A Museum Café – Múzeumi Látogatóközpont szervezésében: az est vendégei ezúttal Hegedűs Ágota,Magyari Andrea és Vécsei Rita Andrea lesznek, a sorozat házigazdája Czinki Ferenc és Gyömrei Anna.
Hegedűs Ágota
Mikor először kellett biot írnom, körbeküldtem a barátaimnak egy mailt, hogy gyengeség-erősség variációkat küldjenek, aztán én abból majd jól megírom magamat. De ne úgy, írtam, mint gimiben a kovácsévi, aki mindenkire azt mondta, hogy azért szeretem, mert okos, kedves, és szép. Bajban volt, mikor a fiúkhoz értünk.
Jöttek a válaszok, okos,szép, és kedves volt a legtöbbször. Pedig.
Hatvanhatos tűzló vagyok, duplán, mert nyilas is. Az ilyenek forgatják a világot, most, utolsó élő generációként. 2026-ban, hatvan leszek, figyelek majd a születőkre. Egyébként is figyelek, mert figyelmes is vagyok. Sok fiatal van a fénykörömben, mindig is így volt, most pedig munkámból fakadóan is, marketinget oktatok, szeretnek, tudom, felhívnak, írnak, jönnek. Tanító is vagyok. Csapatépítő tréningen kiderült, hogy nem vagyok csapatjátékos, megkérdőjeleztem a tesztet, tizenkét évig röplabdáztam, (csapatban) ott nincs egyénieskedés, és ráadásul feladó voltam. Na feladó, az nem vagyok. Utána táncolni kezdtem, nyolc év a színpadon, legalább nem izzadok, ha ki kell menni, mondani, szólni. A szóló, az megint én vagyok.
Ha szövegelek, nem rólam szólnak, és nem rólad. Kis szilánkok csak a jégtömbből, aztán összeolvadnak a vízzel. Összetartanak, egy újabb, nagy egésszé. A koherens személy, na ez vagyok.
1966-ban született, Székesfehérváron. Az anyakönyvi kivonatában csak három adat nem jó. A születési dátum, (este tizenegykor született meg, mire beírták, elmúlt éjfél) a vezetékneve, rövid ü-vel írták be, és az anyja neve is szimpla v-vel került bele. Jó gyerek volt, jó tanuló, gimnáziumig. Ott szüneteltette a jótanulást, helyette a röplabda, a röplabda, a röplabda. Magyartanára esszéket íratott vele a közösen nézett mozifilmekről, aztán valahogy mégsem az írás maradt, hanem az olvasás, minden pénzéből könyveket vett, olvasott, és abbahagyva a röplabdát, táncolni kezdett.
“Újra a tánc, ez vagyok én, ura vagyok a testemnek, minden porcikámnak, kontroll alatt tartom, azt csinálja, amit parancsolok, precízen. Pedig a testem hazudik. Ha az agyam táncolna, soha nem kerülnék be egyetlen társulatba sem.”
Aztán tanulni kezdett újra, és tanul most is. Zűrös, és érzékeny. Szezonálisan szerelmes, hol valakibe, hol a kovászos uborkába.
Vécsei Rita Andrea
Költő, író, a PRAE.HU főmunkatársa, a JATE-n végzett, Budapesten él. Irodalmi folyóiratokban és művészeti portálokon publikál.
Nagykőrösön születtem 1968-ban. Minden Arany János volt körülöttem, iskola, művház, könyvtár, múzeum. Utáltam Arany Jánost, később már nem. Az egyetem Szeged, mert a nagyapám, az apám — vittem a férfiági hagyományt. József Attila, azzal nem volt baj, csak a karral, de bennragadtam. Lettem bíró, büntető, elment vele pár év megfelelni, kiválóan. Tudok elítélni rablásban, sejtem, mennyire volt erőszakos, amikor közösült, tudom, hány óra alatt bomlik le milyen alkohol, ha éppen hurkát vacsorázik, kiszámolni, merről jött és a sebességét, amikor nincs féknyom, de ott a cipő, amott a sapka és a fényszóró darabja, még azt is, a légtérben miként lehet veszélyesen megközelíteni egymást. Fontos dolgok. Inkább írok, verset, prózát, cikket. Itt meg blogszerűséget.
Magáról beszél, most E/3-ban, ez nem vers, ez bemutatkozás. Meg kellene mondania, ki ő. Egy félútonlevő, mellékesen a vágányok között. Szeret ott sétálni, kicsit veszélyes, kicsit unalmas, pont jó. A gyerekeinek nem ajánlaná. Elképzelni, milyenek a vasak, a szaros talpfák, a kövek, az legyen elég. Ha verset ír, nincsenek rímek, ha novellát, elvétve igen. Rózsaszín helyett más szavakat használ. Ki tudja mondani, hogy szívvirág, pedig az közel piros. Mások szövegeit délutáni kockás plédként kívánja, lehet ellazulni alatta, nem látni magát, ha nem akarja, ha meg nyüszíteni kell, azon is tompít az azonos mintázat. Néha kedve van semmi jó nincs a hóesésben-dolgokról fecsegni nem a cseten. Most például elmesélné, mi köze a kristálycukros kenyérnek hajnal három felé a Zemplénben ahhoz, hogy nem lett katona.
