztönzik a gyerekek továbbtanulását.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
