Jól érzékelhető, hogy a nagyvállalatok könyvelési csalásai elijesztik a befektetőket. Ezek a botrányok ismét recesszióba taszíthatják a gazdaságot?
– Nem tartom valószínűnek, hogy kétszeres árat kellene fizetnünk. A fogyasztói oldal továbbra is erős. A kormányzati kiadások sem csökkennek. A befektetések az év második felében vagy a jövő év elején várhatóan erősödni kezdenek, a visszaesés nem valószínű. Mindent egybevéve az idei gazdasági növekedés várhatóan egy kicsivel meghaladja majd a 3 százalékot.
– Nem keltheti az ingadozó piac azt az érzetet az emberekben, hogy kevésbé jómódúak, ami aztán visszaveti a fogyasztást?
– Ezek a gazdasági hatások éppenséggel a kilencvenes években jelentkeztek, amikor a gazdaság kilengéseire reagálva az emberek rossz befektetési döntéseket hoztak. Nem sokkal hivatalba lépésünk után, 2001 második negyedévére 5 ezer milliárd dollárral csökkent a részvénypiac kapitalizációja. Ezt viszont remekül ellensúlyozta a Bush elnök által törvénybe iktatott adócsökkentés. Úgy vélem, az emberek jólétét ért csapásokon már túl vagyunk.
– Hogyan lehetne javítani a nagyvállalatok irányítását?
– Az elnök által márciusban közzétett tízpontos javaslat képezi a teendők alapját. Ebben törvényi változtatásokat sürgetett, amelyekre éppen e napokban kerül sor, valamint a törvények szigorúbb végrehajtását. Drasztikusan növeltük a végrehajtás szigorát. Emellett az utóbbi időben rekord számban tiltottak el vállalati tisztviselőket attól, hogy a jövőben valaha is felelős pozíciót töltsenek be.
– Mi a véleménye a szenátus bankügyi bizottságának demokrata párti elnöke, Paul Sarbanes által előterjesztett számviteli reformcsomagról, amely független, szakmai felügyelőbizottság felállítását javasolja?
– Az elnök négy hónappal ezelőtt hívta fel a figyelmet a számviteli gyakorlat megváltoztatásának szükségességére. A napokban pedig a SEC adta közre saját normajavaslatát. A Sarbanes-csomagban az aggaszt, hogy egymást átfedő hatásköröket hoz létre. Az általa indítványozott testület lenne a felelős az értékpapírtörvényért is. Lényegében megkétszerezné a SEC-et.
– Az elnök egyszer úgy fogalmazott, hogy a nagyvállalatok botrányai csupán “néhány szem rohadt almáról” szólnak. A válság méreteit nézve Ön is így gondolja még?
– Véleményem szerint csak kevesen szegtek valóban törvényt. Ám a kilencvenes évtized egyértelműen a pénzügyi túlkapások korszaka volt. Sajnos általában a gazdasági ciklusok lejtmenetében leplezzük le azokat, akik a növekedés idején éltek vissza a helyzetükkel.
– A demokraták vádja szerint a republikánusok deregulációs túlbuzgósága teremtett e visszaélések számára kedvező légkört. Mit gondol erről?
– Nem hiszem, hogy a helyzetért egyetlen szereplőt lehetne hibáztatni. De volna egy tényszerű megjegyzésem: a kérdéses időszakban ők irányították a Fehér Házat.
