Brüsszelben az Európai Bizottságnak otthont adó, 13 emeletes Berlaymont-épületbe becsapódik egy repülőgép. Percekkel később az Európai Parlament közelében egy autóba rejtett pokolgép robban, a belga főváros metróhálózatában pedig vegyi támadás éri az utasokat. Bár ez a katasztrófa-forgatókönyv szerencsére csupán fikció, a július 7-i londoni merényletsorozat után immár Európa fővárosában is komolyan számolni kell egy ilyen vagy hasonló terrortámadás-sorozat veszélyével.
Riasztó tények
Ezért is keltett nagy feltűnést a napokban Brüsszel kormányzójának az a kijelentése, hogy az egyebek mellett az uniós intézményeknek és a NATO-nak is otthont adó belga főváros „nincs kellően felkészülve” a londonihoz hasonló merényletekre. Veronique Paulus de Chatelet szerint egy egyszerre több helyszínen végrehajtott, összehangolt támadássorozat káoszba taszítaná a várost, mert a legtöbb kritikus létesítménynek nincs előre kidolgozott terve az ilyen helyzetek kezelésére. A brüsszeli elöljáró felhívta a figyelmet, hogy a 714 különösen védettnek minősülő intézmény (középületek, kórházak, repülőtér, iskolák stb.) közül csak 83-nak van vészhelyzetre vonatkozó terve. Ráadásul a 68 brüsszeli metróállomásnak mindössze a harmada van felkészülve egy esetleges terrortámadásra.
Az elmondottaknak különös jelentőséget adott, hogy mindössze néhány órával Veronique Paulus de Chatelet tájékoztatója előtt háromszor is bombariadóhoz hívták ki a brüsszeli rendőrséget – szerencsére mindegyik riasztás vaklármának bizonyult. Előbb egy gyanús csomag miatt bénult meg az élet a belga főváros egyik legnagyobb pályaudvarán, majd az egyik legforgalmasabb sugárutat kellett lezárni egy bombafenyegetés miatt. Végül hasonló okból egy irodaépületet is ki kellett üríteni több órára.
A brüsszeli kormányzó szokatlanul őszinte megnyilvánulását nem fogadta osztatlan elismerés. Szavaival ugyanis alkalmasint nemcsak tippeket adhat a rosszban sántikáló szélsőségeseknek, hanem a hiányosságok ilyetén feltárása egyesek szerint arra is alkalmas, hogy – egyébként alaptalanul – pánikot keltsen a lakosság körében. Ráadásul Sergio Carrera, a tekintélyes Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS) terrorizmus-szakértője szerint nem olyan borzasztó a helyzet, és túlzás lenne azt állítani, hogy a brüsszelieket is beleértve az európaiaknak mostantól új életet kell kezdeniük – azaz meg kell tanulniuk az állandó terrorfenyegetés árnyékában élni. „Nem igaz, hogy újfajta fenyegetéssel kellene szembenéznünk. A helyzet politikai választ kíván, ám a polgárokat nem kell, hogy hatalmába kerítse a félelem” – hangsúlyozza a brüsszeli kutatóintézet szakértője.
Bár a terrorfenyegetés elhárítása elsősorban az egyes országok dolga, jószerével senki sem vitatja, hogy a kérdésnek az unión belüli nyitott határok miatt erőteljes európai dimenziója is van. Ezért aztán, bár az iraki vállalkozásban részt vevő EU-tagállamokat – Nagy-Britannia mellett Olaszországot, Dániát vagy Hollandiát is – nyíltan megfenyegették már, valamennyi tagországnak ki kell vennie a részét a közös erőfeszítésekből. A bel- és igazságügyi miniszterekből álló tanács mindenesetre a civil szervezetektől, de még az Európai Parlamenttől is számos bírálatot kapott amiatt, mert, úgymond, aránytalanul nagy súlyt fektet a polgári szabadságjogokat leszűkítő terrorellenes intézkedésekre, például arra, amely a telefonhívások, sms-ek és e-mailek rögzítésére és tárolására kötelezné a távközlési cégeket. Aggodalommal kell figyelni az olyan módszereket is, mint amilyen a londoni utcák „bekamerázása” – szögezi le Sergio Carrera.
Városi harcmodor
Ráadásul mindeközben kevés érdemleges történt az uniós tagállamokban élő muzulmán közösségek jobb társadalmi beilleszkedése érdekében, noha a fiatal muszlimok kilátástalansága és a kirekesztettség érzése fontos, igaz, nem egyedüli táptalaja a szélsőségek térnyerésének. A szociális tényező Franciaországban, Belgiumban és máshol nagy súllyal esik latba. Jean-Luc Marret a párizsi székhelyű Stratégiai Kutatások Alapítványától (FRS) úgy véli, hogy a munkanélküliség 10-ről 3 százalékra való leszorítása automatikusan a „dzsihádisták” számának csökkenését is eredményezné. Szakértők ugyanakkor abban is túlnyomórészt egyetértenek, hogy az európai terrorfenyegetés felerősödése közvetlen kapcsolatban áll egyes európai államok iraki szerepvállalásával. Európából rengeteg fiatal iszlámista ment Irakba, s az unióban attól tartanak, hogy ezek a mindenre elszánt szélsőségesek most visszatérnek, magukkal hozva egy nyugtalanító harcmodort. Irakban ugyanis a militánsok – Afganisztántól, vagy Csecsenföldtől eltérően – a városi harcmodort sajátították el, amit az európai metropoliszokban is alkalmazhatnak.
Az egyik potenciális célpont éppen az a Brüsszel lehet, mely város kiemelten fontos nemzetközi politikai intézmények székhelye. Az amerikai és az izraeli külképviseleteken kívül a NATO-központ is veszélyeztetett célpont, különösen azért, mert a szövetség aktív szerepet vállalt Afganisztánban. Ami pedig az Európai Unió intézményeit – és hivatalnokait – illeti, bár a tényleges fenyegetettség mértékéről vajmi keveset tudni, az unió eddig minden jel szerint nem került a terroristák célkeresztjébe. Megfigyelők úgy látják, hogy ebben szerepet játszhat, hogy az EU meglehetősen kiegyensúlyozott álláspontot képvisel a közel-keleti konfliktusban, jelentős politikai és gazdasági támogatást nyújtva a palesztinoknak. De Irak ügyében is meglehetősen megosztottak voltak az unió tagállamai: az Irak elleni intervencióban katonai erőkkel részt vevő Nagy-Britanniától vagy Lengyelországtól eltérően Franciaország, Németország és Belgium például élesen ellenzett mindenféle katonai beavatkozást.
Mindennek persze nyoma sincs az uniós intézményeken, ahol rendkívül szigorú biztonsági intézkedésekkel igyekeznek kiszűrni a veszélyt. Az Európai Bizottság bejáratánál elhelyezett fémdetektoros kapuknál például nem kevesebb mint nyolc biztonsági ember őrködik éjjel-nappal. Amúgy a biztonsági intézkedések hétpecsétes titoknak számítanak. Michael Mann, bizottsági szóvivő is csupán annyit volt hajlandó elmondani lapunk kérdésére, hogy az intézménynél folyamatosan felülvizsgálják a biztonsági szabályokat. Az épületek külső biztonságának szavatolása ugyanakkor a belga rendőrség dolga. „Ha szükségesnek ítélik, a belga hatóságoknak kell meghozniuk a megfelelő óvintézkedéseket” – hangsúlyozza Mann.
