Egy évvel halála után teljesült az agydaganatos nő legnagyobb vágya

„Nincs halálvágyam, de ha már mindenképpen meghalok, szeretnék úgy és akkor, amikor nekem tetszik”

– jelentette ki a 29 éves Brittany Maynard élete egyik utolsó interjújában, amit az amerikai People magazinnak adott. Az interjúban többek között nyíltan beszélt a diagnózisáról is. Hogy 2014 januárjában, derült égből villámcsapásként érte a hír, hogy gyógyíthatatlan beteg. Hogy még reménykedett, mikor az orvosa közölte vele, a makacs fejfájásait egy rosszindulatú agydaganat okozza. És, hogy alávetette magát a kemoterápiás kezelésnek és a műtétnek is, remélve, hogy ha eltávolítják a daganatot, tovább élhet majd, mint az orvos által jósolt 5-10 év.

Aztán a daganat néhány hónap múlva visszatért. Mint kiderült azért, mert Brittanyt az agydaganatok legagresszívebb fajtája, az úgynevezett glioblasztóma támadta meg, aminek a túlélési esélye a legjobb esetben is legfeljebb néhány hónap. Brittany ekkor, a második diagnózis után döntötte el, hogy nem várja meg, míg a betegség teljesen elhatalmasodik rajta, előtte inkább – orvos segítségével – véget vet az életének.

„Egy sejtem se kívánja a halált, tényleg nem. Élni akarok, és azt kívánom, bárcsak lenne valami gyógymódja a betegségemnek. De nincs. Így nekem se maradt más választásom.”

Nem akart kínokat

Olyan megoldást akart, ami lehetővé teszi, hogy a saját feltételei szerint, egy általa kiválasztott időpontban haljon meg. A “death with dignity law” (a méltóságteljes halál törvény) épp ezt kínálta. Kiszámítható, békés és nyugodt véget. Mindezt ráadásul orvosi segítséggel.

Brittany úgy döntött, kerüljön bármibe, élni fog ezzel a joggal, ezért családjával hátrahagyta Kaliforniát, és az oregoni Portlandbe költözött. A méltóságteljes halált ekkor ugyanis még csak három amerikai állam engedélyezte: Oregon, Washington és Vermont. Brittany az utolsó hónapjaiban épp azért kampányolt a méltóságteljes halál mellett a Compassion&Choices oldalán, hogy ez megváltozzon. Úgy vélte, mindenkinek joga van ahhoz, hogy hosszú szenvedés és felesleges kínok nélkül távozzon.

Brittany 2014. november elsején halt meg. Ahogy ígérte. A saját ágyában, a szerettei körében, a kedvenc zenéjét hallgatva. Úgy, hogy csak remélte, a története változtat majd valamin.

Aztán majdnem napra pontosan egy évvel Brittany halála után,

Jerry Brown, Kalifornia kormányzója aláírta azt a törvényjavaslatot, ami a következő tíz évben, 39 millió kaliforniainak biztosítja majd ugyanazt a jogot, amivel oregoni, washingtoni és vermonti honfitársaik már rendelkeznek. A jogot a méltóságteljes befejezéshez.

„Nem tudom, mit tennék, ha hónapokig óriási fájdalmak között kellene haldokolnom, de abban biztos vagyok, hogy megnyugtatna a tudat, hogy ha úgy van, élhetek azzal a lehetőséggel, amit ez a törvény felkínál. És ezt a megnyugtató érzést nem szeretném megtagadni másoktól sem”

– mondta a kormányzó az aláírást követően, majd elismerte, részben személyes okból döntött a törvény mellett.

„Végig kellett gondolnom, vajon én mit szeretnék majd, mikor közlik velem, hogy meg fogok halni”

– mondta, majd hozzátette,  dilemmájáról a döntést megelőzően hosszasan beszélgetett Desmond Tutu dél-afrikai emberi jogi aktivistával, a katolikus egyház amerikai vezetőivel, és még a Maynard családdal is. Sőt! Brown elárulta, nem sokkal a nő halála előtt, Brittanyvel is vitázott a témáról, ez pedig – elmondása szerint – igen nagy hatással volt rá.

Orvosi segítséggel végzett öngyilkosság?

Bár a közvéleménykutatások szerint az állam lakosságának több mint 69 százaléka támogatta a méltóságteljes halálról szóló törvényt, annak hatályba léptetése végül mégsem aratott mindenkinél osztatlan sikert. A Californians Against Assisted Suicide elnevezésű civil szervezet például minden követ megmozgatott, hogy megakadályozza az aláírást. Véleményük szerint, Brown komoly hibát követett el, mikor személyes megfontolásokra alapozva hozott meg egy ilyen komoly döntést. 

Sötét nap ez Kalifornia állam történetében. És sötét nap ez a Brown-kormányzatra nézve

– mondta a szervezet szóvivője Tim Rosales, majd hozzátette, Brown ezzel az aláírással megsértette azokat a kaliforniai családokat, akik nem szeretnék, hogy az orvosoknak hatalmukban álljon halálos adag gyógyszert felírni.

Hiába hiszik azt, nem kap bárki gyógyszert…

Még azokban az államokban sem, ahol amúgy engedélyezik az eutanáziának ezt az egészen speciális fajtáját. Visszaélni gyakorlatilag lehetetlen vele, ahhoz ugyanis, hogy valaki hozzájusson az orvos által felírt, halálos adag gyógyszerhez, teljesítenie kell bizonyos követelményeket: így például csak 18 évnél idősebb, döntésképes állapotban lévő beteg kérvényezheti a gyógyszert, akinek halálos diagnózisát – és azt, hogy legfeljebb hat hónapja maradt – két orvos is megerősíti. Egymástól függetlenül.

És, ha mindez nem lenne elég, a kérvényezőnek ezek után még keresztül kell jutnia egy bonyolult, több körös engedélyeztetési procedúrán, aminek végén még mindig dönthet úgy, hogy végül nem veszi be a gyógyszert.
Bármilyen hihetetlen, van ilyen is. Néhány héttel a halála előtt, Brittany Maynard is elgondolkodott azon, hogy egy időre még félreteszi a pirulákat. Mint kiderült, az ingatta meg az elhatározását, hogy még mindig talált szépséget az életében és, hogy az egészsége nem romlott olyan ütemben, ahogy arra számított.

Brittany végül mégis kitartott az eredeti elhatározása mellett, és bevette a pirulákat. Sokan azonban, végül meggondolják magukat. Oregonban például, ahol 1997-ben lépett életbe a méltóságteljes halál törvénye, az elmúlt 18 évben 1327 betegnek adtak ki halálos adag gyógyszert, de csak 65 százalékuk élt vele.

A többiek adtak még egy esélyt maguknak.