Kétségtelenl jól jártak, akik az utóbbi időben forint helyett valamely devizában igényeltek hitelt. Nemcsak az alacsonyabb devizakamatok,
hanem a forint erősödése miatt keletkező árfolyamnyereség is érzékelhetően enyhítette az adósok terheit. A devizához kötött forinthitelek leginkább az autófinanszírozás terén tipikusak, különösen az euró-, svájci frank- és dollárhitelek „mennek”.
A jelen helyzetben érthető ez a népszerűség, ám a kockázatokról sem szabad elfeledkezni. A probléma leginkább az, hogy az ügyfelek a mostani alacsonyabb törlesztőrészleteket látva habozás nélkül rábólintanak a márkakereskedők javaslatára, és legfeljebb néhányukban merül fel a kérdés, hogy vajon meddig tart ez a helyzet. Holott átlagosan négyéves szerződésekről van szó, ezalatt pedig gyökeres fordulatot vehet a kamatok és a valutaárfolyamok alakulása is.
Jó tudni…
• A hitelre vásárlás mellett más finanszírozási lehetőségek között is választhatunk. Ezek közül a legelterjedtebb a pénzügyi lízing, amelynél a tulajdonjog nem a szerződés megkötésének pillanatában, hanem csak a futamidő végén, az utolsó részlet törlesztésével száll át a vevőre. A tartós bérlet esetében az autó tulajdonjoga a futamidő lejártával is a bérbeadónál marad, de ha a bérleti szerződésbe opciót is belevettek, akkor a bérlőnek lehetősége nyílhat az autó megvételére.
• A forint-finanszírozásnál a hitelösszeget és annak kamatait forintban tartják nyilván, így csak az éves kamatláb mértéke befolyásolja a kifizetéseket (fix kamatozásnál teljesen egyenlő havi részletekkel számolhatunk). A deviza alapú finanszírozásnál is forintban történik a havi törlesztés, de a hitel összegét és annak kamatait devizában számolják el. Ez esetben havonta változik a törlesztőrészlet: ha a forint gyengül az adott valutához képest, akkor abban a hónapban többet, ellenkező esetben kevesebbet kell fizetnünk.
Szakmai berkekből származó becslések szerint az autóvásárláshoz felvett hitelek legalább 80 százaléka devizaalapú konstrukció. Ezen belül is hozzávetőleg 45 százalékot képviselhetnek a svájci frankban, 40 százalékot az euróban, és további 15 százalékot a dollárban elszámolt ügyletek. A svájci frank ilyen arányú térnyerése relatív „olcsóságával” indokolható, hiszen kamata jelenleg az euróénál is alacsonyabb.
Vegyük egy példát! Kovács úr 2,83 millió forintos új Opel Corsáját 40 százalékban önerőből, 60 százalékban bankhitelből kívánja megvásárolni, ehhez négyéves hitelszerződést köt. Amennyiben a teljesen kockázatmentes forinthitelt választja, akkor havi törlesztőrészletei durván 50 ezer forintra rúgnak majd, ez esetben a teljes hiteldíjmutató (THM) a választott lízingcégtől függően 19,5-20,5 százalék között mozog.
Ha tartozását inkább euróban kívánja nyilvántartani, akkor megközelítőleg 45 ezer forintos havi részletet kell vállalnia, ugyanis ekkor már csak 13,5-14,5 százalékot tesznek ki az ügylet összköltségei. Még jobban jár, ha svájci frankban nominált hitelt vesz fel, ekkor még további ezer forintot spórolhat havonta (a THM ez esetben 12 százalék körüli). Az említett két véglet között tehát évi 72 ezer forintos differencia adódik.
Miért rizikós?
A deviza- és forinthitelek kamatainak hosszú távon közeledniük kell egymáshoz. A jelenlegi hazai kamatszintek az uniós csatlakozásal és a kitűzött makrogazdasági célok teljesülésével párhuzamosan lejjebb fognak kúszni, és minden bizonnyal megszűnik az árfolyamokat illetően most megfigyelhető piaci asszimetria is. A forint erősödése – ha a sávhatárok további szélesítésének eszközétől eltekintünk – már nem tarthat sokáig, és jelentősebb elmozdulás csak a sáv teteje, azaz a forint gyengülésének irányába történhet. Ez pedig a deviza alapú hitelek szempontjából rosszat, növekvő kockázatot jelent.
Az árfolyamkockázat mértékét illetően különbség van az euróban és mondjuk a svájci frankban felvett hitelek között. Míg az előbbi esetben csak a forint (+/-15 százalékos) sávon belüli ingadozását kell figyelemmel kísérnünk, az utóbbiban a keresztárfolyamok alakulását is követnünk, illetve prognosztizálnunk kell. Ha a svájci frank gyengül az euróhoz képest, akkor a svájci valutában kalkulált tartozásunk alacsonyabb törlesztőrészleteket vonz maga után, ellenkező esetben viszont többet kell visszafizetnünk.
A keresztárfolyamok alakulásának kiszámíthatatlansága miatt a szakemberek inkább csak spekulatív céllal javasolják a svájci frank alapú ügyleteket. A piaci adatok alapján viszont úgy tűnik, hogy a hazai autóvásárlók csaknem fele dörzsölt devizaspekuláns.
A GMAC is beáll a sorba
Várhatóan még karácsony előtt bővíti szolgáltatásai körét a General Motors autófinanszírozási leánycége, a GM AC. Az eddig csak forintfinanszírozással foglalkozó társaság – Markó Zoltán vezérigazgató szerint – most már vállalható mértékűnek tartja a piaci kockázatokat, részben hazánk uniós csatlakozásának biztosabbá válása, részben pedig a Moody’s kedvezőbb átsorolásának köszönhetően. A jelek szerint inkább konzervatív politikát folytató lízingcég hamarosan tehát devizahiteleket is kínál, ám a konstrukció részleteit (például a devizanemeket és kamakondíciókat) csak később hozzák nyilvánosságra.
Az árfolyamkockázatot minden finanszírozó cég áthárítja az ügyfelekre. Mészáros György, a Postabank Leasing vezérigazgatója szerint az autóvásárlók tisztában vannak a rizikóval és annak lehetőségével, hogy a törlesztőrészletek mindkét irányban változhatnak. Az utóbbi öt év tapasztalatában – emlékezete szerint – nem volt ilyen irányú panasz, holott az ügyletek 90 százaléka náluk mostanában devizában, ezen belül is 75-80 százalékuk (vagyis a piaci átlagnál is jóval magasabb hányada) svájci frankban, 10-15 százalékuk pedig euróban köttetik. Véleménye szerint az autóvásárlók tehát tudatosan választják ezt a megoldást, mivel arra spekulálnak, hogy a forint hosszú távon is erősödni fog.
