Kevés üdvözítőbb dolog van annál az állam szempontjából, mintha egy munkanélküli nem a pénzt viszi segély formájában (amit nevezhetünk persze álláskeresési támogatásnak is), hanem hozza a pénzt a kincstárnak különböző adók és járulékok formájában. Az állam tehát támogatja a munkanélküliek vállalkozóvá válását.
Siker és kudarc
Az állami szabályozás többféle lehetőséget is kínál a munkaügyi központoknak: nyújthatnak 3 millió forintig terjedő támogatást visszatérítendő vagy vissza nem térítendő formában, illetve a minimálbér összegének megfelelő, legfeljebb hat hónap időtartamig havonként folyósított támogatást állapíthatnak meg.
A munkaügyi központok leginkább a visszatérítendő támogatást választják a lehetőségek közül, a támogatásra pályázniuk kell a reménybeli üzletembereknek. A Közép-Magyarország Régióban például legfeljebb kétmillió forint visszatérítendő támogatásra (póriasan szólva kamatmentes hitelre) pályázhatnak a delikvensek, feltéve, ha rendelkeznek húszszázaléknyi (400 ezer forint) önerővel. S hogy milyen komoly üzleti tevékenységet lehet elindítani kétmillió forintból?
„Volt már manikűr-pedikűr, mini ABC, ajándékbolt, kisebb vendéglátó-ipari vállalkozás, mérnöki tanácsadó cég, sőt ipari alpinista vállalkozás is, amelynek létrehozására támogatást nyertek a pályázók. A törvény értelmében lehetőség van arra, hogy az önálló vállalkozás létrehozása mellett a pályázók már meglévő vállalkozáshoz is csatlakozzanak.”
Pontos statisztikák nincsenek arról, hogy hányan értek el sikert a vállalkozásukkal, s hányan „buktak bele”. A szakember ugyanakkor személyesen ismer példákat sikerre és kudarcra egyaránt. Szi Benedek Lajos elmondta, hogy ha a támogatást nem tudja visszafizetni a támogatott, akkor méltányossági alapon a munkaügyi központ lehetővé teheti a támogatás visszafizetésének átütemezését, azonban az összeg visszafizetésétől nem áll módjukban eltekinteni.
Azt nem sikerült Szi Benedek Lajostól megtudni, hányan vannak azok, akik a támogatást nem tudták visszafizetni, s hány embernek bánta ezt a zálogba csapott ingatlana. Érdemes tehát jól átgondolni a munkanélkülinek, belevág-e a vállalkozásba.
Vállalkozást indítani mindig kockázatos, a kockázat leginkább a gondos tervezéssel, és a piac ismeretével csökkenthető. Arra a kérdésre, hogy tudnak-e a piac felmérésében a vállalkozóaspiránsnak segíteni, elmondta, hogy az adott kerületben működő vállalkozások szervezeti formáját és tevékenységi körét illetően tudnak piaci információt szolgáltatni. Az ilyen kérdések azonban nem gyakoriak, a pályázók Szi Benedek Lajos szerint kész elképzelésekkel fordulnak a munkaügyi központhoz.
Prohászka Balázs hangszerész az Egyesült Királyságban és Magyarországon is megismerkedett az önálló vállalkozás indításának buktatóival.
Mint a hangszerész elmondta: aki Nagy-Britanniában vállalkozásba akar kezdeni, azt az állam díjmentesen beíratja egy tanfolyamra (ha állástalan éppen, ha nem), ahol elmagyarázzák neki az adminisztrációs kötelezettségeit (amelyekből jóval kevesebb van, mint Magyarországon), s megtanítják az alapvető üzleti ismereteket. Az Egyesült Királyságban ezt magától értetődőnek, s nem jóléti juttatásnak tekintik, hiszen a vállalkozóaspiránsból idővel adófizető válik.
Ha bárkinek akad egy vállalkozási ötlete, szabadon kipróbálhatja, s csak a próbaidőszak végén kell az adóhivatalnak a bevételeivel (ha voltak) elszámolnia. Ezzel áll szemben a magyar gyakorlat, ahol a nehézkes cégalapítás után az első naptól kezdve a vállalkozónak fix járulékköltségekkel kell számolnia (kivéve a mellékállású vállalkozókat).
Nagy-Britanniában természetesen a vállalkozókat érintő adók is jóval alacsonyabbak. A hangszerész szerint a kezdő vállalkozónak annyiban is könnyebb a dolga a briteknél, hogy a vállalkozó partnerek általában megbízhatóak, becsületesek, időben fizetnek, míg a magyar partnerekre ez jóval kisebb arányban jellemző.
—
—
—-Szaktanácsadást már nem támogatnak—-
Pedig érdemes a pályázat benyújtása előtt alaposan elgondolkodni, a két-három millió forint kezdőtőkével (akadnak olyan régiók, ahol a miniszteri rendeletben maximálisan megengedett hárommillió forintért lehet pályázni) leginkább olyan tevékenységbe lehet kezdeni, ahol a piaci korlátok alacsonyak, a verseny nagy. Ilyen környezetben pedig nem biztos, hogy könnyen boldogul a tegnap még munkanélküli kezdő vállalkozó, aki nem ismeri az adott piacot, s nincsenek menedzsmentismeretei sem.
Tavaly még téríthették a vállalkozói szaktanácsadást a munkaügyi központok, ma már, a miniszteri rendelet megváltozása miatt, erre nincs lehetőségük. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium illetékese szerint a rendelet megváltozásának oka, hogy a munkaügyi központok a vállalkozóvá váláshoz szükséges tananyag elsajátítása érdekében tanfolyamokat indítottak, és a tanfolyam elvégzését gyakorta az önfoglalkoztatóvá válás támogatásának feltételeként jelölték meg.
A szaktanácsadás tehát gyakorlatilag „beleolvadt” a képzés intézményébe. Oka volt továbbá a rendelet megváltoztatásának, hogy a munkaügyi központok tapasztalatai alapján, az elmúlt időszakban a szaktanácsadás költségeinek megtérítését nagyon kevés pályázó kérelmezte – válaszolta a FigyelőNet kérdésére Dr. Somodi Istvánné, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium foglalkoztatási főosztályvezetője.
Furcsa ugyanakkor, hogy az általunk megkérdezett pályázni szándékozók nem hallottak a főosztályvezető által említett tanfolyamokról. A Közép-Magyarország Régió szakemberétől, Szi Benedek Lajostól megtudtuk, hogy jelenleg nincsenek ilyen tanfolyamok a közép-magyarországi régióban, de „várható”, hogy lesznek.
Sokba kerülnek az illúziók
A vállalkozói szaktanácsadás arra mindenképp jó, hogy a pályázni szándékozóknak nagyjából a fele rájön, hamisak voltak az elképzelései, s mégsem akar vállalkozni – mondja Lakatos Istvánné vállalkozási szaktanácsadó, aki ügyfeleitől értesült, hogy a munkaügyi központ immár nem téríti a tanácsadás díját. Akad, aki ennek ellenére igénybe vesz szaktanácsadót, s persze akad, aki inkább „megspórolja” a tételt.
A szaktanácsadó tapasztalatai szerint sok pályázó nem tudja, hogy vállalkozóként akkor is fizetnie kell a járulékait maga után, ha egy forint bevétele sincs. A támogatást igénylők gyakran nem számolják ki, mennyit kellene termelniük, vagy eladniuk, hogy legalább a fix költségeiket kitermeljék, s persze a fedezeti pontot sem tudják megbecsülni. A pályázók a bevételt hajlamosak összetéveszteni a jövedelmükkel, ami az alkalmazotti tapasztalatokban gyökerezik. Gyakran a tanácsadáson derül ki, a számok olyannyira nem jók, hogy az üzleti ötlet nem életképes.
A vállalkozói szaktanácsadó szerint baj, ha a szaktanácsadás támogatása megszűnik, hiszen kiszűrte azokat az embereket a támogatottak köréből, akik illúziókkal vágtak volna bele a cégalapításba, s abba szükségszerűen belebuktak volna.
Igaz, szűrés szaktanácsadás nélkül is van, hiszen a pályázatokat többtagú bizottság bírálja el, a benyújtott üzleti terv alapján. Lakatos Istvánné szerint azonban akadnak olyan személyek, akik elkészítik a pályázó helyett az üzleti tervet, nem is túl drágán. Maga a pályázó esetleg nem érti a dokumentumban szereplő üzleti elképzeléseket és számokat, amelyek alapján a vállalkozása – elvileg – fölépülne és működni kezdene.
