Gazdaság

Felvétel indul!

Megkezdődött az európai uniós csatlakozás éve. A 2004. esztendő ugyan még kevés nagy horderejű változást ígér – sőt egyesekben akár csalódást is kelthet –, de középtávon már pozitív lehet a mérleg.

Felvétel indul! 1

Jövő szilveszterkor, amikor a magyar közigazgatás megvonhatja az uniós tagság első (fél) évének mérlegét, aligha kell számítani a „svédcsavar” megismétlődésére. Az önálló kezdeményezéshez és kevésbé hierarchikus hivatali viszonyokhoz szokott svéd tisztviselők közül ugyanis a csatlakozást követő első év végén sokan fordítottak hátat az Európai Unió intézményeinek, amelyek légkörét fojtogatónak érezték. „Annak idején egész más volt az EU kultúrája. Ha egy újságíró telefonon felhívott, még a nevedet sem árulhattad el” – említ egy jellemző példát egy svéd EU-diplomata. Balázs Péter, Magyarország állandó uniós képviselője szerint a most csatlakozó országok köztisztviselőinek a körében nem kell tartani hasonló letargiától.
MÉRHETÔ HASZON. De talán a magyar választók egészére sem lesz jellemző a kiábrándultság. Legalábbis az eddigi uniós tapasztalat szerint – a korábbi bővítési körök résztvevőit is beleértve – minden EU-ba belépő ország nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a lakosságának már az első évben felmutassa a tagság pozitív hozadékát. A McKinsey nevű tanácsadó cég még tavalyi tanulmánya a GDP 1,0–1,8 százalékára becsülte évente azt a hasznot, amit a csatlakozó országok a kereskedelmi korlátok lebontása, további működő tőke bevonása és a versenyképesség javulása révén a bővítéstől remélhetnek.
Az új tagországok politikai élete és közvéleménye azonban a tagság ennél objektívebb – és főként számon kérhetőbb – mércéjének tekinti majd a közösségi támogatások felhasználását, illetve a ki- és befizetések egyenlegét. Csakhogy az uniós felzárkózási alapok tervezésének és lehívásának sajátos, meglehetősen bonyolult szabályai nem könnyítik meg a tisztánlátást. Jövő ilyenkor nehéz lesz reális képet kapni a strukturális és kohéziós alapok első éves felhasználásának mérlegéről, s itt jóval többről van szó, mint arról, hogy a pénzek elköltéséért felelős hazai politikusok és főtisztviselők már előre „magyaráznák a bizonyítványukat”. A közösségi forrásokat is igénybe vevő programok azonban eleve 3 éves időszakra szólnak, mégpedig úgy, hogy az adott évre rendelt támogatások még további két évig lehívhatók. A dolgok rendje, hogy a tagországok az idő előrehaladtával egyre több pénzt képesek felhasználni, a legtöbbet éppen a programozási időszak végén. Baráth Etele, a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-támogatások Hivatalának elnöke (a hivatal átszervezéséről lásd írásunkat a 24–25. oldalon) december közepén úgy becsülte, hogy hazánk a belépés évében a 2004 és 2006 között rendelkezésére álló pénz 8–10 százalékát lesz képes felhasználni (Figyelő, 2003/50. szám). Juhász Endre EU-integrációért felelős tárca nélküli miniszter pedig azt tartaná kudarcnak, ha a tagság harmadik esztendejének végén a Magyarországnak járó források háromnegyedénél kevesebbet sikerülne felhasználni (Interjúnkat lásd a 17–19. oldalon).




 
 Azonnali változások
A külföldre utazók azonnali változásként élik majd meg május elseje után, hogy a személyi igazolványukkal szabadon közlekedhetnek az Európai Unión belül. Ez akkor is könnyebbséget és nagyobb komfortérzetet jelent majd, ha egy ideig még fennmarad az ellenőrzés az osztrák–magyar határon, hiszen a schengeni övezetbe csak később lépünk be. Közvetve vagy közvetlenül mindenkit érinteni fog, hogy május 1-jén megszűnnek az áruk szabad áramlásának útjában álló vám- és fizikai jellegű korlátok. Az ipari termékeknél már évek óta fennálló szabad kereskedelem a belépés napjától az összes mezőgazdasági termékre, így a zöldségekre, gyümölcsökre, égetett szeszes italokra, valamint a borokra is kiterjed majd. Mindez egyfelől szélesíti a bolti kínálatot, de a hazai piacon is komoly versenyhelyzetet teremt a magyar mezőgazdasági termelők számára. Az Európai Unión kívüli országokkal szemben alkalmazott vámtételek is egy csapásra módosulni – túlnyomórészt csökkenni – fognak. A közösség 3,6 százalékához képest ugyanis hazánkban 6,9 százalékos az átlagos vámszint. Lesznek ugyanakkor olyan területek is – mint a mezőgazdaság és a textilipar –, ahol az EU vámkódexéhez való igazodás a jelenlegi magyar vámtételeknél magasabb tarifák alkalmazását követeli meg. Mindez persze nem marad következmények nélkül. Az EU-val szemben fennálló vámhatárok eltörlése és az uniós vámtételek bevezetése előreláthatóan megnöveli majd az újonnan csatlakozó országok külkereskedelmi mérleghiányát – állítja a bécsi központú Gazdasági Összehasonlító Tanulmányok Intézetének (WIIW) egyik közelmúltbeli tanulmánya.
Vannak persze olyan, az EU-tagságra közvetlenül visszave-zethető, népszerűtlen változások, amelyekre nem kell május 1-jéig várni. Az uniós áfarendszer átvétele például már január 1-jén megtörtént. A hús, a zöldségek, a gyümölcsök és a tejtermékek egyebek mellett azért drágulnak, mert 12 százalékról 15 száza-lékra emelkedett az áfakulcs. A gyógyszerek és a tankönyvek eddigi 0 százalékos kulcsa is az EU-beli minimális szintre, 5 százalékra kúszott fel. Ellenben nem az uniót kell szidni azért, hogy a villamos áram adóterhe 12 százalékról 25 százalékra nőtt. A kormány ugyanis a gázhoz hasonlóan kérhette volna az áram kedvezményes áfakörbe való besorolását. A dohányosok viszont abba a körbe tartoznak, amelynek tagjai drága árat fizet-nek az EU-tagságért, hiszen a cigaretták jövedéki adója az át-meneti könnyítés ellenére január 1-jétől 35 százalékponttal nőtt.

Juhász és mások is elismerik ugyanakkor, hogy – bár ennek elenyésző az esélye –, sokkal roszszabbul is alakulhatnak a dolgok. Ahhoz valóban katasztrofálisan gyengén kellene teljesíteni, hogy Magyarország a tagság első éveiben negatív szaldót produkáljon az EU-val szemben, vagyis költségvetési befizetései meghaladják az uniótól lehívott pénzeket. Az ilyen eset előfordulásától kívánja megóvni hazánkat az a 2004-ben 172 millió euró nagyságú költségvetési visszatérítés is, amely rendeltetése szerint azt garantálja, hogy Magyarország nettó egyenlege ne romoljon a bővítés előtti utolsó évhez, 2003-hoz képest.
A gyakorlat persze azt bizonyítja, hogy a közösségi támogatások felhasználásával a hazánkénál szervezettebb közigazgatással és jobb humán erőforrásokkal rendelkező országoknak is meggyűlt a bajuk a csatlakozás után. Svédországnak például komoly erőfeszítésébe került, amíg rávette polgárait és önkormányzatait arra, hogy kitöltsék az Európai Unió által megkövetelt formanyomtatványokat. „A svéd mentalitással ellentétes a túl sok adminisztráció, ezért időbe tellett, mire sínre kerültek a dolgok” – emlékszik vissza a kezdeti nehézségekre Anders Eriksson, Svédország brüsszeli állandó képviseletének szóvivője. A svédek balszerencséjére éppen belépésük előtt liberalizálták a mezőgazdasági politikát. „Vissza kellett térnünk az egyszer már elfelejtett szubvenciókhoz” – mondja Eriksson.
ÖT ÉV TANULÁS. A finneket viszont nem érte sok meglepetés a tagság első évében. „Inkább egy lassú tanulási folyamat volt, nagyobb meglepetések és megrázkódtatások nélkül” – hangsúlyozza Michael Carpelan, a finn EU-képviselet szóvivője, aki úgy emlékszik vissza, hogy a tagság első éve után hazájában „nem volt rossz a hangulat”. Magyarország számára is megfontolandó tanulság, hogy a finn és a svéd tanulási folyamat egészen az első soros uniós elnökségig, azaz legalább 5 évig tartott. „Csak utána kezdtünk el igazából úgy viselkedni, mint a régi tagok” – állítja a finn szóvivő. A fordulópontnak tekintett finn soros elnökség mindenesetre az EU-ban is mély nyomokat hagyott és olyan mérföldkőnek számító döntések fűződnek hozzá, mint például a bel- és igazságügyi együttműködés elmélyítése (tamperei program), a közös európai védelmi politika előremozdítása, vagy Törökország tagjelöltként való elismerése.
Svédországban a szoros népszavazási eredmény után sem ért véget az uniós tájékoztatási kampány, sőt egészen 2001-ig tartott, amikor Stockholm vette át az unió kormányrúdját. Addig a csatlakozást ellenzők tábora minden egyes, a kampány idején tett ígéretet számon kért a kormánytól, jócskán hozzájárulva ezzel egy markáns euroszkeptikus hangulat kialakulásához. Ausztriában viszont a referendum után leült az addig igen élénk információs kampány. „Ahogy beléptünk az Európai Unióba, abbahagytuk a közvélemény tájékoztatását. Ma már látjuk, hogy ez súlyos hiba volt” – számol be egy osztrák illetékes.




Változók és változatlanok  

Hitelt érdemlő előrejelzések szerint – a növekvő verseny következtében – számos hazai ágazatban okoz változást a csatlakozás, míg másokra nem hat lényegesen a bővítés.


VÁLTOZÓK
• Mezőgazdaság
• Acélipar
• Közlekedés
• Postai szolgáltatás
•Energiaszektor
• Távközlés
• Gyógyszeripar

VÁLTOZATLANOK
• Élelmiszer- és italkereskedelem
• Bankszektor
• Autógyártás

AGRÁRHATÁSOK. Ha a belépés valahol éreztette hatását, az mindhárom előző körös csatlakozó ország esetében a mezőgazdaság volt. A svédek visszalépésként élték meg, hogy át kellett venniük az EU piaci szabályozó rendszerét. Az osztrákoknál és a finneknél az élelmiszerárak csökkentek. Finnországban átlagosan 15–20 százalék volt az áresés, de a tojás például 60–70 százalékkal lett olcsóbb a belépés előtti állapothoz képest. „Emlékszem, egy jó ideig rengeteg omlettet ettünk” – mondja félig-meddig tréfálkozva Michael Carpelan. Az érem másik oldala, hogy a csatlakozás után számos finn farmernek fel kellett hagynia a gazdálkodással. Finn diplomaták szerint azonban ez a folyamat már korábban megkezdődött, a kistermelők ugyanis a mai viszonyok között nem életképesek.
Sokan úgy gondolják, hogy a mezőgazdaságból élők körében Magyarországon is rendet vág majd az EU-tagság, azaz felgyorsítja azt a folyamatot, ami kikényszeríti az ágazat elhagyását. Bizottsági tisztviselők szerint viszont inkább rövid távon lehet ok az aggodalomra. „Az első évben csak a minimumot fogják elérni. Még meg kell érteniük, hogyan működik a rendszer, és ez időt vesz igénybe. Szerintem 2004 decemberében világvége hangulat lesz az ágazatban, a legpesszimistább forgatókönyvekkel” – jósolja meg a közeljövőt a Figyelőnek nyilatkozva egy, a magyar viszonyokat meglehetősen jól ismerő brüszszeli szakértő. Ezzel szemben ötéves távlatban egészen biztatónak ítéli a helyzetet: „A tagság középtávon igenis jót ígér a magyar mezőgazdaságnak.” Az agrárágazatban a siker záloga a támogatások rendeltetésszerű folyósítása és felhasználása, ami néhány jelenlegi tagállamnak is komoly nehézséget okoz. Görögországgal például néhány éve a közvetlen jövedelemtámogatások 25 százalékát fizettette vissza az Európai Bizottság.
ERÔSÖDIK A VERSENY. Az uniós szabályozórendszer hatályba lépése, ha nem is azonnal, de a gazdaság számos más ágazatában is érezteti majd hatását. Hitelt érdemlő tanulmányok szerint a bővítés nem hoz különösebb változást az élelmiszer- és italkereskedelemben, a bankszektorban és az autógyártásban, ahol a nagy multinacionális cégek az EU-val azonos üzleti környezetben tevékenykednek. Az acéliparban, a közlekedésben, a postai szolgáltatásoknál, az energiaágazatban, a távközlésben és a gyógyszeriparban viszont az uniós csatlakozás következtében várhatóan felgyorsul a szerkezetváltás, s erősödik a verseny.
Az uniós csatlakozás nyomán drámaian megváltozik majd Magyarország kapcsolata a külvilággal. „A külkereskedelmi kapcsolatok 80 százaléka unión belüli viszonyrendszerré válik” – mutat rá Balázs Péter. A klasszikus diplomácia helyét az érdekek napi szinten történő összehangolása veszi majd át, legalábbis a klubot alkotó 25 ország között. Május 1-je után Magyarország nevében is bizottsági tisztviselők tárgyalnak majd harmadik országokkal a kereskedelmi kedvezményekről, vagy adott esetben vitás kérdésekről. „A kívülállókkal fenntartott kapcsolatok betagozódnak az EU külkapcsolati rendszerébe, amelynek a szerepe az uniós alkotmány elfogadása után növekedni fog” – hangsúlyozza Balázs. Véleménye szerint egy Magyarországhoz hasonló méretű ország nemzetközi kapcsolataiban jól érvényesítheti az Európai Unió súlyát és tekintélyét. Ennek pozitív példája a kisebbségi jogok kérdése, amely jó eséllyel a majdani EU-alkotmányban is helyet kap majd.
Magyarország a belépés után az uniós döntéshozatali folyamatban is „nyakig benne lesz”.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik