Pénzügy

Még illúzió a fogyatékkal élők esélyegyenlősége

A jogi háttér megteremtése nem elég a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci integrációjához. A civilszervezetek munkájára és a cégek általános szemléletváltására is szükség van.

Jellemző volt a visszaélés

Tavaly ötvenöt milliárd forintot költött az állam a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására. A pozitív diszkriminációt kommunikáló törvényi szabályozás viszont nem tette lehetővé, hogy a cégeket elszámoltassák, vajon valóban a munkavállaló munkakörülményeinek megfelelő kialakítására, illetve adott esetben a csökkent munkavégzésből kieső jövedelem kompenzációjára költötték-e a támogatást. Ezért sok volt a visszaélés, áltevékenységekre alkalmaztak sérülteket, olykor pedig be sem jegyzett cégek kaptak állami pénzeket. A rendszer emellett nem tette érdekeltté a vállalatokat, hogy a munkavállalókat valóban szakképzettségük szerint alkalmazzák, így a legtöbben a mai napig szakértelmet nem igénylő fizikai munkát végeznek, például csomagolnak, válogatnak, hajtogatnak. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint tizenöt és ötvenkilenc év között közel háromszázezer ember vallotta magát fogyatékosnak, a foglalkoztatottak pedig alig több mint tíz százalékot tesznek ki, így érthető, ha jogaik csorbulását, rosszabb munkakörülményeit kevésbé kérik számon a munkaadón.

Ma Magyarországon a fogyatékkal élők esélyegyelősége illúzió, részben ezzel összefüggésben társadalmi elfogadottságuk is jóval elmarad a nyugat-európai országokéhoz képest. Munkaerő-piaci rehabilitációjuk, integrációjuk során saját fogyatékosságukon túl meg kell küzdeniük a fenti problémákkal, ahogy a foglalkoztatáspolitikának is. A megváltozott munkaképességűek munkaerőpiacba való bekapcsolódását egy 1983-as rendelet szabályozta, mely az őket foglalkoztató vállalatnak normatív fejpénzt fizet minden megváltozott munkaképességű munkavállaló után. A rendszer anyagilag is érdekeltté tette a munkáltatókat, hogy ilyen dolgozót alkalmazzanak, szélsőséges esetben a kifizetett bér három és félszeresét is megkaphatták kompenzációként.

Nem kereshetnek többé rajtuk

Tavaly év végén új törvényt fogadott el az országgyűlés, mely megakadályozza az állami támogatással való visszaélést, és koncepciójában is változást hoz. A 2006. július elsejével életbe lépő törvény értelmében már nem lehet üzlet tárgya a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, továbbá minden cégnek, amelyik erre igényt tart, akkreditáltatnia kell magát. A FigyelőNet azon kérdésére, vajon a bürokrácia nem veti-e vissza a cégek amúgy sem nagy lelkesedését, hogy megváltozott munkaképességű dolgozókat alkalmazzanak, Somodi Istvánné, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium (FMM) foglalkoztatási főosztályának vezetője úgy reagált, hogy a visszaélések miatt rendezni kellett a helyzetet, és az akkreditáció első szintje nem jelent nagy terhet, minden rendezett gazdasági hátterű, valós tevékenységet kifejtő cég előtt nyitva áll.

 Az FMM szakemberei a helyszínen győződnek meg róla, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásának feltételei valóban fennállnak, a támogatás összegével pedig el kell számolniuk a cégeknek. Nagyobb, húsz főt meghaladó létszám esetén, illetve ha a megváltozott munkaképességű munkavállalók aránya az összes foglalkoztatott húsz százalékát eléri, akkor egyéb elvárások is vannak, többek között külön szakembert kell alkalmazni, aki a rehabilitációt koordinálja, és akciótervet is kell készíteni a rehabilitációra. Az akkreditáció harmadik szintjére azok a cégek kerülnek, melyek szakosodott foglalkoztatással, a dolgozó végzettsége szerinti munkavégzés körülményeinek megteremtésével segítik a rehabilitációt. 2005-ben a dotációban részesülő cégek több mint ötvenezer megváltozott munkaképességűt foglalkoztattak, s mint arról Somodi Istvánné beszámolt, ez a szám évről-évre magasabb.

A cégek inkább fizetnek

A hatályos foglalkoztatási törvény értelmében a munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles az erre a célra létrehozott alapba, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a húsz főt meghaladja, illetve a foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám öt százalékát. A cégek többsége kifizeti a rehabilitációs hozzájárulást. Teszik ezt annak ellenére, mondta az FMM osztályvezetője, hogy nagyon sok emberen nem is látszik a megváltozott munkaképesség, sőt, sok esetben ők maguk is titkolják. A civilszférának nagy szerep jut a rehabilitációban. A Motiváció Sérülteket Segítő Alapítvány például két szinten segíti a sérültek munkaerő-piaci integrációját – mondta el a FigyelőNetnek Kovács Zsuzsa, az alapítvány munkavállalási tanácsadója. A munkát keresőkkel egyénileg foglalkozva feltárják a munkavállalást akadályozó tényezőket, emellett lehetőség van egy tízhetes EU-s programban való részvételre, ahol többek között önismeretet, álláskeresési technikákat, jogi ismereteket tanulnak. Kovács Zsuzsa hozzátette: sajnos a megváltozott munkaképességűek sokszor fizikailag nem bírják a versenyt.

Szemléletváltásra van szükség

Gerlach Otília, az értelmi sérült emberek nyílt munkaerő-piaci integrációjával foglalkozó Salva Vita Alapítvány foglalkoztatási tanácsadója szerint a cégek azért nem foglalkoztatnak értelmi sérülteket, mert az emberek, a munkáltatók nem tudják pontosan, mivel is állnak szemben. Keverik az értelmi fogyatékosságot a pszichiátriai betegségekkel, nincsenek tisztában azzal, mit várhatnak el tőlük, magatartásbeli problémáktól tartanak. Ez elsősorban azzal magyarázható, fűzte hozzá a szakember, hogy Magyarországon az embereknek nincsenek tapasztalataik fogyatékosokkal, nincsen kultúrája az együttélésnek. A törvénynek is vannak hiányosságai: nem hat kedvező irányba a szabályozás azon eleme, mely azokat a megváltozott munkaképességű embereket sújtja, akik rokkantnyugdíjban részesülnek. Utánuk ugyanis nem számíthat kompenzációra az őket foglalkoztató cég, mondta Gerlach Otília. A Salva Vita jellemzően maga keresi fel a cégeket, hogy a fogyatékosok foglalkoztatását előmozdítsa, de előfordul az ellenkezője is. A munkáltatónak is segítségre van szüksége: meg kell tanulnia bánni a sérülttel. Emellett azonban szemléletváltásra is szükség van, amit azonban nem ezen a szinten kell elkezdeni. Az alapítvány évi húsz-harminc személy elhelyezkedéséhez asszisztált eddig, 96-os működésük óta mintegy százhúsz főnek segítettek, a jövőben a work shopokon szeretnének fokozottabban jelen lenni.


Ajánlott videó

Olvasói sztorik