A későbbi miniszterelnöknek kemény gyermekkora volt. Egy Baranyai faluban született 1903-ban, és miután édesapját katonának vitték, már alig 10 évesen bele kellett tanulni kicsiny családi gazdaságuk vezetésébe. Mindössze hat elemit végzett, de folyamatosan képezte magát, miközben a földművelés mellett favágást, fuvarozást, napszámot vállalt a megélhetésért.
Szorgalmának köszönhetően gyarapította a birtokot, tehetségére pedig szülőfaluja, a bissei hősi emlékmű felavatásán figyeltek fel. A 19 éves Nagy Ferenc tartotta itt az ünnepi beszédet, a jelen lévő újságíróknak köszönhetően hamarosan több gazdasági lapban publikálhatott. Néhány év múlva már a Pesti Napló is közölte cikkeit, a lap szerkesztői Budapestre hívták, és ez bizonyult a fordulópontnak – olvasható a Rubicon.hu-n.
Kommunistaellenes, antifasiszta
A fiatal gazda 1929-től már gróf Apponyi Alberttel vitázott, és megismerkedett Tildy Zoltánnal, akivel megalapították a Független Kisgazdapártot, ami később Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt néven politizált. Nagy a főtitkári poszton beutazta Magyarországot, ez alapján pedig megírta az Ötmillió magyar a Golgotán című művét. Ebben a kormányt kritizálta, és a parasztság kilátástalan helyzetét mutatta be. “Mint a rabsötét börtön homálya, úgy ül a magyarság lelkén a kilátástalanság, valami végzetszerű félelem.”
„A magyar parasztság sorsának jövendője nem lehet más, mint a tömörülés. Ötmillió ember szenvedéseinek a tüzében olyan parasztegységet lehetne kikovácsolni, amely sorsfordító fejezet kezdetét jelentené a magyar nemzet életében” – írta. Elvetette a kommunizmust: „A kommunizmus a magyar nép számára olyan szakadék, amelybe eltemetődik az a lélek, amely ereje volt ezer éven át a magyarságnak és megtartója a nemzetnek”. Amikor 1939-ben bejutott a parlamentbe, ahol párttársaival együtt ellenzéki politikát folytatott és antifasiszta álláspontra helyezkedett.
Kállay miniszterelnöknek 1943-ban történelmi jelentőségű memorandumot nyújtottak át a kisgazda képviselők aláírásával. A Bajcsy-Zsilinszky Endre, Nagy Ferenc és Tildy Zoltán fogalmazta dokumentum felszólította a kormányt, hogy lépjen ki a háborúból és mondja ki az ország semlegességét. Távolítsa el a hadseregből a náci érzelmű tiszteket, hatálytalanítsa a zsidótörvényeket, büntesse meg az újvidéki vérengzés résztvevőit. A memorandum egy példánya eljutott Svájcba, a nyugati sajtó széltében-hosszában idézte.
Magyar parasztság 1929-ben. Fotó: Fortepan
A miniszterelnök
Nem rejtette véka alá véleményét, 1944-ben a Gestapo letartóztatta, fél év múlva szabadult a miniszterelnök közbenjárására kiszabadult. A nyilas rémuralom idejére illegalitásba vonult, Budapest ostroma után pedig azonnal megkezdte a parasztságot összefogó szervezetek újjászervezését. A Független Kisgazdapárt elnökeként a kisgazdák ’45-ös győzelme után házelnökké választották, majd miután Magyarország a köztársasági államforma mellett döntött, 1946-ban miniszterelnök lett.
Nem örült e posztnak, de keményen dolgozott a kisgazda program megvalósításán. Három fő feladatának a szabad választások biztosítását, a békeszerződés aláírását és a megszálló csapatok kivonását tekintette. Kormánya sikeresen megbirkózott a hiperinflációval, aláírta a párizsi békeszerződést és eredményesen folytatta az újjáépítés munkáját.
Gyorsan és egyre többször került összeütközésbe a kommunistákkal, például a hároméves terv bevezetése vagy a bankok államosítása kapcsán. A Szovjetunió és a Vörös Hadsereggel támogatta Rákosiékkal szemben tehetetlen volt, ő is áldozatul esett a kommunisták szalámitaktikájának: svájci nyaralása alatt, 1947. június 1-jén lemondásra kényszerítették – otthon maradt gyermekével zsarolták. Annyira biztosak voltak a dolgukban, hogy így vagy úgy lemondatják a kormányfőt, hogy az MTI már tényként számolt be róla, holott Nagy még alá sem írta a dokumentumot.
Nagy Ferenc. Fotó: utolag.hu
Haza akart jönni
A miniszterelnök családjával együtt az Egyesült Államokba emigrált, ahol vásárolt egy kis birtokot, és „visszatért az eke szarvához”. Emellett viszont aktív közéleti szerepet vállalt. A magyar emigráció egyik meghatározó tagja lett, de komoly tekintélyt vívott ki magának Washingtonban is. Nagy Ferencet választották az amerikaiak által megszervezett Közép-kelet-európai Bizottság első emberévé, az amerikai kormány számos esetben kikérte véleményét a Közép-Európában zajló folyamatokról.
Az 1956-os forradalom kitörésekor kísérletet tett a hazatérésre, ám Ausztriából visszafordították. Felesége betegsége miatt 1970-ben visszavonult a közélettől, de hét évvel később még közbenjárt a koronaékszerek visszaadása érdekében. A Kádár-rendszer iránt érzett ellenszenve dacára vissza akart térni szülőföldjére, ám hazatérésének szervezése közben, 1979. június 12-én elhunyt.
