George W. Bush minden eddigi negatív rekordot felülmúlt 18 hónapos elnöki ténykedése alatt – legalábbis ami a tőkepiacokat illeti. Mindez talán nem volna égbekiáltó bűn egy kelet-európai ország első emberétől, ahol a kisbefektetők tömege megtakarításait nem elsősorban a tőzsdén fialtatja (lásd erről szóló cikkünket >>), annál inkább az az Egyesült Államokban, ahol a nyugdíjalapokban, ezek révén pedig a tőkepiacon dől el több millió ember nyugodt vagy nyugtalan öregkora.
Olvassa el……korábbi cikkeinket az elnök beszédeiről és az azokat követő tőzsdei mozgásokról:
•Könyvelési csalássorozat – hiába beszél ez elnök?
•Bush beszél, a tőzsdék esnek II.
•“Csak néhányan szegtek törvényt” – interjú Bush gazdasági tanácsadójával
Ami a számokat illeti: az ifjabb Bush másfél éves elnöki tevékenysége alatt a Standard & Poors 500-as indexe 36,9 százalékkal csúszott lejjebb, vagyis értékének több mint egyharmadát veszítette el. Ezzel a jelenlegi amerikai elnök a negatív csúcsra tört az S&P 500-as lista eddig eltelt 75 évében, alaposan megelőzve a korábbi rekordert, Richard Nixont, akinek regnálása alatt 23,6 százalékot csökkent ez az irányadónak tekinthető tőzsdei mérőszám. A legrosszabbak között a harmadik Hoover elnök volt, az ő idején, 1929-től 1933-ig azonban “csupán” 18,6 százalékkal gyengült az index.
Tőzsdemutatók és a népszerűség
Ha a korábbi elnökök ténykedését tovább vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy az előbbi, történelmi-statisztikai kitekintésből korántsem következtethetünk a jelenlegi elnök újraválasztásának esélyeire. A legjobb példa erre az idősebb Bush, akinek első másfél éves elnöksége alatt több mint 26 százalékos pluszban volt az S&P 500, részben az azt követő gazdasági recesszió azonban elbizonytalanította a választókat és végül a demokrata Clintonra voksoltak. Az amerikai kommentárok szerint, amennyiben folytatódik a részvényekkel zsúfolt több száz amerikai nyugdíjalap elértéktelenedése, Bush könnyen apja sorsára juthat, már ami a választásokat illeti.
Rosszul áll tehát a republikánusok szénája. Ahogy korábban említettük, az elnök beszédei nemhogy nem támasztották fel a tőzsdéket, hanem inkább további esésnek indultak. A CNN gazdasági kommentátora a legutóbbi Bush-beszéd után nemes egyszerűséggel annyit jegyzett meg: “Hoppá, már megint sikerült!” Az amerikai nyilvánosságnak pedig – érthető módon – egyre inkább az az érzése, hogy kormánya tehetetlen.
Hiányzik a “kemény hang”
A New York Times kommentátora szerint a republikánus kormányzatból hiányzik a “kemény hang” megtestesítője, aki gazdasági ügyekben érdemben beavatkozhatna. A lap szerint a gazdasági életnek olyan “hangra” volna szüksége, mint amilyen a külpolitikában Colin Powell vagy a hadügyekben Donald Rumsfeld, ők a közvélemény számára hihetően a kezükben tartják a karmesteri pálcát saját területükön.
Egy ideig úgy látszott, Dick Cheney megfelelő ember a gazdaság problémáinak szóbeli orvoslására, a körülmények azonban másképp alakultak. Az elnökhelyettesről korábban kiderült, hogy a nagy botrányokhoz kísértetiesen hasonló könyvelési manipulációs ügyletekbe keveredett az általa vezetett Halliburton konszern elnökeként.
O’Neill, a Wall Street és a bizalomA legfrissebb hírek szerint Paul O’Neill kedden tanácskozásba kezdett a Wall Street legnagyobb befektetési bankjaival: miként lehetne helyreállítani a megrendült bizalmat. “Remek volt az ebéd” – mondta O’Neill a találkozót követően további részletekkel azonban nem szolgált – írja a Reuters. “A megbeszélés igazából a politika köré koncentrálódott, a gazdaságpolitikát is beleértve. Beszélgettünk még a pénzpiacok iránti bizalom helyreállításának lehetőségeiről is” – mondta Abby Joseph Cohen, a Goldman Sachs vezető befektetési stratégája. David Komansky, a Merrill Lynch – a legnagyobb amerikai brókercég – elnöke nem kívánta kommentálni a beszélgetést. O’Neill ebédvendégei között kettejük mellett ott volt John Lipsky, a Merrill Lynch vezető közgazdásza, valamint Bruce Steinberg, a Merrill kötvénypiaccal foglalkozó vezető közgazdásza is. A Reuters megjegyzése szerint O’Neill távolléte – az elmúlt hetekben számos külföldi látogatáson vett részt a pénzügyminiszter – éles ellentétben áll a Clinton-adminisztráció pénzügyminisztere, Robert Rubin akkori fellépésével. Rubin 1998 októberében, a Long Term Capital Management összeomlás-közeli állapotában néhány jól megválasztott mondattal képes volt megnyugtatni a piacokat.
A pénzügyminiszter nyaral
A jelek szerint az amerikai pénzügyminiszter, Paul O’Neill sem áll a helyzet magaslatán. Az elmúlt héten, amikor a Dow Jones négyéves mélypontját érte el, a pénzügyminiszter éppen egy hetes közép-ázsiai utazáson járt. Májusban az ír popénekessel, Bonoval utazgatott Afrikában, július végére pedig újabb vakációnak néz elébe, ha minden igaz, Dél-Amerika lesz az úticél. Legutóbb, amikor a Bloomberg gazdasági hírügynökség a hol- és hogyléte felől érdeklődött, Kirgíziából jelentkezve felelt: csodálkozott, hogy állandóan azzal foglalkoznak, mit csinál.
A közelmúltbeli Bush-beszédek többszöri csődje és az elnök ezzel párhuzamosan csökkenő népszerűsége azonban nem csupán az amerikai közember nyugdíjaskorát érintheti. Ugyancsak amerikai lapok kommentátorai szerint az elnök akár arra is rákényszerülhet, hogy a terrorizmus elleni globális harcnak az eddigieknél radikálisabb megvalósításával szerezze vissza a tőzsdén elveszített bizalmat – ez pedig már súlyos világpolitikai következmény.
