Manapság a dízeltechnika rendkívüli iramban fejlődik. A változó geometriás turbónak és a hi-tech elektronikáknak köszönhetően a gázolajos masinák szinte minden tekintetben felveszik a versenyt a hagyományos Otto-motorokkal.
A Renaultnál különösen jól követhető a fejlődés, mivel 1,5 literes kis dízel háromféle teljesítménnyel is kapható. A leggyengébb 65 lóerős, 160 newtonméteres nyomatékkal, ezt követi a kicsit felpaprikázott, de még mindig hagyományos turbós 80 lóerős kivitel. Az evolúciós folyamat jelenlegi csúcsán pedig a 100 lóerős, 200 newtonméteres nyomatékkal párosított verzió áll. Ekkora teljesítmény egy 1,5 literes motortól nem mindennapi érték, hiszen manapság a jobban eleresztett 1,4-es benzinesek produkálnak hasonló értéket. 
Olyan, mint egy benzines
Nemcsak a motor paraméterei, hanem a viselkedése is Otto-motoros társaira emlékeztet. Az indításkor ugyan hallatszik a tipikus dízeles kopogás, de ezen kívül szinte semmi nem utal a kocsi dízel mivoltára. A változó geometriás turbó miatt rendkívül egyenletesen húz, és ráadásul inkább a magasabb fordulatszámokat kedveli. 2500-as fordulat után iszonyatosan megindul a kocsi, és ez lendület még 4000-nél sem hagy alább.
A motor mellé társított 5 fokozatú kézi váltó franciásan, kicsit puhán megvezetett, de áttételezése remek, jó partner a tempós autózáshoz, hiszen mindig tudunk úgy kapcsolni, hogy a motor optimális fordulaton járjon. A kegyetlen hajsza során is meglehetősen takarékos a dCi, ilyenkor is nehéz 6,5 liternél többet megetetni vele.
Nemcsak a motor, hanem a futómű is remek partner a sportos stílushoz. Tempós kanyarokban is könnyen irányítható, enyhén alulkormányozott, de hirtelen gázelvételre a feneke is táncba vihető, bár ez nem könnyű, mivel a 185/55-os Continental gumik remekül tapadnak. A felfüggesztés meglepően jól kezeli az úthibákat, bár a nagyobb kátyúkkal szemben sajnos tehetetlen. A kormány pontos, de kisautóhoz kicsit nehézkes.
|
A Renault Clio ugyan kissé megújult a 2004-es évre, de ezek a változások olyan minimálisak, hogy csak szakavatott szemlélő veszi észre a különbséget. A változatlan karosszériaforma sajnos meglehetősen szűkös belsőt rejt. Elöl még viszonylag kényelmesen el lehet férni, de hátul az erősen lefelé ívelő tetővonal miatt csak 175 centiméteres magasságig elegendő a fejtér. Sajnos a lábtérnél sem jobb a helyzet, így hátul leginkább csak gyerekek utazhatnak kényelmesen.
A Clio 255 literes csomagtere átlagos a kategóriában, és az utastérbe rejtett rakodórekeszből is lehetne több, illetve nagyobb. Mindemellet a Privilege felszereltségű utastér igazán ízléses. A felhasznált műanyagok minősége remek, nemcsak látványra szépek, tapintásuk is kellemes. Az első ülések enyhén kagylósítottak, magasságban is állíthatók, de a kormány tengelyirányban nem mozgatható, így az ideális vezetési pozíciót nehéz megtalálni.
|
A hamarosan teljesen megújuló Clio-palettán üde színfolt a 100 lóerős dízel verzió. Sajnos csak Privilege és Initiale felszereltséggel kapható, a gazdag felszereltség magas árat is jelent. Így közel 3,8 milliónál indul ez a változat, ami a kocsi tudását és a rengeteg extrát figyelembe véve is elég borsos, mivel 4 millióért már egy kategóriával nagyobb autót is kapunk.
