“Elvünk, hogy mindenki olyan lakást kapjon, amilyenre megérett. (…) Ezért javasoljuk mi a végrehajtó szerveknek, hogy éljenek a lépcsőzetes lakáskiutalás lehetőségével” – ez az 1977-es minisztanácsi kijelentés jól jellemzi azt a máig elhúzódó “fokozatosságot”, amely miatt rossz időben a nyomorúságos körülmények közt élőkhöz a nagy sár vagy hó miatt még ma sem tud eljutni a mentő.
Pedig a felárkózásban a kezdeményezések sikere múlhat azon, hogy a programba bevontak milyen egészségi állapotban vannak- jelentette ki a társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár egy budapesti egészségügyi szakmai napon, melyen sokak mellett a legnevesebb egészségügyi világszervezet, a WHO képviselője is jelen volt.
A találkozón Langerné Victor Katalin többek közt azt fejtegette: sokat nyom a latba, hogy az a mélyszegénységben élő felnőtt, akinek van állása, tudjon munkába járni, betegsége, hiányzásai miatt ne küldjék el, és a gyerekek is egészségesen fejlődjenek. A helyettes államtitkár úgy vélte: a felzárkózás minden területe összefügg az egészségmegőrzés fontosságával, szükség van tehát arra, hogy javuljon a hátrányos helyzetben élők egészsége, melyhez elengedhetelen a betegségek felismerése, gyógyítása mellett a megelőzés, a szemléletformálás és az, hogy az érintett szakemberek is magukénak érezzék a felzárkózás fontosságát.
A helyzetről
” Nincs itt semmi, se víz, se gáz, se fürdőszoba, csak egy udvari csap. Pár éve szórtak csak szét kavicsot az utcában, hogy a mentő be tudjon jönni hozzánk rossz időben” – mondta el a Szeged24-nek egy, az “átkosban” a dorozsmai nyomortelepről a szegedi, cserepesi szegénysorra költöztetett asszony, ahol a majd száz éves, düledező házak közt van olyan, amelynek még valamelyik fala is hiányzik.
Csaknem százezren nyomortelepi körülények közt
Bár átfogó kutatás eddig soha nem készült, a szociológiai felmérések szerint csaknem százezer nyomortelepi korülmények között élő ember van ma Magyaroroszágon. A kutatások szerint ezek a helyek a hiányos közszolgáltatások mellett túlzsúfoltak, az itt élők zöme munkanélküli és többnyire valamilyen betegség sújtja.
Rövidebb az életük
A felmérések azt mutatják: a nyomortelepi körülmények közt élők átlagéletkora akár tíz évvel is rövidebb, mint a tehetősebbeké, a különböző járványoktól is leginkább ők szenvednek, mert növeli a fertőzések kockázatát a szegényes, egészségtelen lakókörnyezet.
Azt nemzetközi kutatások is igazolták már, hogy a halálozási arányok szorosan összefügnek a társadalmi egyenlőtlenséggel. Bár itthon a nyomoban élők korai haláláról csak helyi vizsgálatok készültek, ezek azt mutatják: az elégtelen lakókörülményekkel és táplálkozással kapcsolatosan fellépő szív-, érrendszeri, légzőszervi betegségek szedik leggyakrabban áldozataikat a mélyszegénységben élők közt.
