Belföld

Hoffmanni konzultáció: sok hűhó semmiért

Komolytalannak tűnik az oktatási reformról rendezett, sokat emlegetett „kvázi nemzeti konzultáció”. A felsőoktatási törvénykoncepció lapunk birtokába jutott újratöltése érdemi változásokat alig tükröz: kiderül valami a titokzatos 70 százalékos bázisfinanszírozásról, háromszor bukhatnak a diákok, évi 5-6 milliárdos a költségigény.

„Nem szorulunk rá akkora színjátékra, hogy azért csináljunk egy egyeztetést, hogy a végén ne legyen belőle semmi” – hangoztatta december végén egy fórumon a közoktatásért felelős helyettes államtitkár. Gloviczki Zoltán azokra a kritikákra reagált e kijelentéssel a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) rendezvényén, amelyek látszategyeztetésnek állítják be az új felsőoktatási és közoktatási törvényekkel kapcsolatos „nemzeti konzultációt”.

Az fn.hu birtokába került és a miniszteri értekezlet elé benyújtott módosított felsőoktatási törvénykoncepció azonban ezzel kapcsolatban leginkább az Okos lány című népmese főhősnője trükkjeire emlékeztet (aki ment is, nem is a királyhoz, köszönt is, nem is, vitt is ajándékot, nem is): az egyeztetés eredménye ugyanis látszik is a szövegen meg nem is.

Mint korábban megírtuk, az államtitkárság november elejétől december 10-ig várta a felsőoktatási, december elejétől 30-ig a közoktatási törvény vitaanyaghoz az észrevételeket, hozzászólásokat. Hoffmann Rózsa azt ígérte, hogy az államtitkárság „a jobbító javaslatokat befogadja, és az egyeztetés lezárását követően készül el a kormány, majd az Országgyűlés elé kerülő törvénytervezet”. Igen ám, de – akárcsak a törvénytervezet kidolgozásának körülményeit és az abban résztvevők névsorát -, a hozzászólásokat is titokban tartja az államtitkárság. Adott volt egy-egy e-mail cím, amire bárki elküldhette javaslatát, kritikáját, de hogy azt elolvassák-e, meghallgatják-e, beépítik-e a végleges szövegekbe, arról semmit nem lehet tudni. Hoffmann Rózsa mindenesetre már november végén azt állította, hogy több mint száz vélemény érkezett a felsőoktatási vitaanyaghoz, és ezeket mind feldolgozzák, megfontolják és bedolgozzák a végső szövegekbe.

Elszólta magát Hoffmann?

Emellett tény, hogy igen szoros menetrendben november és december folyamán a tárca a szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel, rektorokkal és számos más grémiummal egyeztetett különböző formában. (Nem beszélve az oktatási bizottság elnökével, a tervet erősen bíráló Pokorni Zoltánnal való csörtékről.) Ezek eredményeiről azonban szintén ellentmondásos nyilatkozatok láttak napvilágot. A tárca szerint szinte mindenki támogatta az elképzeléseket, a szervezetek által nyilvánosságra hozott álláspontok viszont nem ezt bizonyították. Azt gyakorlatilag ugyan mindenki elismeri, hogy ideje lenne új alapokra helyezni az oktatási rendszert, de erre jelenlegi formájában sem a közoktatási, sem a felsőoktatási törvény koncepciója nem alkalmas, így summázható a többség véleménye.

A PDSZ már említett, december 20-án rendezett közoktatási fórumán a Gloviczki Zoltán előtt felszólaló Nagy Dávid HÖOK-elnök például kijelentette, hogy a felsőoktatási törvényről szóló tárgyalásaik december 9-én megrekedtek, ugyanakkor úgy tűnik, hogy a beérkezett hozzászólások vagy elvesztek, vagy mindenben támogatóak voltak. Nagy Dávid szerint mindenesetre erre utal Hoffmann Rózsa államtitkár december 16-i televíziós nyilatkozata, amiben örömmel jelentette be, hogy előző nap a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának (NEFMI) miniszteri értekezlete az akkori állapotban elfogadta a törvény koncepcióját.

Érdemi tárgyalást nem, de termet biztosítanak

A közoktatási „nemzeti konzultáció” komolyságát pedig többek között jól mutatja az államtitkárság és a Közoktatás-politikai Tanács – amely a közoktatási törvényben (az új törvény vitaanyagában is) nevesített, az oktatásért felelős miniszter közoktatás-politikai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő testülete – közötti december 14-i egyeztetés. Az fn.hu információi szerint erről Gloviczki Zoltán a szünetben távozott, a helyébe lépő jogász hölgynek viszont mindössze arra volt felhatalmazása, hogy lejegyezze a tanács által mondottakat. Kérdésekre nem tudott válaszolni, mert a koncepció kidolgozásában nem vett részt, és nem is döntéshozó.

A tanács ezért kérte, legyen még egy egyeztetés a „kvázi nemzeti konzultáció” december 30-i lezárása előtt. Lapunk úgy tudja, hogy karácsony előtt egy nappal kaptak választ e kérésre a tanács tagjai, igaz december 16-i keltezéssel. A Hoffmann Rózsa államtitkár által aláírt levél megszólításban a tanács minden tagját kolléganőnek nevezi (holott a 33 tag több mint fele férfi), és kifejtette, hogy több tárgyalásra nincs mód, csak „a hivatalos államigazgatási és társadalmi egyeztetés keretében”, mert nem tudnak felelős szakmai személyt állítani a további vita folytatásához. Azt ugyanakkor felajánlotta, hogy ha érdemi tárgyalást nem is, de fűtött termet biztosítanak a vitázóknak, ha szükséges az ünnepek közti időszakban. Végül azt javasolta az államtitkár, hogy inkább küldjék meg egyéni véleményeiket, javaslataikat a megadott elektronikus levelezési címre december 30-ig.

A javaslatokat mind feldolgozzák, megfontolják és bedolgozzák a végső szövegekbe?

A javaslatokat mind feldolgozzák, megfontolják és bedolgozzák a végső szövegekbe?

A közoktatási törvénnyel kapcsolatos egyeztetés lezárásának időpontjához való ragaszkodás oka egyébként nem világos, hiszen lapunk úgy tudja – és ezt a kormány munkaterve megerősíti -, hogy ebben a tanévben már nem kerül a kormány és a parlament napirendjére a koncepció. A jövő tanévben tehát nem lehet bevezetni, van még idő a javaslatok átgondolására. Ezzel kapcsolatban szerdán Hoffmann úgy nyilatkozott, hogy szándékaik nem változtak, és annak ellenére be szeretnék nyújtani a közoktatási tervet, hogy az nem szerepel a kormány munkatervében. (A munkaterv két törvényt „hagy” a NEFMI-nek tavaszra, a sportról és a felsőoktatásról szóló jogszabályt.)

Újdonságok a felsőoktatási tervekben

A felsőoktatási törvény koncepcióját január végén, magát a törvényt a tervek szerint április 20-án terjesztik a kormány elé. A koncepció lapunk birtokába jutott december 14-i változatának “előterjesztés” része négy oldalt szentel a „társadalmi egyeztetés” eredményeinek általános leírására. Ebben leszögezik, hogy szinte mindenki egyetértett alapvetően az új felsőoktatási törvény szükségességével, annak kerettörvényi jellegével és üdvözölték a korábbi törvényalkotási folyamattól eltérő gyakorlatot, amely szerint a törvénykoncepcióról kikértük a véleményüket.

Egyesével is felsorolják a legfontosabb testületek pozitív hozzáállását, de feltűnően elnagyoltan írnak a kritikai elemekről. Megismétlik például, mennyire tetszik a törvény a rektori konferenciának, noha az MRK honlapján közzétett állásfoglalás – mint korábban megírtuk – nem éppen támogató. Érdekes a HÖOK-egyeztetés leírása is, amelyben hosszasan sorolják a hallgatók által támogatott pontokat, és csak egy-két elemet említenek – például a szenátusi és bizottsági képviseleti arányt, és a kreditteljesítést -, amiben nem tudtak megállapodni. „Az új oktatásirányítás partnerként kezeli a hallgatókat, ennek megfelelően felajánlotta, hogy az új felsőoktatási törvény végrehajtását szabályozó rendeletek kidolgozásába bevonja a HÖOK képviselőjét” – szögezi le továbbá a tervezet. Nagy kérdés, hogy ha minden ilyen szép, akkor miért is akarnak a hallgatók tüntetni márciusban.

Semmitmondó magyarázatok

E néhány – konzultációt fényező – oldal legjellemzőbb mondatai azok, amelyek eredményként leszögezik, hogy a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács „különösen kiemelte a minőségi felsőoktatás érvényesítésére való törekvést”. Vagy, hogy „az MTA és az összes szakmai és gazdasági fórum javaslatát figyelembe véve – és azzal egyetértve – a tudomány és az innováció szerepét megerősítettük a törvény koncepciójában”. Azt is kiemelik, hogy az egyházi felsőoktatási intézmények fenntartóival történő egyeztetés lefolytatása eredményeképpen tett javaslatokat beépítették a koncepcióba („beépítésre kerültek”). Ez utóbbi talán a legfeltűnőbb változás, valóban az egész koncepción végighúzódik immár az egyházi intézmények speciális szabályainak leírása.

Leírják, hogy a felsőoktatási intézményektől, a szakszervezetektől és az MTA elnökétől levélben kértek véleményt, a fontosabb felsőoktatási testületekkel személyesen is konzultáltak, és nevesítenek 26 testületet – a Balassi Intézettől, a Professzorok Batthyány Körén, a Szaknyelvoktatók és Kutatók Országos Egyesületén, néhány egyetem hallgatói önkormányzatán keresztül a Zalaegerszeg Megyei Jogú Polgármesteri Hivatalig – amely eljuttatta a hozzászólását a koncepcióhoz. A nyilatkozatokban több mint száz, másutt közel kétszáz – többségében támogató – hozzászólást nevezett meg az államtitkárság, ehhez képest a 30 nevesített szervezet kevésnek tűnik. Az sem derül ki, hogy e szervezetek javaslatait építették-e be a végleges szövegbe, a többiekét nem, vagy egyáltalán, miért pont ezeket sorolja fel a dokumentum.

A költségvetési hatásokról szűkszavúan annyit jegyeznek meg, hogy a felsőoktatás költségvetési támogatásának mintegy évi 5-6 milliárd forintos növekedésével számolnak 2012-től az alacsonyabb oktatói bérek rendezése és az új finanszírozás érdekében.

A titokzatos 70 százalék

Magába a törvénykoncepcióba bekerült többek közt egy új melléklet, amelyben a felsőoktatás új finanszírozását pontosítja némileg a tárca. Az állam minden évben az adott korosztály 45 százalékának biztosítja a tandíjmentes továbbtanulást (A korábbi változatban 45 plusz-mínusz 5 százalékot vállalt az állam.) A keretszámokat a költségvetési törvény állapítja meg, a költségtérítéses hallgatók létszámát pedig az adott felsőoktatási intézmény.

Ami az intézménytámogatási rendszert illeti, az új tervek szerint az állami, fenntartói felelősséget megjelenítő alapfeladatok, valamint a képzési és tudományos célú normatív támogatások 70-15-15 százalékos arányban oszlanak meg. A korábbi változatban nem tisztázták, hogy pontosan mit takarnak ezek az arányszámok. A jelenlegi koncepcióban annyival lehet erről többet megtudni, hogy az a bizonyos 70 százalék „különböző fenntartási feladatmutatókból” (többek közt az intézmények hasznos alapterülete, az ingó vagyon, a gépek, műszerek, a könyvtár bruttó értéke, az intézményi kapacitás feltöltöttsége, valamint az oktatók és minősített oktatók aránya) áll majd össze, amelyeket három év átlaga alapján határoznak meg. A felsőoktatási intézmények költségvetési támogatásának részletes szabályait kormányrendelet szabályozza majd, amely egyben iránymutatást is ad az intézményen belüli felhasználás rendjéhez.

A finanszírozáshoz kapcsolódik, hogy mégsem szűnnek meg a gazdasági tanácsok, a tervek szerint azok „a jövőben is az intézmény hatékony és eredményes gazdálkodásához nyújtanak segítséget”. Továbbá új elem, hogy a felsőoktatási intézmények a vagyongazdálkodás, valamint a gazdasági és pénzügyi szabályok szerint kezdeményezhetik az állami vagyon átruházását, és vállalkozó tevékenységet is folytathatnak.

Háromszor bukhatnak

Az a hallgatók által leginkább sérelmezett elképzelés, amely korlátozná a bukások lehetőségét annyiban finomodott, hogy az új terv négy vizsgát engedélyezne ugyanabból a tárgyból (ugyanazon kódszámú tanegységből), aki ezen is elvérez, annak automatikusan megszűnik a hallgatói jogviszonya. Lehetősége van azonban a hallgatóknak vizsgáztató tanárt váltani már a második javító vizsgaalkalommal, és a negyedik vizsga letétele – külön kérésére – szervezett független vizsgabizottság előtt is lehetséges, akár más intézményben is. Ugyancsak megszűnik a hallgatói jogviszonya annak, aki éves átlagban félévenként a 15 kreditet nem teljesíti.

A terv végig feltűnően hangsúlyozza az egyházi intézmények „különutasságát”, továbbá pontosítja az oktatói előmeneteli rendszert összefoglaló táblázatot is.

E néhány változásban része lehet a kritikáknak, és a konzultációsorozatnak, de alapjában nem válaszolnak a felmerült észrevételek, aggodalmak többségére. A törvénytervezet továbbra is alapvetően elitista szemléletet tükröz, bennemaradt az a pazarló és ésszerűtlen alapelv, hogy a miniszter visel felelősséget az adott intézmény működéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosítására. Továbbra is rögtön két emelt szintű érettségihez kötné a felvételit, nem ad választ arra, hogy a tanárképzés osztatlanná változtatása hogyan oldaná meg például a természettudományos szakos pedagógusok „kihalásának” aggasztó folyamatát. Indokolatlanul csökkenti a terv az intézmények autonómiáját, a “gyakorlati” és “akadémiai” fokozatok bevezetése áttekinthetetlen helyzetet eredményez.

És lehetne sorolni még hosszasan a kritikákat, javaslatokat, amik lepattantak a törvény alkotóiról. Ezek után nehéz értelmezni a társadalmi egyeztetés, mi több, nemzeti konzultáció hoffmanni értelmét.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik