Az orosz segítséggel, Irán által fejlesztett Shahab-4-nek nevezett rakéta 1250 mérföld, vagyis csaknem kétezer kilométer hatósugarú lehetne, tehát akár Olaszország, Németország, Lengyelország, Csehország, Magyarország és Görögország katonai és más 
célpontjait is elérheti.
Irán a “gonosztengely” tagja
A teheráni vezetés rakétafejlesztési programja aggasztja a washingtoni kormányzat illetékeseit, miután az amerikai külügyminisztérium Iránt a világ egyik legaktívabb terrorista államának tekinti. Bush elnök például a közel-keleti országot a három országból álló “gonosztengely” egyik tagjának minősítette, Irak és Dél-Korea mellett.
Ugyanakkor az AP szerint egyáltalán nem valószínű, hogy Teherán – jóllehet valóban fejleszti fegyveres erőit – az Egyesült Államok európai szövetségeseit meg akarná támadni. A hírügynökség hozzáteszi: a legtöbb szóban forgó ország jó kapcsolatokat ápol Iránnal, és ezek a jó kapcsolatok hozzájárulhatnak a teheráni vezetésen belüli mérsékelt elemek erősödéséhez.
Iránra oda kell figyelni
A hírforrások szerint a régebbi típusú iráni rakéták kisebb hatótávolságúak, így például a Shahab-3 Izraelt, Törökországot és a Szaúd-Arábiában állomásozó amerikai csapatokat képes elérni. Az iráni rakétafejlesztési program az amerikai értesülések szerint párhuzamosan halad a nukleáris, a biológiai és a kémiai fegyverek tökéletesítésével.
Hétfőn John Bolton amerikai külügyminiszter-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy Teherán biológiai és kémiai fegyvereket fejleszt, sőt érdeklődik a nukleáris fegyverek iránt, és kutatásokat folytat ballisztikus rakétákkal is. Ez utóbbihoz a CIA jelentése szerint (amelyet idén hoztak nyilvánosságra az USA-ban) Oroszországtól, Észak-Koreától és Kínától kapott segítséget a közel-keleti állam. A feltételezett orosz részvétel e programban várhatóan szóba kerül Bush elnök május végi moszkvai látogatásán is, amikor az első számú amerikai vezető Putyin orosz elnökkel tárgyal.
Az oroszok egyébként állítólag a rakéták találati pontosságának és hatótávolságának növelésében segédkeznek. Amerikai vélemények szerint a hasadóanyag kifejlesztéséhez is hozzájárulnak.
Kinek áll érdekében?Az Egyesült Államoknak meg kell indokolnia, hogy mégis belevág a rakátavédelmi programba, amit például Európa is ellenez – vélekedik Szentesi György. Már csak azért is, mert egyelőre terv sincs arra, hova lehetne elhelyezni a védelmi rakétákat, amelyekből az Egyesült Államokban 129 Alaszkából, 129 Dél-Dakotából lenne fellőhető. Ahhoz, hogy idejében szembetalálkozzanak az Európa ellen indított rakétákkal, esetleg hajóra kellene telepíteni ilyen védelmi rakétákat, de ez nem győzte meg eddig az európai szakértőket. Azzal pedig nem érdemes számolni, hogy Irán majd cáfolja a felröppent híreket, hiszen tetszhet a hiúságának, hogy milyen erősnek tüntetik fel.
A magyarországi szakértők nem aggódnak
Nem kell túl komolyan venni a fenyegetést, mert a nemzetközi tanulmányok Iránt nem úgy tartják számon, mint ahol a közeli években cselekedetté érhet a NATO-ellenesség. Az úgynevezett második körben Irán mellett ott van India, Pakisztán is, és az esetleges európai támadás valószínűsége azért is elhanyagolható, mert ezekben az országokban, különösen Iránban sokkal erősebb az Amerika-ellenesség, mint az európai államokkal szemben érzett ellenszenv – mondta a FigyelőNetnek Nógrádi György, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Védelemgazdasági tanszékének vezetője.
“Ez egy marhaság” – mondta lapunknak keresetlen egyszerűséggel Szentesi György szakértő, aki szerint lehetetlen, hogy Iránnak olyan rakétája legyen, amellyel elérné az Egyesült Államokat vagy Európát. SS4-eseket gyártanak, ami már kissé elavult modell. “Az idősebbek még emlékezhetnek, hogy ennek őse robbantotta ki a kubai válságot, de azokkal a rakétákkal örülnek, ha Izraelt elérik – mondta Szentesi. – Annak a rakétának a dokumentációja már régen nyilvánosságra került, azzal kísérletezgethetnek. Amúgy Izraelt se könnyű elérni, mert viszonylag fejlett a rakétavédelme.”
Irán rakétái 1800 kilométeres hatósugarú körön kívülre nem jutnak el. Az ország sok rakétát vett egyébként Észak-Koreától, sőt beszállt a rakétafejlesztési programba, az Egyiptomtól vett rakéták receptje szerint. Ezek azonban harcászati célra szolgálnak, és olyan hosszadalmasan készítik őket elő a kilövésre, hogy addigra sok meglepetést nem tudnak okozni. Iránban a katonai infrastruktúra nem alkalmas arra, hogy ezeket a rakétákat hadrendbe állítsák, illetve maguk előállítsanak ilyeneket.
