Brüsszeli lobbizás – szabad pálya

Megkésve értesült egy ismert nyugat-európai festékgyártó vállalat arról az európai jogszabálytervezetről, amelynek következtében néhány üzemében gyakorlatilag lehúzhatta volna a rolót. Sürgősen brüsszeli lobbistákhoz fordult, s közreműködésüknek köszönhetően három nap alatt sikerült elérni az indítvány módosítását. A vállalat eurómilliókat takaríthatott meg.

E válságmenedzsmentnek is beillő lobbiszolgáltatás ugyan kirívó esetnek számít, ám jól szemlélteti: megfelelő technikával és kapcsolatokkal sok mindent el lehet érni Brüsszelben. Az uniós intézményeknek otthont adó belga fővárosban a legóvatosabb becslések szerint is legalább 17 ezer lobbista tevékenykedik mintegy 2600 különböző szervezetben és cégben.

Ezek az elmúlt tíz-tizenöt évben Brüsszelben megjelent tanácsadó és kommunikációs szereplők ügyfeleik érdekeit képviselve próbálják megszerezni a jogszabályok előkészítésével kapcsolatos információkat, befolyásolni a döntéshozatali munkát. Tevékenységüket az teszi szükségessé, hogy a fokozatosan megvalósuló egységes piac miatt a tagállomokban a nemzeti jog helyébe jórészt a közösségi szabályozás lépett. „Bizonyos szervezeteknek mindenképpen érdemes részt venni a jogszabály-alkotási procedúrában, egyeseknek pedig presztízs okokból érheti meg a brüsszeli jelenlét vagy képviselet” – magyarázza Kriza Máté, a Brüsszelben is otthonosan mozgó EuroCabinet Kft. tanácsadója.

Határmezsgyén Baráth Gergely szerint tudták, hogy ilyen vezetéknévvel itthon politikai támadásoknak lesznek kitéve. Medgyessy Gergelynek, a kormányfő fiának brüsszeli vállalkozása, a többi közt a Matávot és az OTP-t képviselő TGG and Partners Kft. kapcsán ismét reflektorfénybe került a lobbitevékenység; ez a szakma nem először tűnik fel kedvezőtlen színekben. Mert bár az érdekérvényesítő tanácsadók szigorú, az üzleti élet szereplői által is megkövetelt etikai kódexnek megfelelően dolgoznak, időnként korrupciógyanús, vagy legalábbis összeférhetetlenségi aggályokat felvető ügyletekbe keverednek. Mint ismeretes, Répássy Róbert fideszes képviselő szerint a politikusok fiai vezette TGG and Partners Kft. Matáv általi megbízatása a hálapénz látszatát kelti, mivel a nagyvállalat 2003-ban 3,2 milliárd, 2004-ben pedig 63 millió forintos fejlesztési adókedvezményben részesült. Ellenzéki képviselők azt is kifogásolják, hogy a TGG csak egy éve alakult, 3 millió forintos törzstőkével és Brüsszelben nincs bejegyezve a lobbicéggek között. Az ominózus üggyel kapcsolatban Baráth Gergely, Baráth Etele államtitkár fia a Figyelőnek elmondta, még a Vivendi szabályozási és külkapcsolati managere, majd igazgatója volt, amikor a Matáv fejlesztési adókedvezményét lehetővé tévő jogszabály alapja megszületett, és mint ellenérdekelt fél, nem örült a döntésnek. „Magyarországról pedig éppen azért mentünk el üzlettársaimmal (köztük Medgyessy Gergellyel), hogy békén hagyjanak bennünket. Tudtuk, hogy ilyen vezetéknévvel itthon bármit csinálunk, politikai támadásoknak leszünk kitéve. Ezért megfogadtuk: állami céggel kinti munkára sem szerződünk, támogatásra nem pályázunk, és ehhez tartjuk is magunkat.” Mint hozzátette, Brüsszelben nem kötelező a lobbicégek regisztrálása, a TGG and Partners minden esetre részt vesz és hónapok óta rajta van az újonnan csatlakozott országok cégeit összefogó listán (Niroc), és bár nem célterületük az Európai Parlament, de itteni regisztrációjuk is folyamatban van. Baráth elmondta: cége részt vesz a távközlési cégek szempontjából kiemelt jelentőségű e-Europe program prioritásainak monitorozásában, amelyek a csatlakozóknál meglehetősen eltérnek a régi tagállamok igényeitől. A TGG a 2006-tól induló, az információs társadalomnak kitüntetett szerepet juttató Hetedik Keretprogram előkészítéseinek fejleményeit is figyelemmel kíséri a kezdetektől.

A jövő a tét

A lobbizás sikerét nehéz mérni, így sok esetben nem számszerűsíthető, mekkora hasznot is hoz a meglehetősen drága brüsszeli jelenlét. A lobbicégek az ügyvédi irodákéhoz közelítő óradíjakkal dolgoznak, a különböző hírszolgáltatásokra való előfizetés, az eseményszervezés méregdrága, az esetleges képviseletek irodabérlete pedig havi sok ezer eurót is felemészthet. „A lobbisták mindenesetre megpróbálják teljesíteni az ügyfél által kitűzött célokat, és amennyiben a rengeteg bizonytalan tényező közepette annak ötven százaléka megvalósul, az már sikerként könyvelhető el” – jelenti ki Kriza Máté. Simon László tanácsadó, a brüsszeli GPC International volt lobbistája szerint e tevékenység sok esetben megfizethetetlen, mint azt a már említett festékgyár esete is mutatja. „A cégek piaca, nyereségessége, jövője a tét” – mondja.

A jogszabálytervezetek Brüsszelben mindenki által ismert játékszabályok szerint, egyfajta kötelező konzultációs rendszerben keringenek az Európai Bizottság, az Európai Parlament és Tanács, a tagállamok diplomatái, a regionális ügynökségek, a nem-kormányzati szervek, a vállalatok és még megannyi, a döntéshozatalban ilyen-olyan szinten részt vevő szereplő között. A lobbizás az e láncolat tagjai között zajló kommunikációt és érdekérvényesítést jelenti. A lobbisták ebből adódóan nemcsak ügyfeleiknek közvetítenek híreket, hanem az intézmények felé is: a hivatalnokok és a képviselők – akik feladatuk szerint a közösségi érdekeknek megfelelően végzik munkájukat – sok esetben az érdekérvényesítőkön keresztül ismernek meg árnyaltabban egy-egy szektort. „Egyrészről az ügyfeleink szeme és füle vagyunk” – magyarázza Baráth Gergely, a Brüsszelben egyebek közt a Matávot és OTP-t képviselő TGG and Partners Kft. résztulajdonosa (lásd írásunkat a 24. oldalon). Ez azt jelenti, hogy a brüsszeli és európai szakmai eseményeken, illetve az EU nemzetközi tisztviselőivel való személyes kapcsolatokon keresztül begyűjtött információkat továbbadják nekik, tájékoztatják őket a szektorukat érintő aktualitásokról, felvetésekről, kezdeményezésekről és trendekről. „Amikor pedig arra van szükség, Brüsszelben a szájuk is vagyunk, azaz közvetítjük álláspontjukat.”

Bár a lobbizás klasszikus és első számú célpontja a jogszabályokat megalkotó Európai Bizottság, az utóbbi években, az Európai Parlament jogkörének bővülésével a parlamenti érdekérvényesítés jelentősége is felértékelődött. Mindenféle hiedelemmel ellentétben a Bizottságban és a kijárók előtt legnyitottabb Parlamentben a lobbistákat egyáltalán nem gyanús alakoknak tekintik, éppen ellenkezőleg, a játszma részének. Olyan szereplőknek, akiktől – még ha sokszor haza is beszélnek – sok értékes információt lehet megtudni, és akik a bizottsági hivatalnokot, illetve a parlamenti jelentéstevőt segítik a munkában.

Becslések szerint évente körülbelül 70 ezer kapcsolatfelvételre kerül sor az Európai Parlament tagjai és a náluk kilincselő érdekkijárók között. Különösen intenzív a kapcsolat, amikor a képviselőtestület egy-egy „pénzes” iparágat, például a dohány- vagy a gyógyszeripart érintő fontos jogszabályról szavaz. A képviselők, vagy a napirenden lévő adott témával foglalkozó parlamenti bizottságok tagjai és az általuk kinvezett jelentéstevők napjainak jó részét a lobbistákkal való kapcsolattartás teszi ki.

Lobbisták az EU-labirintusban Az eurobürokraták talán a legjobban fizetett köztisztviselők a világon. Vélhetően ez is oka annak, hogy évtizedeken keresztül csak elvétve tévedtek át az „utca másik oldalára”, a lobbisták közé. Mostanában azonban egyre nő a „dezertőrök” száma, akik az uniós intézményekben megszerzett tudást és főként ismeretséget valószínűleg nem aprópénzre váltják. Martin Bangemann. Vitatott váltás. Daniel Guéguen, a szakmában nagy névnek számító hivatásos lobbista azok közé tartozik, akiket növekvő aggodalommal tölt el ez az új trend. „Messzemenőkig elítélem és sokkolónak tartom” – mondta a Figyelőnek. Guéguen szerint a szakmai tisztességet kérdőjelezi meg, ha egy köztisztviselő egyik pillanatról a másikra csak úgy átnyargalhat a kijárók közé. De még ennél is akadnak cifrább helyzetek. Szakemberek szerint egyre több ugyanis az olyan magas rangú hivatalnok, aki „részmunkaidős lobbistaként” tevékenykedik, és ezt ráadásul mindenki szeme láttára műveli. A CLAN nevű hivatásos tanácsadó cég vezetője ezért sürgetőnek tartja, hogy a lobbitevékenységet szigorú keretek között szabályozzák. „Az én cégem például soha nem került pénzügyi kapcsolatba egyetlen uniós intézménnyel sem” – mutat rá Daniel Guéguen, aki számos könyvet írt már a brüsszeli érdekérvényesítésről. Korábban egyes biztosok sem tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy magas gázsiért a magánszektorba igazoljanak. Martin Bangemann egy korábbi német bizottsági tag nagy vihart kavart, amikor megbízatásának lejárta után elfogadta a Telefónica spanyol tárközlési óriás ajánlatát. Az ügy pikantériája, hogy Bangemann éppen a távközlési szektort felügyelte előzőleg az Európai Bizottságban. Hogy hasonló eset ne fordulhasson elő, a biztosok munkaszerződése ma már tartalmaz egy záradékot, amely meghatározott időre megtiltja, hogy munkaviszonyuk megszűnése után olyan területen helyezkedjenek el, ahol felmerülhet az összeférhetetlenség problémája. Minden EU-intézmény és lobbicsoport által elfogadott etikai kódex nincs ugyan Brüsszelben, az idők során kialakult egy játéktér, amelyen belül maradni mindenkinek elemi érdeke. Az idők folyamán egymástól nagyon eltérő érdekérvényesítési stratégiák eresztettek gyökeret. Szakmai körökben általában a környezet- és az állatvédő szervezeteket és csoportokat hozzák fel pozitív példaként az eredményes lobbizásra: azzal vívtak ki elismerést maguknak, hogy a problémákkal együtt megoldásokat is kínáltak, amit Brüsszelben nagyra értékelnek. Az Eurogroup for Animal Welfare nevű, több EU-tagállamban is tevékenykedő csoport elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy az Európai Unióban az elmúlt bő egy évtizedben látványosan javultak az állattartás körülményei. A tyúkok tartására használt elavult ketrecek betiltásáért folytatott sokéves kampányát például szakmai szemináriumokon oktatják.

A szűrők szerepe

Ugyan még csak megfigyelői státusban lévő törvényhozó mellett dolgozott Brüsszelben, Gáti Mátyás képviselői asszisztenst is számos lobbicég és szervezet kereste meg különböző ügyekben. A Gurmai Zita szocialista politikus jobbkezeként tevékenykedő jogász kapcsolatba került például a Microsoft érdekeltségeivel szemben álló Linux-felhasználók egyesületével, légszennyezés ellen tüntető környezetvédőkkel, az állatok szállítását szigorúbban szabályozni igyekvő állatvédőkkel, közlekedési vállalatokkal, útépítőkkel, de még az EU-alkotmány kiegészítését szorgalmazó vallási szervezettel is. Gáti szerint a parlamenti lobbizás egyik alapszabálya, hogy a képviselőt nem közvetlenül, hanem az asszisztensén keresztül közelítik meg. „Aki lobbizni akar, jó ha először az asszisztenseket keresi fel, akik egyfajta szűrőként, kapuként működnek az általában rettentően elfoglalt képviselők felé, ők hozzák majd össze a találkozót, és gyűjtik be az érdekesnek tartott témák tanulmányozásához szükséges információkat.” Gáti konkrét lobbitevékenységként említi a nevezetes észak-déli autópálya ügyét. Mint emlékezetes, az Európai Parlament márciusban elfogadta Gurmainak a Gdanskot a szlovákiai Zsolnával összekötő autópálya tervezett nyomvonalának módosítására vonatkozó indítványát; a sztráda így egészen az Adriáig húzódott volna. „A kezdeményezés egy baranyai megyei közgyűlés szakértőjétől származik, aki a térség érdekeit szem előt tartva keresett meg bennünket” – mondja Gáti, aki az esetet annak ellenére sikerként könyveli el, hogy a közlekedési folyosó megépítésének tervét végül is nem tárgyalta a döntéshozó Európai Tanács, így az kútba esett. A kudarc oka az volt, hogy az egész módosító javaslat későn, a tervezet előrehaladott stádiumában született.

Az időzítés tehát létfontosságú lehet egy-egy ügy kimenetele szempontjából. Így minél korábban kapcsolódnak be a társaságok a döntéshozatali mechanizmusba – akár passzívan, megfigyelőként is -, annál nagyobb esélyük van arra, hogy az őket érintő jogszabályok megváltozásáról időben értesülve felkészülhetnek azokra. Mivel a jogalkotási procedúra éveken át tart, a megfelelő információkkal rendelkezők ekkora előnyt kapnak azokhoz képest, akik csak az EU hivatalos közlönyéből értesülnek a jogszabályok változásáról. Simon László úgy látja, nem a cégek méretétől függ az, hogy megéri-e Brüsszelben lobbizniuk, hanem inkább tevékenységüktől: a környezetvédelmi szempontból érzékeny területeket, például az energetikai, vegyipari, szállítási vállalatokat mindeképpen ide sorolja. Azonban szerinte egy vállalatnak sem szabad azt hinnie, hogy üzletmenetét nem befolyásolja az uniós törvényhozás jövője, így már az 1-2 milliárd forint forgalmú középvállalatoknak is megérheti a havi 1-3 ezer euróba kerülő politikai monitoring és egyéb információszolgáltatás – a több tízezer eurós szint az amerikai és nyugat-európai multik területe. A kelet-európai megbízókat viszont még ebben az alacsony költségű kategóriában is nagyítóval kell keresni Brüsszelben, a magyar cégek és régiók, a most csatlakozott országokéhoz hasonlóan alulreprezentáltak, amin a tanácsadó szerint sürgősen változtatni kell.

Kinek éri meg?

A brüsszeli jelenlét többszintűségét húzza alá Baráth Gergely. Szerinte meglehetősen kevés az olyan hazai vállalat, amelynek önállóan megérné igénybe venni egy brüsszeli lobbicég szolgáltatásait. Ő is úgy tartja, szektorfüggő, kinek éri meg lobbicéget megbízni, vagy képviseletet fenntartani. A távközlés, az energetika, a szállítmányozás, a pénzügy területén tevékenykedő nagyvállalatok – például a Mol, az OTP vagy a Matáv – természetesen ilyenek, de érdemes megfontolnia a hangsúlyos brüsszeli jelenlétet a versenypiacokon tevékenykedő állami cégeknek, például a Malévnak, vagy a liberalizációra most készülő MÁV-nak is. Baráth szerint a régiók képviseletét is erősíteni kell, mert nagy a verseny a támogatásokért. A Nyugat-Európában terjeszkedni kívánóknak – például az IT-vállalatoknak – közös, a cégek érdekeit együttesen képviselő szervezetek megalakítását és azok brüsszeli jelenlétét javasolja. „Az EU nemcsak a támogatásokról szól, hanem sokkal inkább arról, miként alkalmazkodnak a cégek az állandóan változó jogi környezethez, illetve hogyan használják ki az ebből adódó lehetőségeket” – mondja Simon. „Nem attól lesz jó egy vállalat, mert pályázatot nyer, éppen fordítva: az uniós lehetőségekre is felkészült, jó cégek nyernek majd a pályázatokon” – erősíti meg Baráth Gergely.