1. A strukturált interjú
Ezeket egy előre megtervezett szerkezet szerint állítják össze, többnyire kérdezz-felelek stílusban zajlik (a kérdező szerepét vagy HR szakember, vagy leendő főnöke tölti be). Mielőtt megijedne: szerkezete ellenére nem kihallgatásként zajlik le a beszélgetés, azért itt is kap néhány feszültségoldó, beszéltető kérdést. A kérdező célja minél több információt összegyűjteni a jelöltről, azaz önről – éppen ezért világosan fogalmazza meg mondanivalóját, hangsúlyozza az álláshoz szükséges végzettségeit, tapasztalatát és képességeit!
2. A panelinterjú
Ezen általában több kérdező van jelen, míg Ön egyedül ül az asztal túloldalán. Persze ennek is megvannak az előnyei: így nem egy ember véleményétől függ, háttérbe szorulnak a személyes érzések (legyen szó akár szimpátiáról, akár ellenszenvről). Előnyt jelent az is, hogy egyszerre több embert ismerhet meg, és könnyebben tud képet kialakítani a szervezetről ahol dolgozni fog.
3. Páros interjú
Ezeken általában két személy kérdez: egy a személyzeti részlegről, egy pedig arról a területről, ahol megpályázta az állást. Ez a forma kevésbé szubjektív, mint a strukturált interjú, és kevésbé félelmetes, mint a panelinterjú.
4. Interjúsorozat
A pályázó egymás után – akár ugyanazon a napon is – különböző vállalati szakemberekkel találkozik. Igazán akkor működik jól, ha az egymást követő interjúk új tartalmi elemmel bővülnek, és a pályázóról újabb információt nyújtanak a korábbiakhoz képest.
5. Csoportos interjú
Ekkor a megmérettetés alapja versenyszituáció, amelyben egyaránt vizsgálják a jelöltek döntéshozatali és alkalmazkodóképességét. Igen gyakori egy valódi probléma vagy helyzet szimulálása, amelyben valódi döntéseket kell hoznia a megoldás érdekében (például: egy munkanap eljátszása).
6. Stresszinterjú
Annak ellenére, hogy minden interjú stresszt jelent a felvételizőnek, még nem minden interjú stresszinterjú. Attól válik azzá, hogy a kérdező szándékosan intenzív nyomással terhelt légkört teremt, és a pályázónak kényelmetlen, kifejezetten szokatlan kérdéseket tesz fel. Az ilyen interjú célja az, hogy megnézzék, hogyan viselkedik a jelölt olyan “nyomás” vagy stressz alatt, amit a mindennapi munka során is tapasztalni fog. Ezek a kérdések arra is alkalmasak, hogy megmutassák a jelölt igazi énjét, ami esetleg az előre kitalált válaszok mögött bújik meg.
Itt nincsenek oldó kérdések, a felvételiztető belevág a közepébe. Válaszaira Ön nem kap elismerést vagy ösztönzést, csak a következő kérdést vagy a témát távolabbról érintő megjegyzést. A kérdések olyan feszültséget gerjesztenek, amelyek kiprovokálják a gondolkodás nélküli – valószínűleg érzelmi alapokon nyugvó válaszokat.