Bár a kormány váltig tagadja a kubai származású barátja miatt megvert szegedi lány és a kormány menekültellenes plakátkampánya közötti ok-okozati összefüggést, hetek óta benne volt a levegőben, hogy a mesterségesen is szított feszültség, frusztráció fizikailag is egymás ellen fordítja az embereket.
De ennyire egyszerű felpiszkálni nagy közös lelkünket? Elég kitartóan sulykolni, ráérezni a félelmekre és az elme mint valami tehetetlen szivacs felszippantja a gyűleletet, amit kisebb gyomásra később okádni kezd magából?
Dr. Csepeli György szociológus, a Magyar Szociológiai Társaság elnöke szerint igen. Lényünk sajátja hogy tömeggé tudunk lenni, senki sem függetlenítheti magát teljesen az akár erkölcsi alapállásunkat is megdelejező kollektív lélek hatásaitól – amik akár jó ügyet is szolgálhatnak. Elég kilépni az utcára, már befogadói, részesei, eszközei leszünk.
“Egy ilyen kampány rendkívül jól működhet, főleg, ha a tudattalan félelmekre hat, amelyeket az ember soha nem vallana be magának. A nyilvánosság elfogadhatóvá, felvállalhatóvá teszi azt, amit egyébként az illető abnormálisnak tart”
– magyarázza a szociológus. A tömegben ugyanis nem saját magunk vagyunk, feloldódunk egy nagyobb entitásban, ami egyrészt erőt ad, másrészt elmossa a személyes felelősséget.
Fotó: Pál Anna Viktória
Ez az erő és működése semleges: a franciák, olaszok, amerikaiak is ugyanígy feltüzelhetőek. Speciális magyar sajátosságot a be nem gyógyult, el nem ismert sebek adnak a jelenségnek.
“A magyar társadalom nagy közös elfojtása Trianon: nem azok vagyunk, akik lehettünk volna. A másik közös trauma a holokauszt, amivel még mindig nem tudunk szembenézni, így feldolgozni sem vagyunk képesek”
– Csepeli György hozzáteszi: hasonló plakátkampányokat komoly felmérések, megalapozott kutatások előznek meg, szisztematikusan kitapogatják a fájó pontokat, a szunnyadó feszültséget. A náci birodalom propagandaügyi minisztere, Joseph Goebbels is pontosan tudta, hogyan lehet a félemekre olajat önteni és a német népet addig uszítani, míg ez gyűlölet emberek millióinak életébe került.
Csepeli György úgy látja: az indulatok szítása ma is egészen odáig fajulhat, “míg be nem következik a teljes pusztulás”.
“A kérdés az, hogy a kormány által felélesztett aljas ösztönök megtörnek-e a civil társadalom ellenállásán” – a szociológus nem bocsátkozik jóslatokba, de figyelmeztet: a kormány uszításának rendkívül rossz prognózisa van.
Fotó: MTI/Marjai János
A tömeg – mi magunk – azonban nem csak egy manipulálható, buta massza: akár a jót is ki lehet hozni belőlünk. Emlékezzünk Kolontárra vagy az árvízre – mind-mind azt mutatja, hogy a csorda egymásért is képes összefogni, nem csak valaki ellen. De érdeke a politikának a nyugalom? Éppen tőlük várjuk az indulatok csillapítását?
Mindezeket figyelembe véve éremes odafigyelni, mit vált ki az országból a miniszterelnök szombati beszéde. Orbán Viktor Tusványoson olyasmiről fog beszélni, amiről eddig még nem, állítólag az európai civilizáció és a kontinens szerinte legnagyobb problémájáról, a migrációról oszthatja meg gondolatait a hallgatósággal. Ha ez igaz, megnézhetjük, merre csatornázná a néplélekben rejlő energiákat a miniszterelnök: ostort vagy gyeplőt ad az indulatoknak.