Szerinte a magyarok a makromutatók javulását azért nem érzékelik, mert jelenleg „a 2006-os GDP-szintet értük el. Az összteljesítmény terén tehát nem állunk előrébb.” Miközben több környező államban (Lengyelország, Románia, Ausztria) előrelépés történt, a szlovákok fenntartották az előnyüket. Magyarországon a társadalmi egyenlőtlenségek enyhén, de nagyon látványosan nőttek.
„A jövedelmi különbségek növekedése nálunk azt jelenti, hogy a felső öt százaléknak több, az alsó negyven százaléknak kevesebb jut. A hivalkodó fogyasztás, a rongyrázás miatt rosszabb a közérzet.”
A közgazdász ugyan híve a teljesítmény díjazásának, de úgy véli: az elitnek látni kellene, „hogy ahol sok embernek rossz a helyzete, ott jótékonykodásnak és nem urizálásnak lenne helye.
Orbánéktól ez még visszásabb
“Az elmúlt egy-másfél évben ezt a kérdést rosszul kezelték, kialakult egy negatív hangulat, amely felszínre hozta a társadalmi feszültségeket. Ebből a szempontból mindegy, hogy a másik politikai fél mit tett volna. Ha olyanok kormányoznak, akik korábban sokat hangoztatták a méltányosság elvét, még visszásabb a rongyrázás.”
A professzor szerint egész társadalmak általában nem tanulnak, ám egyes emberek, társadalmi csoportok igen. „Ha tartós a gazdasági növekedés, abból jut az alsó negyven százaléknak is.”
Példát kellene mutatni
A stílust mindig a felső egy–öt százalék alakítja. “Olyan magatartásformát lehetne példaként állítani, amelyben a közcélú adakozásnak fontos szerep jut. Ez működött korábban Magyarországon, nem kell kitalálni, csak újjá kell éleszteni.” Csaba László szerint az oktatás megtérülése a világon Magyarországon „az egyik legmagasabb, ezért baj, hogy nincs értéke”. Szembemegy a világ trendjével, aki luxuscikként tekint a felsőoktatásra, onnan von ki forrást.
„Ha aggódnak a társadalom szétszakadása miatt, többet kellene erre a célra költeni. Ami az egészségügyet illeti: az országban vajon mennyire kell romlania az egészségügyi állapotoknak ahhoz, hogy ezt felismerjék?”
Athén tragikomédiájáról, az olimpiáról
A görög válság kapcsán a professzor egyebek között emlékeztet rá, hogy Athén már az EU-ba is politikai okokból került ugyanúgy, mint az euróövezetbe. Volt tényleges felzárkózás is, amelynek részeként olimpiát is rendezhettek, de közben állandósult „egy olyan helyzet, amelyben a mindenkori kormány trükkökkel túlélte az adott évet”, jöhetett a vízözön. Most a kommunista kormány a másfél évtizeden át egymásra rakódó problémák következményével néz szembe. Az olimpia óta szinte folyamatos volt a mellékönyvelés, a pénzügyi rendezetlenség, és akuttá váltak a gazdasági problémák.”
