A múlt héten került a mozikba Goda Krisztina „gárda-filmként” emlegetett Veszettek című alkotása, amely fiktív környezetben, fiktív szereplőkkel beszél áthallásos témákról: a közbiztonság mélyponton, sok a simlis, se a munkára, se a szabadidő eltöltésére nincs túl sok lehetőség, ám egy karizmatikus vezetőnek hála (sic!) fasizálódó csoportosulás jön létre. Ennek vezetője Ács János helyi kiskakas, akit Fenyő Iván alakít.
Hogyan keresett meg Goda Krisztina a szereppel? “Helló Iván, lenne egy szénné gyúrt manipulátor rendőrfőnök, akit el kéne játszani. Vállalod?”
Négy éve, amikor abbahagyta a Kaméleont, beszélgettünk arról, hogy mit csinál. Mivel jóban vagyunk, elmondta, egy izgalmas ötleten dolgozik, és át is küldte a vázlatot. Nem a színésznek, hanem mint barátjának. Amikor elolvastam, felordítottam, hogy milyen jó lenne ezt a szerepet eljátszani. Kb. egy évvel később jelentkezett, hogy most már megvan a forgatókönyv, én meg erősködtem, hogy hadd mehessek el a castingra, de miután megvolt a válogatás, Kriszta azt mondta: „Iván, nagyon jó voltál, tudod, imádlak, de egy gond van, túl fiatal vagy a szerephez, úgyhogy sajnos nemet kell mondanom”. Még ezután is erősködtem, hogy az enyém lesz ez a szerep, mert ez engem kíván. A kiválasztott színész azonban visszaadta a szerepet, újabb casting következett, amin megint kiszórt, de az a színész is valamiért nem tudta vállalni. Már pont kimentem volna Amerikába, amikor Kriszta hívott, hogy ha öregítünk rajtam, enyém a szerep. Ekkor találtuk ki, hogy legyen fekete hajam, meg körszakállam. Pont most beszéltük egy pár hete telefonon és azt mondta: „emlékszel, hogy nem akartam, te játszd ezt a szerepet? Igazad volt, mégis jól állt neked!”. Az idő engem igazolt, ez tényleg az én szerepem lett!
Divinyi Réka, a film forgatókönyvírója odáig merészkedett, hogy ez életed alakítása!
Remélem, nem! Ne temessünk már!
Helyesbítek, eddigi életed alakítása!
Erre most reagálnom kell?
Igen, bár tudom, hogy szerény fickó vagy!
De nem vagyok!
Tudom, én is csak ironizáltam.
Akkor jó. Ha száz százaléknak vesszük, amit színészként nyújtani tudok, akkor ez a szerep még mindig csak 60 százalékos. Bennem olyan sok van, hála Istennek. Hiába játszottam már sokféle karaktert életemben, még nem hoztam ki magamból mindent. De ez egy viszonylag jó alakítás. Nem szégyellem.
Volt benned félsz a szerep miatt?
Nem.
Nem volt kétséges, hogy vállalod?
Egy pillanatig sem.
Azért biztosan eszedbe jutott, hogy majd jönnek a huhogók, hogy „ezek” miért csinálnak ilyen filmet, ha nincs ismeretük a hasonló, valóságban is létező szerveződésekről, és elfogultan mutat be egy paramilitáris szerveződés belső viszonyait?
Egyáltalán nem.
Nem féltél, hogy majd a szélsőségesen gondolkodók kikezdenek?
Tudtam, hogy ez rám nem fog hatni!
Miért?
Ugyanonnan tudtam, ahonnan azt, ez az én szerepem. Mert belülről éreztem. Szerintem úgy működik az élet, hogy aki fél, azt találja meg a baj. Ha félek, akkor egyszer csak belém kötnek. Én nem félek. Egy színész vagyok, eljátszottam, megyek tovább. Ezt a szerepet letettem tavaly szeptemberben, már teljesen másban vagyok benne. Most ugyan épp interjút adok róla, és örülök, hogy kijött a film, mert már nagyon vártam, de én nem ez vagyok már, még szerepem szerint sem. Ha összekevernének bármivel vagy bárkivel, az zseniális lenne, mert az azt jelentené, ennyire jól játszottam, hogy embereket konkrétan meg tudtam hülyíteni. Sok ember fél, hogy mi lesz. Pedig nem kell félni, nincs mitől félni! Minden rendben van.
Ok, a filmben nem beszél senki cigányokról, meg skinheadekről, de ettől még értjük, mire reflektál a film. Akár előfordulhat, hogy néhány kopasz betalál téged, hogy mégis mit képzelsz magadról…
De nem fog. Ez a film két ember sztorija, akik olyan dolgokkal találkoznak, amik itthon is, külföldön is, bármilyen társadalomban előfordulhatnak: hülye emberek kihasználják a náluk hülyébb embereket. Az, hogy egyesek manipulálnak másokat a hatalomért, mert egósak és csak egyedül akarnak győzni, meg uralkodni akarnak, illetve ellenségképeket kreálnak – ez mindig is létező dolog volt. Nem akarom azt mondani, hogy mindig is lesz, mert bízom abban, hogy nem, többek között azért, mert születnek ilyen művészeti alkotások, mint a Veszettek. Ha azt hallom másoktól, hogy ez egy „gárda-film”, akkor azt mondom, nézze meg, utána dumáljunk. Aki továbbra is skinheadezik meg cigányozik azután is, akkor valamit nem ért.
A film ugyan ügyelt arra, hogy aktuálpolitika ne hangozzék el, de azért nehéz az áthallásokat nem észrevenni: xenofóbia, bőrszín alapú szétválasztás, betyárseregre hajazó ifjúsági szervezet létrejötte…
Még egyszer mondom, neked csak nézned kell a filmet, és engedned kell hatni. A lelkedre, szívedre. Nem kell túlagyalnod semmit. Nem kell hülye összefüggéseket találni.
Pedig a történet azért hagy kérdéseket bőséggel, szóval nem tud az ember úgy felállni, hogy nem gondolja tovább a történetet, vagy veti össze a valós problémákkal!
Ez megint más dolog! Persze, miután felálltál a filmről, gondolkodj el, hogy vajon mi van körülötted és mi ebben a te felelősséged, változtass te saját magadon. Én elsősorban azon gondolkodnék tovább, hogy milyen durva, szenvedéssel teli, eltúlzott, szélsőséges dolgok történhetnek, ha valaki manipulál másokat. Ez egy „ébresztő” film.
A betyársereg egy tagja is „ébredhet”, ha megnézi a filmet?
Miért ne? A filmbéli Joci is felébred a végén. Az egyik legnegatívabb figura! Senki sem azért gonosz, mert ilyen a természete, hanem azért, mert nem tudja, mit csinál. Mert még nem ébredt fel. Mert ha mondjuk te most felidegesítesz engem, és én pofán váglak, azért teszem, mert itt tartok. Mert egyszerűen nem tudok megbocsátani és jobban reagálni rá, mert személyiségileg, tudatszintileg itt tartok. Ha máshol tartanék, akkor azt tenném, mint mit tudom én, például a dalai láma: megölelnélek. Magyarul, aki öl, rabol vagy csak hülye, azt azért teszi, mert éppen ott tart. Nekünk kell rajtuk segíteni, különböző módokon. Megérteni, megbocsátani és ébreszteni, tanítani. Ezért nem ítélhetjük el az embereket. Mert mindenkinek van esélye, hogy egyszer a lelkében, szívében, tudatában az ébredő virág egyszer csak kipattanjon, s előbb utóbb mindenkinél ki is fog pattanni az a virág.
Miért gondoltad, hogy ez a szerep annyira passzol hozzád?
Mert pontosan tudom, hogy milyen jó dumálókám van, és milyen ügyes manipulátor lennék. Tudom azt, hogy ha valamit el akarnék érni nálad, akkor miként tenném. Ezt nagyon sokszor alkalmaztam régen, persze nem szélsőséges dolgokra, hanem kis apró önző tevékenységekre, akár csajozásra. Mert nagyon jól dumálok. Ez egy skill. Van, aki manipulátor, van, aki kevésbé. Én jól nyomom. Nem véletlenül talált meg ez a szerep, meg nem véletlenül tudom jól eljátszani. Ha motyogó kis muki lennék, nem ezt a szerepet játszanám el, hanem egy másikat.
Akkor ez a szerep valahol mégis csak te vagy?
Ács nagyon intelligens, ravasz, erős egyéniség, aki tudja, hogy mi van, jól manipulál, átlát mindent, kitartó és megy előre. Ebben talán hasonlítunk. De egyben tudatlan, nagyon hülye, vak és hatalomvágyó is. Én nem. Egyébként sokszor ezek a diktátorok ismérvei is, akik szerintem zsenik voltak, fantasztikus skillekkel, csak épp a rossz úton voltak és rosszkor használták a tudásukat, tehetségüket, nem szolgálatra. De mondhatnék példákat napjainkból is.
Mondj!
Nem akarok.
Akkor mégiscsak félsz valamitől!
Ez szerintem inkább kis gyávaság. De talán jobban meglátom ezt például most, mint egy átlagember, aki azt gondolja, hogy „áhh, gyávaság? Az nincs bennem!” Én azt hiszem, elég jól látom magamat, és a hibáimat is. De amúgy nem is biztos, hogy bölcs dolog lenne neveket felhozni, hisz mit tenne hozzá? A lényegét így is érti mindenki. Ha van egy gyönyörű késed, vagy egy fénykardod, mire használod? Arra, hogy a sötétséget levágd, vagy a barátod fejét? Ha van egy skilled, te döntöd el, mire használod. De mehetünk egy szinttel lejjebb is. Ha valaki sztár lesz ma Magyarországon, nézz körbe, sokan mire használják a Facebookjukat! Arra, hogy baromságokat írjanak, szidalmazzanak embereket, a saját egójukat fényezzék, vagy egymásnak ugrasszanak embereket. Pedig arra is használhatnák, hogy ébresszenek. Kevés az ilyen, de van hál’ Istennek. Én megpróbálom utóbbira, mert ha már én valahogy, valamennyire felébredtem, vagy meglátni vélek dolgokat, akkor kötelességem erre használnom. Ács és köztem is az a különbség, hogy ő ezt nem látja. Vagy ha látja, nem érdekli. Már kérdezték, hogyha ilyen helyzetben lennék, mint Ács, akkor előfordulhatna velem, hogy ugyanolyan leszek? Nem! Mert nem tudnék ilyeneket csinálni. Ennél nagyobb az empátiám, jobb a lelkem, mert én ennél sokkal jobbat akarok a Földnek és minden embernek. Van bennem vezetői készség, sőt, talán diktátori hajlam is, bevallom, de nem vagyok ennyire szélsőséges. Mert próbálok másokat szolgálni, hogy mindenkinek jó legyen, de Ács nem ilyen. Persze, van bennem is még agresszió, merevség, jó dumálóka, manipuláció, de nem vagyok elvakult, szélsőséges, durva, egós, hatalomvágyó, vak, mint Ács. Én a jó oldalt szolgálom. Tudatosan, nap mint nap. Legalábbis ezen vagyok. És ha elesek, vagy eltévelygek – mert persze, hogy előfordul –, akkor felkelek, tanulok és továbbra is a jó utat követem.
Van ma Magyarországon olyan, aki annyira elvakult, szélsőséges, durva, egós, hatalomvágyó, vak, mint Ács?
Van.
Mondasz neveket?
Nem. Két politikus jutott eszembe, de mondhatnék neveket az üzleti világból is, akik ilyenek. Akik félelemből harácsolnak, hogy ők legyenek a legjobbak. Pedig nem ettől lesznek azok. Számomra az igazi férfi – mondjuk, ha filmekről beszélünk –, olyan mint Aragorn. Olyan hős, akinek a legjobb csaja van, de ha egy másik nő beközelíti, nemet mond, pedig megtehetné. Aki előre megy, ha tenni kell, ha példát kell mutatni, aki elsőként halna meg a népért, aki elsőként vágja az orkot, aki képes gyengédnek mutatkozni, szomorú lenni, sírni, és be meri vallani, hogy nem tud mit csinálni, ha nagyon nagy bajban vagyunk. Egy olyan hős, aki segíti a többieket, küzd a jóért és a többiekért. Aki bölcs. Nekem ez a férfi, ez a hős, ez a vezető. Én efelé megyek. És ez a két politikus, akikre gondolok, ők nem. Ők Ács felé tartanak, de nem fognak nyerni. De megvan az esély, hogy bárki, bármikor változzon. Mert mindig győz a jó és a fény. És ez nem egy elrugaszkodott gondolkodás, hanem hála Istennek ez így van. Ha még éppenséggel sötétség van, az csak azért van, mert még nem jött el a nappal, így még nincs itt az idő, hogy győzzön a fény. Még sötét az éjszaka, de kikerülhetetlenül váltja aztán a nappal. Nincs mitől félnünk. A legnagyobb sötétségben sem.
Nem vagy túl idealisztikus fickó?
Miért kérdezed, ha nyilvánvaló?
Mert kíváncsi vagyok, hogy te látod-e?
Látom. De ugyanakkor nem gondolom, hogy ez utópisztikus is lenne.
Milyen lenne az ideális Magyarország?
Ha egymást elfogadó, segítő, emelő, összetartó, egymást szolgáló, pozitívan élő és a jó ügyért előremenő emberekből állna. Mindent megoldani kívánó, többiekre figyelő, egységben az erő alapon gondolkodó, valamint ébredő lenne, kollektív és egyéni szinten egyaránt. Jó lenne, ha látnánk, mik a hibáink, de nem siránkoznánk, vagy szidnánk magunkat miatta, hanem kijavítanánk együttes erővel. Dolgozzunk ki terveket, fejlődjünk. Állandóan jobbítani, fejlődni akaró, tudatosan gondolkodó és létező, intuitív országot akarok, nem egy egós, akaratos, félelemben élő államot, ahol a depresszió, a pesszimizmus, a gyűlölet, az egymás lehúzása és az ítélkezés dominál. Nem szabad, hogy ez a hely egy szarral terített mocsár legyen, ami kezd megkeményedni így november tájékán, amiben ott maradsz örökre.
Ez a te ars poeticád, és mi a Veszetteké?
Hogy az egymásra figyelés és ébredés híján a tudatlanság hova fejlődhet, fajulhat. Hogy az emberek A film végén azt mondják, köszönjük, ezt nem kérjük. Tehát a másik utat választjuk. A tiszta és jó utat. Egymás elfogadását, segítését és emelését. Ez olyan, mint amikor egy coachingon azt kérdezik, hogy mit szeretnél magadtól vagy a munkahelyedtől. Ott is azt hangsúlyozzák, hogy nem baj, ha nem tudod, mit akarsz, de legalább azzal legyél pontosan tisztában, hogy mit nem akarsz. Akkor könnyebben rájössz, hogy mi is az, amit igazán szeretnél. Ha a filmben látott eseményekre azt mondod, ilyet nem, akkor akadályozzuk is meg, és induljunk el a másik úton!
