Belföld

Magyar trapperek – hörcsögbiznisz 2002

admin
admin

2003. 07. 03. 18:30

Aki azt hiszi, hogy át kell menni a tengeren és az időben is legalább száz évet kell visszafelé utazni ahhoz, hogy a kapitalizmus kezdeteiről, a vállalkozás ősi természetrajzáról hús-vér történettel találkozhasson az ember, az nagyon téved.

Filmográfia Kármán Irén (1967)1992 Fejtő Ferenc portré

Beta/ 45 perc (szerkesztő, Városi Televízió Székesfehérvár)

1996 Nagymama ebédje

Beta/ 30 perc (szerkesztő, Magyar Televízió Háló)

1998 Transzplantáltak

Beta/ 40 perc (rendező, Magyar Televízió)

1999 Érzelgős utazás

Beta/ 16 perc (rendező, kísérleti film, Goess Film)

2001 Rozi

Beta/ 25 perc (rendező, Magyar Televízió)

A 33. Magyar Filmszemle emberi ábrázolásért külön díja

2002 Magyar trapperek

Beta/ 30 perc (rendező, DordonyFilm)

Ha az ember nem vigyáz és egyszer véletlenül nem a megszokott elágazásnál fordul le a főútról, itthon, akár az Alföldön is könnyen beleakadhat legalább annyira erős sodrású történetekbe, mint amilyeneket az amerikai filmekből ismerünk. Az igazi különbség, hogy Misi, Kármán Irén filmjének főhőse bármikor szembe jöhet velünk valamelyik bevásárlóközpontban. Ott könnyen összefuthatnak vele, de ahhoz, hogy megismerjék a magyar trapper mindennapjait, meg kell nézni július negyedikén délután a Duna tévében a róla készült filmet. (Vagy onnan lehet felvenni videóra).

Misi csak meséli, mikor döbbent rá, hogy ő a hörcsögfogásból akar meggazdagodni, mert azt az első pillanatban átlátta, hogy sokkal jobban csinálná, mint azok, akiktől először hallott az iparágról.

Részlet a filmből: Zenészként dolgoztam Kunszentmártonban, a Kőrös étteremben és bejött oda egy négy főből álló idegen csapat. Onnan tudtuk, hogy idegenek, mert ismertük az ottani arcokat, törzsvendégeket. Beszélgettek velünk. Azt mondták, hogy ők hörcsögölők. Nekem ez teljesen új volt, azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák. A hörcsögöt ugyan ismertem, mert tanyán nőttünk föl, közel állt hozzám a természet. Mivel érdekel mindig ez a halászat-vadászat, ezért megkértem őket, hogy hagy menjek el velük. Gyakorlatilag így kerültem közel a a hörcsög prémvadászathoz. Ahogy ők csinálták, az teljesen más volt. Az igazi, autentikus prémvadászat volt. A prém értékesítése után hulla részegre itták magukat. Amíg abból a pénzből tartott, addig nem raktak le csapdát. Én úgy gondoltam, hogy lehet ezt értelmesebben is csinálni, tehát ebből komoly profitot lehet szakítani. Akkor, ha ez jól szervezett és nem a napi megélhetés a cél.

És ettől kezdve – ezért a moziajánló a FigyelőNeten – többféleképpen nézhető a film. Aki akar, az csak gazdagabb lesz egy élménnyel, megtudhatja, hogyan élnek trapperek ma Magyarországon. Már ez sem kevés. Az FN olvasói között azonban bizonyára többen vannak, akiket az is érdekel, hogy milyen buktatókon és hogyan verte át magát, olykor a szó szoros értelmében Misi.

Részlet a filmből: Néhány év után ma már úgy gondolom, hogy komoly szakmai szintre emeltük. Azt mondhatjuk, hogy van rangja. Mert nem abból áll a hörcsögölés, hogy megfogom a hörcsögöt aztán a bőriért amit kapok, azt megiszom, hanem ma már ott tartunk, hogy az egész vertikumot, a vadászattól az exportig mindent magunk csinálunk. Így éves szinten mintegy 25-30 millió forintos profitot tudunk termelni.

Oktatófilmnek sem akármilyen a Trapperek. A Közgazdaságtudományi Egyetemen akár, ha azt nézzük, hogy nincs vállalkozás a vállalkozó jó felismerései és megszállottsága, piacismerete és folyamatos innovációs hajlandósága stb. nélkül. Ilyen fogalmak a közelébe nem kerülnek a filmnek.

Részlet a filmből: Volt, hogy megtámadtak bennünket, mert úgy vélte a konkurencia, az a terület, amin mi tartózkodunk, az ő vadászterülete. És talán három vagy négy dolgozónkat lebunkóztak és kést nyomtak a torkukra. Ez Békés megyében történt 1987-ben. De valószínűleg nem jól mérték fel az erőviszonyokat, mert akkor, az adott helyen ők voltak erőfölényben – tizenvalahányan lehettek, a mi dolgozóink pedig csak négyen voltak kint éjszaka őrizni a csapdákat. Ezer számra voltak kitelepítve a csapdák, de ezer számra belenyúltak és folyamatosan kiszedegették a hörcsögöket. Mi már akkor is komoly fölszereltséggel dolgoztunk. Igaz, nem voltak még mobiltelefonok, de voltak mobil rádiók. Nyolc mobil rádióval dolgoztunk már akkor is és ötvenen voltunk. Segítséget kértek a rádión. Végigjártam az összes rendőrséget, aki arra a területre illetékes lehetett. Mindenhonnan elutasítottak. Azt mondták, oldjuk meg a problémát. Hát megoldottuk. Kimentünk, elfogtuk őket és kezüket, lábukat eltördeltük. Ennyi volt a történet. Az autó úgy nézett ki, mint a csokipapír összegyűrve. Egyszerűen elszabadultak az indulatok, nem lehetett megfékezni. De ezzel a történet lezárult. Azóta az, aki kezdte ezt az egészet, jó komám. Néha még ugyan felemlegeti, de mind a ketten úgy vagyunk vele, hogy nem olyan jó ezt felemlegetni, mert nem vagyunk rá annyira büszkék. De egyszerűen nem volt más eszköz a kezünkben.



Mégse higgye senki, hogy ne lennének tervei az európai hörcsögpiacon. Ha kell, a polgármesterrel is hajlandó egyezkedni, vagy éppen összetörni a rivális bandák hősködő, területsértő tagjainak a karját. Nincs pardon. Az élet törvényei egyszerűek és jól alkalmazhatóak, modellszerűen mutatják meg, hogy honnan jöttünk, mitől olyanok a vállalkozások, amilyenek. Persze a hörcsöglyuk felett állva könnyebben áttekinthetők a viszonyok, mint egy irodában ücsörögve, de egyetlen rossz döntés Misi karrierjét is könnyen derékba törte volna… 

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Farkas Norbert / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.