Facebook-forradalom Egyiptomban

Milyen folyamatok állnak a főleg Egyiptomban és Tunéziában zajló tömegmegmozdulások mögött?

Az arab országokban a politikai hatalom egy archaikus politikai intézmény, a szakrális hűségeskü – baj’a – révén szerzi meg a legitimitását. Ez a hagyományos politikai közösség belső kohézióját biztosító vallásjogi nyilatkozat. Eredeti formája szerint a vezető vállalja a vallástörvénynek (sarí’a) megfelelő kormányzást, a közösség tagjai pedig az engedelmességet mindaddig, amíg a vezető betartja a sarí’át.
A rendszer akkor borul meg, ha valaki előrelép és erejét megpróbálja érvényesíteni az elfogadott központi hatalommal szemben. Ha ez sikerül neki, akkor átveszi a hatalmat, puccs következik be. Ez az 50-es 60-as években többször is előfordult, amikor erős és ügyes katonák megfelelő eszközökkel átvették a hatalmat. Úgy tűnik, hogy mostanra ez az alapstruktúra mintha kezdene megváltozni. Bizonyos arab országok társadalmasulása annyira előre haladt, hogy az eredeti közösségek szinte a szemünk előtt kezdenek felbomlani, sőt egyre inkább láthatóvá válik a társadalmat összetartó hagyományos kohéziós erők elégtelensége. Ennek következtében alkalom nyílik arra, hogy a legitimitásnak ezt a korábbi formáját fel lehessen mondani a megváltozott társadalmi és gazdasági körülmények okán. Európából nem nagyon figyeltünk oda, de a kilencvenes években nagyon erős liberalizációs politika ment végbe az egész muzulmán világban. Bankok, gyárak, ipari létesítmények privatizációja történt meg, amelyet rendszerint a kormány, nagyon jó politikájával és az iszlamisták elleni föllépésével tudott igazolni. Erős, központi állami beruházásokat hajtottak végre, nyilván az IMF és a Világbank közreműködésével. A kétezres évek eleje bizonyos értelemben sikertörténet volt, de a világválság elérte ezt a régiót is. Mára hatalmas munkanélküli tömeg alakult ki, ami mögött ott van még ráadásul a demográfiai robbanás is. Gazdasági problémák, demográfiai robbanás, politikai instabilitás mind egyszerre vannak jelen és létező legitimációs válságot jelentenek mind Tunéziában mind pedig Egyiptomban.

Egyiptom helyzete miben más?

Egyiptomban azért különösen válságos a politikai helyzet, mert a 2010. őszi parlamenti választásokkal kapcsolatos visszaélések kivizsgálatlanok maradtak. Másrészt , 2011-ben elnökválasztások vannak napirenden. Mubarak elnök 30 éve van hatalmon és az utóbbi tíz évben folyamatosan arról szólnak a találgatások, hogy a fia megörökli-e az államelnöki hivatalt, vagy sem. Sosem egy konkrét személy, hanem egy klán, egy klientúra van hatalomban. Az utódlás kérdése már a 2005-ös választások során fölmerült, nagyon erős ellenérzésekkel a lakosság részéről. Ők tisztában vannak a fennálló patrimoniális berendezkedéssel, de nem akarják ennek a folytatását. Valószínűleg azért, mert a gazdaságban létezik egy olyan erő, amely lassan át akarja venni a politikai vezetést. Az eredeti berendezkedés szerint a politika, a gazdaság és a társadalom ugyanis strukturálisan teljesen külön állnak. Úgy tűnik, hogy a változások mostanság érnek el oda, hogy egyfajta átrendeződés kezdődött és a politika ügyeit vagy a gazdaság, vagy a társadalom szeretné átvenni.

Több helyen is hasonló megmozdulásoknak lehetünk tanúi, ez az átrendeződési folyamat tehát egyszerre indult el az arab világban?

Igen, és az is erre utal, hogy például nincsenek jelszavak, és talán fontosabb, hogy a megmozdulásoknak nincsenek – nem voltak – vezetői se Tunéziában, sem Egyiptomban. A Nobel-díjas Mohamed al-Baradai jelentkezik ugyan, de nem lehet tudni, hogy mekkora az elfogadottsága. Az egyiptomi Muszlim Testvériség nemzeti összefogásra szólít fel, de nem azzal a céllal, hogy ők azt majd vezetik. Nincs olyan, előre megszervezett forradalmi akciócsoport, amelyik ezt az egész eseménysorozatot kirobbantja és egy meghatározott pályára próbálja terelni. Hatalmas forrongás van, amelyből az elégedetlenségen kívül semmi más nem olvasható ki. Nem látszik, hogy tényleg a
gazdaság akar megszólalni, egy másik katonai csoport valamelyike készül a hatalomátvételre, vagy a Muszlim Testvérek kívánnak színre lépni. Ezek mind együttesen vannak jelen, ezért nem lehet arcot adni a jelenségsorozatnak. Az elégedetlenség kifejezésén még egyenlőre nem jutottak túl.

Tiltakozókra könnygázgránátot lőnek ki rohamrendőrök egy kairói utcán (MTI/EPA Képgaléria!)

Mekkora szerepet játszik az internet ebben a jelenségben?

Amikor decemberben-januárban Tunéziában elkezdődtek a zavargások, akkor az al-Dzsazíra erről rendszeresen adott tájékoztatást. Egyszer csak azonban azt lehetett észrevenni, hogy szinte fél óránként felteszik a kérdést, hogy vajon ki lesz a következő? Ki lesz a következő? Rendkívül hatásos képi eszközökkel bombázták a nézőket: vajon ők lesznek-e a következők? Bármilyen furcsán is hangzik, az eseményekkel kapcsolatban feltétlenül utalnunk kell az elektronikus média szerepére. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy a politikai események befolyásolásában nagy szerepe volt a sajtónak. Az európai nemzetállamok megteremtésében a képzelt közösségek kialakításának nagyon fontos eszköze volt a nyilvánosság. A televízió, a facebook, a twitter és az egész internet olyan képzelt közösséget hozott létre a fórumokon keresztül kommunikáló tunéziai és egyiptomi fiatalok számára, amely elég motivációt adott ahhoz, hogy kimenjenek az utcára. Időpontokat egyeztettek, térképeket adtak közre, amelyeken be volt jelölve, hogy mely mecseteknél hány órakor kell gyülekezni. ez pedig a közösség biztos közérzetét adta a nézőnek, olvasónak. S így bátran kimehettek az utcára, számíthattak arra, hogy mások is ott lesznek. Többek között ezért is tiltotta le azóta a hatalom az internetet és korlátozta a telefonhálózat használatát.

Elképzelhetőnek tartja, hogy Mubarak egyiptomi elnök is elmenekül az országból, Zín el-Abidín ben Alí tunéziai elnökhöz hasonlóan?

Mubarak a beszédében úgy fogalmazott, hogy „arra tettem esküt, hogy biztosítsam az ország biztonságát és jólétét.” Ennek értelmében ő mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ez így legyen. Sokak szerint a Mubarak-bejelentések csak olajat öntöttek a tűzre, ugyanakkor az is igaz, hogy ebben a helyzetben bármit is mondott volna, a tüntetők nem fogadták volna el. Hírek szólnak arról is, hogy az elnök családja már Londonba menekült, de sem ezt, sem más, menekülésről szóló szóbeszédet nem erősítettek meg a hivatalos források.

Fennáll az a veszély, hogy a jelenlegi, kaotikus helyzetből a szélsőségesek kerülnek ki győztesen?

Fontos definiálni, hogy kiket nevezünk szélsőségeknek, mert a Muszlim Testvéreket nem biztos, hogy annak kell tekinteni. Annyira erős, és annyira beépült gazdasági rendszerük van, hogy nem lehet érdekük, hogy felfordulás legyen. Sőt, tudjuk, hogy a jelenlegi hatalom a vallási jelszavakat hangoztató Muszlim Testvérekkel hallgatólagos együttműködésben verte le többször a szélsőséges, nagyon radikális, iszlamista, mindenfajta középutat elkerülő erőket. Ennek ellenére a Mubarak elnöksége mögött álló csoport a Muszlim Testvéreket tekinti valódi ellenfelének, mert olyan erőt képviselnek, amely alkalmas lehet egy középutas, mondjuk a török mintát követő muszlim demokrácia fölvezetésére. Nagyon érdekes, hogy a Muszlim Testvérek a „nemzeti erőkkel” való összefogásról beszélnek, de nem derül ki, hogy ki is a nemzeti erő, csak arra utalnak, hogy Mubarak elleni összefogásról van szó.

Az Egyesült Államoknak és Izraelnek Mubarak hatalmon tartása az érdeke?

Az amerikaiak és az izraeliek arra keresnek biztosítékot, hogy nem lesz felfordulás. Ennek mostani eszköze, hogy a nagyon kemény politikai rendszer erőteljesen beavatkozik. Nem tudom, hogy lesznek-e olyan erők, akik kegyetlenek lesznek és ki tudják söpörni a rendetlenséget a városokból. Ha igen, akkor visszaáll a rend, ha erre nem kerül sor, akkor állandósulhat a káosz.