Emberemlékezet óta nem volt példa arra, hogy túlterheltség miatt lefagyjon az amerikai értékpapír-felügyelet (SEC) információs honlapja. Múlt csütörtökön, New York-i idő szerint nem sokkal dél után azonban ez történt. Az ok: felkerült az oldalra a Google várva várt kibocsátási tájékoztatója, amelyre amerikaiak milliói vetették (volna) rá magukat.
Miért rossz a hagyományos?
Az elsődleges kibocsátások (initial public offering – IPO), vagyis a tőzsdei bevezetések gyakorlatában az elmúlt évtizedekben szinte semmi sem változott. A kibocsátást szervező befektetési bank egyrészt minél magasabb kibocsátási árban érdekelt, mivel sikerdíját az üzlet összértékének százalékában kapja, másrészt viszont kedvenc ügyfeleinek is kedvezni akar. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a várható tőzsdei árfolyamnál alacsonyabbra árazzák a papírt, hogy a kereskedés indultával a kibocsátási áron papírhoz jutók (kiemelt ügyfelek, barátok, ismerősök és hasonlók) azonnal nyereséget lássanak.
A tájékoztató sok egyéb mellett még két igazán fontos dolgot tisztázott: egyrészt most először kaphatott a közvélemény pontos képet arról, milyen nyereségre képes a Google, másrészt választ kaphattak az érdeklődők arra, hogy a cég el mer-e térni a hagyományos, s ma már egyre inkább a Wall Street szégyenének tartott kibocsátási modelltől. Nos, a tavalyi 105 milliós, s az idei első negyedévi 64 millió dolláros nyereséggel túlságosan nagy meglepetést nem okozott a társaság, az viszont pozitív visszhangra talált, hogy merte vállalni a hagyományosnál sokkal demokratikusabb aukciós értékesítést.
Január végén már látszott, hogy a Google nagyon nehezen dönt az értékesítés módjáról. Az akkori hírek arról szóltak, hogy két nagy befektetési bank mellett a kibocsátást szervező cégek közé kerül egy kicsi is, amely az aukciós modell elszánt híve. Mára kiderült, hogy a Goldman Sachs helyett a Credit Suisse First Boston lesz a Morgan Stanley társa a kibocsátás szervezésében, nincs azonban hír arról, hogy más cég is labdába rúghatna. A két nagy viszont vállalta az aukciós értékesítést.
Amerikai álom
Elméletben tehát egy átlagos amerikai kisbefektető is elérheti álmai netovábbját, vagyis kibocsátási áron juthat Google-papírhoz. Bárki, aki regisztráltatja magát, majd számlát nyit a szervező cégeknél, benyújthatja ajánlatát, a szervezőknek viszont joguk van kiszűrniük a manipulatív ajánlatokat. Csak remélni lehet, hogy nem élnek vissza e kitétellel, azaz ezúttal minden ajánlat és befektető egyenlő eséllyel indulhat.
Az aukciós megoldás legnagyobb érdekessége, hogy miután meghúzzák a kibocsátási árat, minden ekkora és ennél nagyobb ajánlat kielégítést nyer, s mindenki annyit fizet a papírért, amennyit ajánlott. Nem érdemes tehát irreálisan magas ajánlattal kísérletezni: aki épp a kibocsátási áron adott be ajánlatot, jól jár, aki viszont annál 20 százalékkal magasabban, az kénytelen drágán venni. A tőzsdei kereskedés megindulásakor persze akár ezt is túlhaladhatja az árfolyam.
Ki jár jól?
Aki most beleugrani készül a Google-hisztériába, annyit érdemes átgondolnia, hogy a jelenlegi részvényesek vajon miért éppen most döntöttek az eladás mellett. Még kérdéses, hogy a most beszállók jól járnak-e, az azonban biztos, hogy a jelenlegi részvényesek életük legjobb üzletét hozzák tető alá, a két alapító, Larry Page és Sergey Brin pedig egy csapásra multimilliárdossá válik. Mindezt ráadásul úgy, hogy továbbra is ők irányíthatják a céget: a most befektetők A sorozatú papírokat kapnak, az alapítók B típusú részvényei azonban tízszeres szavazati arányt biztosítanak.
A kibocsátás után a cég tőkeértéke 20 és 25 milliárd dollár között lehet, ami még a kétségkívül impozáns növekedési kilátásokat bekalkulálva is túlzásnak tűnik. A sokak által rendkívül túlértékeltnek tartott Yahoo jelenleg mintegy 38 milliárd dollárt ér, jóllehet, sokkal szerteágazóbb tevékenységet folytat. A Google árbevételének döntő hányada abból származik, hogy a keresőmotorja által kiadott találatok melletti helyeket eladja hirdetőknek, s azok a rákattintások száma alapján fizetnek neki.
Hasonló szolgáltatást nyújtott (igaz nem saját felületén, hanem azt különféle cégeknek eladva, azok oldalain át) az Overture Services, amelyet a Yahoo tavaly vásárolt fel. Az Overture 2003-ra a Google-éhoz hasonló árbevételt várt, a felvásárlási ár pedig 1,8 milliárd dollárra értékelte. Elemzők egy része szerint ráadásul a Google számára mostantól vége a szép időknek, a forradalmian új algoritmus által kínált legjobb találatarány okozta előnyét olyan cégek próbálják a Yahoo mellett behozni, mint a Microsoft és a Time Warner.
Az alapítók: Sergey Brin és Larry Page
