A Bank of England csütörtök délben negyed százalékponttal 5,25 százalékra szállította le az irányadó kamatlábat. Háromnegyed órával később az Európai Központi Bank (EKB) is bejelentette kamatdöntését.
A piacot meglepte Wim Duisenberg, a türelmetlenebbek által korábban többször is “nyugdíjba küldött” holland bankelnök: negyed százalékponttal ő is mérsékelte az irányadó kamatokat. Jellemző, hogy a Bloomberg által megkérdezett 38 elemző közül csupán egy várt most kamatcsökkentést…
A hatás nem is maradt el: az euró erősödik a dollárral szemben, az öreg kontinens tőzsdeindexei felfele száguldanak. Ez utóbbi pedig a BUX-nak is jól jön: az index 7000 pont fölé került percek alatt.
Mit mondott Duisenberg?Wim Duisenberg a hét elején, egy bankártanácskozáson kijelentette, hogy ha az amerikai gazdaság a vártnál is rosszabbra fordulna, azt már Európa is megérezné. Úgy vélte, hogy elsősorban az energiaárak miatt az inflációs nyomás továbbra is elég nagy az euróövezetben. Szerinte Európában még nagyobb is, mint az Egyesült Államokban, mert földrészünkön a szivacsos agysorvadásos marhakór és a száj- és körömfájás következményeivel is számolni kell. A jegybankelnök némi szarkazmussal örömét fejezte ki, hogy az értekezlet résztvevői “megértést” tanúsítottak az EKB semleges pénzügypolitikája iránt. Elemzők azonban azon a véleményen voltak, hogy ha az EKB túl sokáig vár, az európai gazdaság lassulása igen veszélyes mértéket ölthet.
Makacs EKB
Az eurózóna központi bankja volt sokáig az egyedüli, amely a világ meghatározó jegybankjai közül még nem csökkentette az idén az irányadó kamatokat, az EKB 4,75 százalékos kamatlába már közel két éve érvényben van. A piac Wim Duisenberg EKB elnök áprilisi tréfája óta óvatosabb lett, már nem vár csodát a csütörtöktől. Mint emlékezetes, az elemzők április közepén egyöntetűen negyed százalékpontos kamatvágásra számítottak, ám a jegybank az inflációs nyomásra hivatkozva nem változtatott a kamatokon.
A kamatok mérséklésének legnagyobb akadálya a magas infláció volt (márciusban 2,6 százalék volt az eurózónában). Ottmar Issing, az EKB vezető közgazdásza azonban a hét közepén már mintha megjósolt volna valamit. Értékelése szerint a központi banknak nem kell megvárnia, míg az infláció a célértéknek tekintett 2 százalék alá esik, az előtt is cselekedhet.
Mi lesz az USA-ban?A sorból az amerikai jegybank szerepét betöltő FED sem marad ki. Igaz, Alan Greenspan jelenésére egészen május 15-éig várni kell, addig pedig még néhány kulcsfontosságú makroadat is napvilágot lát.
Milyen hatással lesz a kamatcsökkentés?
Az alacsonyabb európai kamatok több mint 300 millió fogyasztónak teszik most lehetővé, hogy olcsóbban vegyen fel hitelt. Ennek, valamint az alacsonyabb betéti kamatoknak a hatására megugorhat a fogyasztás is. Vállalati szinten pedig a beruházásokhoz szükséges banki kölcsönök válnak így olcsóbbá.
Nyomás a bankárokon
Vállalati oldalról mindhárom központi bankra ugyanaz a nyomás nehezedik: a gazdaság felpörgetéséhez monetáris lazításra van szükség. Más kérdés, hogy még mindig ugyanígy látják-e ezt a jegybankok vezetői, mint jó negyedévvel korábban. A kamatvágások idei sorozata után már többen aggodalmuknak adtak hangot: ennek nyomán vajon nem üti föl fejét újból a az infláció? Lássuk hát, hogyan is gondolkodnak erről a monetáris politikáért felelős szakemberek!
Az angol jegybank ebben az évben már három ízben, összesen 0,75 százalékponttal csökkentette az irányadó kamatlábat. A csütörtöki bejelentés előtt az elemzők negyed százalékpontos kamatvágást tartanak valószínűnek – legalábbis a Bloomberg által megkérdezett 27 elemző közül egy kivételével mind így gondolta. Ezzel cseng egybe Edward George, a Bank of England kormányzójának hét eleji nyilatkozata: “az első negyedévben tapasztalt gazdasági lassulás és az ipari termelés visszaesése bennünket is meglepett”.
Eddie George az eurózóna növekedési kilátásairólAz euróövezet gazdasági növekedése az idén 2,5 százalék körül lesz inkább, semmint a korábban jósolt 3 százalék körül – adott hangot véleményének Eddie George, a Bank of England kormányzója. Az elnök a 2,5 százalékot is kedvezőnek tartotta, és úgy vélte, hogy az európai gazdaságoknak nem kell átesniük olyan “alkalmazkodási folyamaton” – vagyis lassuláson -, mint az amerikainak.
Szakértők szerint a jegybank idei 2,5 százalékos inflációs célkitűzése a monetáris lazítás ellenére sincs veszélyben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a kormány a közelgő parlamenti választások előtt szeretne politikai tőkét kovácsolni a kamatcsökkentésből.
A kamatcsökkentésre már csak azért is égetőbb szükség volt Nagy-Britanniában, mint az EMU-ban, mert Európa második legnagyobb gazdasága szoros külgazdasági kapcsolatban áll az USA-val. Ezt bizonyítja, hogy a brit kivitel 17 százaléka a tengerentúlon talál gazdára, és az amerikai gazdaság gyengélkedése márciusban az Amerikába irányuló brit exportot 18 százalékkal vetette vissza.
A külkereskedelem hanyatlásának érvét használják fel a brit cégek is, amikor 25 bázispontnál nagyobb, fél százalékpontos kamatmérséklést szorgalmaznak. A jegybank álláspontja szerint ekkora mértékű csökkentés azonban nem lenne ésszerű, többet ártana, mint használna. A gazdaság szereplőinek azt üzennék ezzel, hogy a gazdasági kilátások rosszabbak a várakozásoknál, vagyis az amúgy is megtépázott üzleti bizalom tovább süllyedne.
