„Aki egyszer megmártózott Szegedben, az soha nem tud szabadulni a város varázsától. Bejártam a fél világot, évtizedek óta Pesten élek, de ezt mondom: az ember csak egy olyan hangulatos kisvárosban élhet igazán boldogan, mint amilyen Szeged is.”
Ezekkel a gondolatokkal Temesi Ferenc József Attila díjas író ajándékozta meg hallgatóság csütörtök délután a Dugonics téren, ahol „Apám” című könyvét mutatták be.
Temesi valóban évtizedekkel ezelőtt a fővárosba költözött, de minden művében előbukkan Szeged, a szülőváros, az itt élő emberek sorsa éppen úgy, mint azok az utcák, terek, kiskocsmák, amikor az ifjaknak talán már történelem, de a város lakóinak nagy többsége még mindig nosztalgiával gondol. Temesi – akit sokan tartanak a legszögedibb pesti írónak – új kötete nem éppen a város szebbik arcát villantja fel, amikor írója szavaival a 60-as 70-es években kóborol, hiszen azt mutatja be, hogy a Kádár-korszak hatalmi mechanizmusa hogyan őrölt fel egy olyan embert – ez esetben a szerző édesapját -, aki nem volt hajlandó besúgóként szolgálni a hatalmat.
– Nagyon fájt megírni ezt a könyvet, de úgy éreztem kötelességem megtenni, hogy unokáim, és minden szegedi unokája tudja majd, milyen rendszer volt az, amiről mostanság oly sokan nosztalgiával beszélnek – mondta Temesi.
Hozzáteszem: a könyv nem csak ezért lehetne „kötelező” olvasmány minden szegedi számára. Hanem azért is, mert Temesi olyan könyvet írt, ami szervesen illeszkedik ahhoz a könyvfolyamhoz, ami a méltán óriási sikert aratott, és a 80-es végek végén megjelent Por című szótárregénnyel indult, és ma már egy olyan rendhagyó sorozattá állt össze, amely Szeged folytatásos történelem könyvének is tekintető. Jómagam – és ezzel biztos nem vagyok egyedül – ezekből többet tudtam meg Szegedről, mint számos, nagyon tudományos, száraz tényeket összegyűjtő helytörténeti munkából.
De vajon kell-e még a könyv a magyaroknak? – vetődött fel a kérdés a könyvbemutatón. Temesi úgy véli, mondhatnak bármit, igenis olvasó nép a magyar. Sokkal inkább az, mint a nyugat-európaiak. Persze a nyomtatott könyv szerepe megváltozott, a technika az olvasót is a számítógép elé tereli. De az elektronikus könyv is betűkből, mondatokból áll össze, a hangos könyv is irodalmat közvetít, így nem szabad elkeserednünk, ha az ifjabb olvasók már nem a polcról emelik le az olvasni valót.
– Nekem persze már csak a nyomtatott könyv marad az örök szerelem, mert érezni akarom a könyv illatát, a lapozás örömét – mondta Temesi Ferenc, akit a beszélgetés után két perccel máris tucatnyian vettek körbe, hogy dedikáltassák az Apám című kötetet. De volt olyan is, aki a Por című könyvvel kezében érkezett. Fiatal, talán egyetemista lány lehetett. Hogy aztán Szeged-Porlódon született-e, vagy azért hálás a szerzőnek, mert ebből a könyvből jött rá, mit is jelent a szegediség? Ez maradjon az ő titka…
