Olcsón vesznek, drágán adnak – erre az egyszerű mechanizmusra épül a parallel gyógyszerkereskedelem. A parallel importőr az egyes uniós tagországok gyógyszerárai közti különbségeket használja ki, s a terméket megveszi az olcsó spanyol vagy görög piacon, újracsomagolja, majd Angliában vagy Hollandiában – párhuzamosan az eredeti gyártóval – az ottani, lényegesen magasabb áron értékesíti.
A jelenség teljesen legális: az Európai Unió az áruk szabad áramlásának szellemében nem korlátozhatja a határokon átívelő gyógyszerforgalmat. “A parallel import a szabad piac egyenes következménye” – jegyzi meg Buzás László, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója. A tendencia erősödik: tavaly például az unión belül a legmagasabb árszintű Nagy-Britanniában a vényköteles orvosságok ötöde már parallel importból származott.
Haszonélvezők
“Az EU jogalkotói azért sem korlátozzák a gyógyszerek parallel kereskedelmét, mert attól az egyes tagországok közti árkülönbségek kiegyenlítődését várják” – jegyzi meg Csedő Zoltán gyógyszerpiaci szakértő. A London School of Economics kutatóinak felmérése azonban azt bizonyítja, hogy a betegek nem érzékelnek árcsökkenést a parallel import következtében, s a társadalombiztosítók által megspórolt összeg is minimális, a gyógyszerkiadásoknak átlagosan 0,3-1,3 százaléka. A jelenség haszonélvezői tehát a nagy- és kiskereskedők, a vesztesei pedig a gyártók.
A gyógyszercégek azonban igencsak prüszkölnek ellene. “Az árkülönbözetből fakadó hasznot az importőr fölözi le, tehát nem az, aki a termék kifejlesztésébe, a kutatásba, a klinikai vizsgálatokba pénzt fektetett” – fogalmazza meg fő ellenvetését Vajda András, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnökségi tagja, az MSD Magyarország Kft. külkapcsolati és üzletfejlesztési igazgatója. (Az innovatív gyártók originális termékét még szabadalmi oltalom védi, míg a “régebbi” fejlesztésű, úgynevezett generikus készítményeket már nem.)
További aggály, hogy a gyógyszer átcsomagolása, a betegtájékoztató lefordítása során esetleg elveszhet fontos információ, illetve, hogy az importőr nem feltétlenül követi ugyanazokat a szigorú technológiai, minőségbiztosítási előírásokat, amelyeket az eredeti gyártónak be kell tartania. Székely Krisztina, az innovatívokat tömörítő egyesület elnöke, a Pfizer itteni leányvállalatának igazgatója szerint a parallel importtal foglalkozó cégek jellemzően kis, pár fős, nagyon mozgékony nyugat-európai vállalkozások, amelyek internetes kereséssel folyamatosan figyelik az árakat.
A duális árképzés nem szalonképes
Az innovatív gyártók maguk is megpróbálják korlátozni termékeik parallel kereskedelmét. Az ezt szolgáló duális árképzés azonban nem minősült szalonképesnek. Az Európai Bíróság elmarasztalta a GlaxoSmithKline céget, amikor az a spanyolországi gyógyszer-nagy-kereskedőknek kettős árszabást alkalmazott aszerint, hogy a hazai piacon forgalmazták, vagy exportálták termékeit. A kínálat visszafogása járhatóbb útnak tűnik. A Bayer például korlátozta a Franciaországba és Spanyolországba eljuttatott vérnyomáscsökkentő szer mennyiségét, hogy megakadályozza a Nagy-Britanniába való továbbszállítását. Ez ellen az unió bírósága nem emelt kifogást, így a gyártók ezzel az eszközzel igyekeznek gátolni a jelenséget.
Az uniós csatlakozás után hazánk is bekerül az áruk szabad áramlásába, tehát nálunk is megnyílik a pálya a parallel gyógyszer-kereskedelem előtt, méghozzá várhatóan mindkét irányban. Az itthoni, elsősorban generikus gyártók inkább attól tarthatnak, hogy termékeiket a környező, olcsóbb országokból, például Szlovákiából visszaimportálják a hazai piacra. A multinacionális, innovatív cégeket pedig az érintheti, hogy a nálunk alacsonyabb áron forgalmazott termékeiket a drágább nyugat-európai országokba viszik ki a szemfüles nagykereskedők.
Az innovatív cégek szerint az utóbbiban ludas a hazai támogatási mechanizmus is: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) ugyanis akkor dotál egy terméket, ha annak az ára alacsonyabb, mint más országokban. Ez a gyártókat az árak leszorítására kényszeríti, ami főleg az innovatívakat érinti hátrányosan. “A gyógyszerár hozzávetőlegesen 20 százalékát teheti ki az illető tabletta vagy ampulla előállítási, forgalmazási költsége, a többi a kutatást, az új készítmények fejlesztését, szabadalmaztatását fedezi” – magyarázza Vajda András. Az innovatív cégek igénye tehát már régóta az, hogy termékeik ára Magyarországon a csatlakozásra közelítsen az uniós színvonalhoz.
Uniós kilátások
Megoszlanak a vélemények, mekkora lesz a tényleges mozgás az orvosságforgalomban uniós belépésünk után. “Nem tartunk termékeink parallel kereskedelmétől” – mondja Bogsch Erik, a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatója. “Túlzottak az aggályok. A magyar piac elég kicsi ahhoz, hogy feltűnjön, ha valaki hirtelen nagy tételben rendel-ne tőlünk gyógyszert” – teszi hozzá Megyeri Béla belkereskedelmi igazgató.
A parallel kereskedelem elsősorban az originális készítményeket sújtja, mivel vényköteles termékeken nagyobbak az árkülönbségek. Az innovatív gyártók azonban elérték, hogy a termékeiket védő szabadalmak 5 évvel meghosszabbíthatók, ráadásul Ciprus és Málta kivételével a csatlakozó országokból való kivitelnél az oltalom jogosultját értesíteni kell.
A megállapodás szerint a szabadalmazott termékek eredeti gyártója felhívhatja az importáló ország hatóságának figyelmét az importra, és adott esetben jogi lépést kezdeményezhet. Mindez persze csak nehezíti, de ki nem zárja az áramlást, ám lehet, hogy Magyarországnak csak “tranzit” szerep jut a nemzetközi forgalomban.
