Külföldi kiküldetés

A munkáltató gazdasági érdekből ideiglenesen, a szokásos munkavégzési helyén kívüli munkavégzésre kötelezheti a munkavállalót (kiküldetés), mely adott esetben külföldre is irányulhat. Kiküldetés esetén a munkavállaló továbbra is a kiküldő munkáltató irányítása és utasításai alapján végzi a munkáját. A kiküldetés, ideiglenes jellege miatt nem igényli a munkaszerződés módosítását, tehát a munkáltató utasítással, a munkavállaló hozzájárulása nélkül is rendelheti, akár írásban, akár szóban. Ha a munkavégzés időtartama mégsem átmeneti, hanem tartós, akkor jogellenes a kirendelésre vonatkozó munkáltatói utasítás.

Külföldön történő munkavégzés esetén a munkavállalót írásban tájékoztatni kell
• a külföldi munkavégzés helyéről, illetve a tartamáról,
• a pénzbeli és a természetbeni juttatásokról,
• a díjazás és egyéb juttatás pénzneméről, továbbá
• a hazatérésre irányadó szabályokról.

A tájékoztatást kiutazást megelőzően át kell adni a munkavállaló számára, de elegendő a jogszabályra történő hivatkozás, vagy a kollektív szerződésben történő szabályozás is.

Nem kötelezhető beleegyezése nélkül külföldön végzendő munkára a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig, illetve a gyermekét egyedül nevelő férfi.

A kiküldetés egyébként a munkavállalóra nézve – különösen beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem járhat.

A kiküldetés várható időtartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell. A kiküldetés alapján történő munkavégzés időtartama – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – nem haladhatja meg naptári évenként a negyvennégy munkanapot. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt kiküldetések időtartamát össze kell számítani.

Kiküldetés esetén – a felek eltérő megállapodása, illetve e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a munkavállalót a munkaszerződés szerinti munkabér illeti meg. Ha a munkavállaló a kiküldetés során, részben vagy egészben, munkakörébe nem tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót a kiküldetés teljes időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb a munkavállaló átlagkereseténél.

A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a munkavállalónál szükségesen és indokoltan merült fel, továbbá a munkáltató érdekében felmerült egyéb szükséges költségeket, ha az utóbbihoz a munkáltató előzetesen hozzájárult.

A tartósan külföldön foglalkoztatott munkavállalóknak az ellátmány, az előírt külföldi pénznemben jár.


Vonatkozó jogszabályok:
Munka Törvénykönyve 105. §, 153. §
168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről.