A brit kormány nem fogja ismét megvizsgálni az euró meghonosításának feltételeit a most kezdődő új költségvetési évben, hanem csak a következőben – mondta szerdán a brit pénzügyminiszter, Gordon Brown.
Gordon Brown
Ezzel végleg kizárta még az euró ügyében megígért népszavazás megtartását is a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt.
Brown, aki szerdán a londoni alsóházban ismertette a kormány új költségvetési tervezetét, azt mondta: a kormány “nem javasolja” az új költségvetési időszakban a brit euróövezeti csatlakozáshoz szabott saját feltételrendszer teljesülésének ismételt vizsgálatát. A következő költségvetési terv beterjesztésének idejére azonban, vagyis 2005-ben, a pénzügyminisztérium áttekinti, hogy történt-e előrelépés ebben az ügyben – tette hozzá.
Az öt kritérium
Az euró bevezetéséhez az angol kincstár az alábbi öt kritériumot vizsgálja részletesen:
• Konvergencia – az üzleti ciklusok és a gazdaság szerkezete fenntartható módon összeegyeztethető legyen az európai kamatlábakkal
• Rugalmasság – amennyiben problémák merülnek fel, az euró mellett is legyen elég gazdasági flexibilitás azok kezelésére
• Beruházás – az EMU teremtsen kedvező feltételeket a hosszú távon Nagy-Britanniában befektetni kívánó cégek számára
• Pénzügyi piacok – az EMU javítson a londoni tőzsdék, a pénzügyi szolgáltatási piac versenyképességén
• Általános gazdasági – az EMU általánosságban erősítse az ország növekedését, javítsa a stabilitást, és hosszú távon bővítse a foglalkoztatottak számát az Egyesült Királyságban.
Brown már tavaly júniusban, az euró bevezetéséhez megszabott átfogó gazdasági feltételrendszer vizsgálatának eredményét bejelentve közölte a parlamenttel, hogy Nagy-Britannia egyelőre nem áll készen az eurócsatlakozásra. Az öt kritérium közül akkor mindössze egy teljesült, a pénzügyi piacok számára jelentett előnyt az EMU-csatlakozás. A pénzügyminiszter akkor elmondta azt is: már a következő – vagyis a most ismertetett új – költségvetésben szerepelni fog egy jelentés az addig elért előrelépésről, és ennek alapján a kormány akkor fogja eldönteni, hogy újra elvégzi-e a hatásvizsgálatot. Ha igen, és ez kedvező eredménnyel jár, akkor ki lehet írni a népszavazást – mondta tavaly júniusban a pénzügyminiszter.
Gordon Brown most szerdán kizárta a hatásvizsgálat újbóli elvégzését az új pénzügyi évben, értelemszerűen kitolva ezzel a referendum időpontját is, jó eséllyel a következő parlamenti választások utánra. Az 1997 óta országló brit Munkáspárt jelenlegi parlamenti mandátuma 2006-ig szól, de egyöntetű várakozások szerint a kormány már 2005-re kiírja az új választásokat. Reálisabb menetrendet feltételezve tehát az öt szempont vizsgálata csak 2006-ban kerülhet újra napirendre, az euró-népszavazást leghamarabb 2008-ban lehet megtartani. Amennyiben a népszavazás pozitív eredménnyel zárul, az Egyesült Királyság leghamarabb 2011-ben vezetheti be az európai
közös valutát, hiszen a kormányzat 30 hónapos haladékot kért a fontról euróra való átállás lebonyolításához.
Az erősen európárti Tony Blair kormányfő korábban azt követelte a brit valutauniós tagság ügyében jóval óvatosabb pénzügyminiszterétől, hogy az eurónépszavazást még ebben a parlamenti ciklusban tartsák meg. A szerdán meghirdetett költségvetési tervet az elemzők „választási költségvetésnek” titulálták, amely előre kijelöli a 2005-ös választás fő gazdaságpolitikai irányvonalait. Sokuk szerint a brit munkáspárt és vele Gordon Brown is azt szeretné elérni az eurócsatlakozás mostani kitolásával, hogy az közös valuta kérdése lekerüljön a választások politikai csatározásának napirendjéről, hiszen az Egyesült Királyság szavazói között még mindig jelentős az eurószkeptikusok száma.
Növekedési előny
Brown a költségvetés szerdai ismertetésében a brit és a valutauniós gazdaság teljesítménye közötti, valóban látványos különbségeket hozta fel közvetett érvként az euró belátható időn belüli bevezetése ellen. A miniszter szerint a brit gazdaság tavaly 2,3 százalékkal növekedett; az idén 3-3,5, a következő pénzügyi évben 2-2,5 százalékos növekedés várható. Az elmúlt négy évben a brit GDP évente átlagosan 2,5 százalékkal bővült; Németországban ugyanezen idő alatt 1 százaléknál kisebb, Franciaországban 1,8 százalékos, az euróövezet egészében 1,6 százalékos volt a GDP-növekedés évi átlagban – mondta a brit pénzügyminiszter. Brown szerint a brit gazdaság kétszáz éve nem produkált a jelenlegihez hasonló folyamatos növekedést.
Brown 1997 óta tartó pénzügyminisztersége alatt az angol gazdaság folyamatosan növekedett. A gazdasági stabilitás azonban nemhiába vált a szerdai költségvetési tervek és egyben a következő választások gazdaságpolitikai irányvonalának mottójává. A brit ingatlanpiac a rendkívüli változékonyságot, az árak nagyarányú emelkedését élte át ebben az időszakban, folyamatos fenyegetést jelentve a gazdaság egésze számára.
Az Egyesült Királyság ingatlanpiaca, főként a finanszírozása jelentősen eltér a többi európai országétól, az eurózónából való kimaradás fő gazdasági indoka is ez a különbözőség. Sajátos, hogy a piacon rengeteg ingatlan saját tulajdonban van, a jelzáloghitelezés és az ebben a konstrukcióban felhalmozódott adósság aránya magas, az ingatlanárak történelmileg erősen ingadozóak, és nem utolsó sorban a jelzálogpiacot rövid távú, változó kamatozású hitelek uralják. Az európai országok ingatlanpiacain ezzel szemben kevésbé jelentős a jelzáloghitelezés, a kölcsönök jelentős része hosszú távú és fix kamatozású, ezért nem reagál hirtelen és teljes mértékben az alapkamat változásaira.
Mindez annyit jelent, hogy az Európai Központi Bank által megállapított kamatláb kedvezőtlen hatást gyakorolna nemcsak az ingatlanvásárlók népes tömegére, hanem a brit infláció szintjére is. Mindezeken felül az angol gazdaság strukturális eltérései miatt az európai kamatláb jelentősen felerősítené a gazdasági ingadozásokat. 
Biztost a bizonytalanra
Nagy-Britannia távolmaradása ugyanakkor nagyban függ olyan lélektani tényezőktől, amelyek korábbi kedvezőtlen tapasztalatokból táplálkoznak. A jelenlegi európai árfolyam-mechanizmus elődjének tekinthető ERM rendszerben – mielőtt 1992-ben összeomlott – az angol gazdaság növekedésének jelentős részét áldozta fel a németek túlzott monetáris szigora, illetve a ciklikus különmozgások miatt. Az ERM válsága egyrészt alapjaiban rengette meg az angol fontot, hosszú évek kellettek a helyreállításához, másrészt igazolta a britek ellenkezését a rögzítést alkalmazó árfolyamrendszerekkel szemben.
Az önálló monetáris politika jól vette a válságot követő akadályokat is, az euró bevezetésével az Egyesült Királyság jól működő monetáris irányításnak mondana búcsút. Az európai kontinens monetáris hatóságáról korántsem alakítható ki ennyire pozitív vélemény, egyrészt kevés még a tapasztalat a rendszer tényleges működéséről, másrészt egyre gyakrabban hallani olyan kritikát, hogy az EKB a szükségesnél nagyobb szigort alkalmaz. Sok brit fejében rémlik fel ilyenkor a német Bundesbank ERM alatti túlzott szigora, ami a márka árfolyamát ugyan erősen tartotta, de az angol növekedést visszahúzta.
