Vidám óévbúcsúztatóra készült egész Szeged, ám a város egyik legszebb és legértékesebb épületében ekkor is csak szomorú szellemek tanyáznak majd. Ugyan mit is ünnepelnének azon, hogy immár 35 éve bezárt a valaha oly híres Kass Szálló, a szegediek „Régi Hungáriája”, amely 1976. december 31-e óta haldoklik a város központjában.
Azon ne is vitázzunk, kinek a bűne, hogy ez a hatalmas épület az emberi tehetetlenség és nemtörődömség szimbólumává vált az egész Alföldön, mert felelősöket úgysem találnánk, legfeljebb a „nem kedvező külső körülményeket” ültethetnénk a vádlottak padjára. De a végeredmény szempontjából mindegy is, hiszen az 1897/98-ban épült, akkor még vigadó és kávéház szerepre szánt épület politikai rendszereken áthúzódó kálváriája „jogerős ítélet” nélkül is felér egy rémmesével.
Pedig története oly szépen indult. Legendás históriákat köthetnénk csokorba arról, ki és hogyan szórakozott a Kass Vigadóban a monarchia idején, 1916 után, amikor már szállodaként is üzemelt. Bármily furcsa: a Kass nevet nem a II. világháborút követő államosítás során váltotta fel a Hungária. Erre a keresztelőre még a nagy gazdasági világválság után került sor, amikor az építtető Kass János fia egy részvénytársaságnak adta át az épületet. Ám a folyamatos lepusztulás már a köztulajdonba vételtől számítható, hiszen az 50-es, 60-as, 70-es években csak foltozgatták az épületet, míg végül ráütötték a pecsétet: életveszélyes, be kell zárni!
Ez 1976 szilveszteri búcsú bulija után meg is történt, sőt mi több, még a lebontás megdöbbentő ötletét is felvetette valaki. Ám a kádári korszak alföldi sztárcége, az ország egyik legnagyobb építőipari vállalata, a DÉLÉP megvásárolta a Hungáriát olyan álmokkal, hogy művelődési központot és vendégházat alakít ki az épületben. És ettől kezdve már csak olyan fejezeteket írhatunk „A világ legrégebben bezárt, de még mindig álló” szállodája címére joggal pályázó építmény történetéről, amelyekre illik az „Ebből sem lett semmi” cím.
Pontosabban: valami mégiscsak, mert a rendszerváltás után egy Hungária Rt. nevű cég megvette az épületet, nagyobb átalakításokkal igyekezett szebbé tenni az immár kétemeletesre bővített Régi Hungáriát. Az omladozó homlokzat is megszépült annyira, hogy senkinek se tűnjön fel: romszálló néz szomorúan a Szegedi Nemzeti Színház csodás palotájára.
De a pénz elfogyott, ám hamarosan új megmentő nevét tanulták a szegediek. 1994-ban a Questor-csoport vásárolta meg a Kass-Hungária épületét. A cég először irodaházat, majd áruházat tervezett az épületbe, ám újabb 14 (!) évig, kisebb állagmegóvási munkákon, külső homlokzatcsinosításon kívül nem történt semmi. Kínálgatták ugyan az épületet tehetősebb befektetőknek, szárnyra kelt a hír, hogy maga a világhírű Andy Vajna épít hetedhét határon túl is híres kaszinót a Régi „Hungiban”. De ebből sem lett semmi, mint ahogy az is csak híresztelésnek bizonyult, hogy netán az immár francia kézbe került EDF Démász áramszolgáltató mamutcég alakítaná itt ki új központját.
Majd robbant az örömbomba 2008-ban: bejelentették, hogy Quaestor-csoport közel két milliárd forintos felújítás eredményeként 2010 közepére olyan csodálatos épületkomplexumot alakít ki, amelyben lesz étterem, kávézó, ötven szobás szálloda, két új konferencia terem, a pincében pedig wellness központot nyitnak. A rekonstrukció azonban el sem kezdődött, és ma már a tulajdonos Quaestor eladásra kínálja Kass János úr egykori szépséges birodalmát.
Hogy mit tehet ilyen esetben Szeged városa? Nos, ezen is éppen 35 éve zajlik a meddő vita, a szögedi polgár pedig hol átkozódik, hol lemondóan legyint. Netán értetlenül szemléli azt a világot, amelyben már egy nagyobb gödör kiásása is projekt címmel büszkélkedhet, jut uniós pénz díszkőre, díszkútra, díszes dísztérre is, csupán a Hungáriát kerülik el az eurók és a forintok.
