Jellemző volt a visszaélés
Tavaly ötvenöt milliárd forintot költött az állam a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására. A pozitív diszkriminációt kommunikáló törvényi szabályozás viszont nem tette lehetővé, hogy a cégeket elszámoltassák, vajon valóban a munkavállaló munkakörülményeinek megfelelő kialakítására, illetve adott esetben a csökkent munkavégzésből kieső jövedelem kompenzációjára költötték-e a támogatást. Ezért sok volt a visszaélés, áltevékenységekre alkalmaztak sérülteket, olykor pedig be sem jegyzett cégek kaptak állami pénzeket. A rendszer emellett nem tette érdekeltté a vállalatokat, hogy a munkavállalókat valóban szakképzettségük szerint alkalmazzák, így a legtöbben a mai napig szakértelmet nem igénylő fizikai munkát végeznek, például csomagolnak, válogatnak, hajtogatnak. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint tizenöt és ötvenkilenc év között közel háromszázezer ember vallotta magát fogyatékosnak, a foglalkoztatottak pedig alig több mint tíz százalékot tesznek ki, így érthető, ha jogaik csorbulását, rosszabb munkakörülményeit kevésbé kérik számon a munkaadón.
Nem kereshetnek többé rajtuk
Tavaly év végén új törvényt fogadott el az országgyűlés, mely megakadályozza az állami támogatással való visszaélést, és koncepciójában is változást hoz. A 2006. július elsejével életbe lépő törvény értelmében már nem lehet üzlet tárgya a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, továbbá minden cégnek, amelyik erre igényt tart, akkreditáltatnia kell magát. A FigyelőNet azon kérdésére, vajon a bürokrácia nem veti-e vissza a cégek amúgy sem nagy lelkesedését, hogy megváltozott munkaképességű dolgozókat alkalmazzanak, Somodi Istvánné, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium (FMM) foglalkoztatási főosztályának vezetője úgy reagált, hogy a visszaélések miatt rendezni kellett a helyzetet, és az akkreditáció első szintje nem jelent nagy terhet, minden rendezett gazdasági hátterű, valós tevékenységet kifejtő cég előtt nyitva áll.
Az FMM szakemberei a helyszínen győződnek meg róla, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásának feltételei valóban fennállnak, a támogatás összegével pedig el kell számolniuk a cégeknek. Nagyobb, húsz főt meghaladó létszám esetén, illetve ha a megváltozott munkaképességű munkavállalók aránya az összes foglalkoztatott húsz százalékát eléri, akkor egyéb elvárások is vannak, többek között külön szakembert kell alkalmazni, aki a rehabilitációt koordinálja, és akciótervet is kell készíteni a rehabilitációra. Az akkreditáció harmadik szintjére azok a cégek kerülnek, melyek szakosodott foglalkoztatással, a dolgozó végzettsége szerinti munkavégzés körülményeinek megteremtésével segítik a rehabilitációt. 2005-ben a dotációban részesülő cégek több mint ötvenezer megváltozott munkaképességűt foglalkoztattak, s mint arról Somodi Istvánné beszámolt, ez a szám évről-évre magasabb.
A cégek inkább fizetnek
A hatályos foglalkoztatási törvény értelmében a munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles az erre a célra létrehozott alapba, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a húsz főt meghaladja, illetve a foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám öt százalékát. A cégek többsége kifizeti a rehabilitációs hozzájárulást. Teszik ezt annak ellenére, mondta az FMM osztályvezetője, hogy nagyon sok emberen nem is látszik a megváltozott munkaképesség, sőt, sok esetben ők maguk is titkolják. A civilszférának nagy szerep jut a rehabilitációban. A Motiváció Sérülteket Segítő Alapítvány például két szinten segíti a sérültek munkaerő-piaci integrációját – mondta el a FigyelőNetnek Kovács Zsuzsa, az alapítvány munkavállalási tanácsadója. A munkát keresőkkel egyénileg foglalkozva feltárják a munkavállalást akadályozó tényezőket, emellett lehetőség van egy tízhetes EU-s programban való részvételre, ahol többek között önismeretet, álláskeresési technikákat, jogi ismereteket tanulnak. Kovács Zsuzsa hozzátette: sajnos a megváltozott munkaképességűek sokszor fizikailag nem bírják a versenyt.
Szemléletváltásra van szükség
Gerlach Otília, az értelmi sérült emberek nyílt munkaerő-piaci integrációjával foglalkozó Salva Vita Alapítvány foglalkoztatási tanácsadója szerint a cégek azért nem foglalkoztatnak értelmi sérülteket, mert az emberek, a munkáltatók nem tudják pontosan, mivel is állnak szemben. Keverik az értelmi fogyatékosságot a pszichiátriai betegségekkel, nincsenek tisztában azzal, mit várhatnak el tőlük, magatartásbeli problémáktól tartanak. Ez elsősorban azzal magyarázható, fűzte hozzá a szakember, hogy Magyarországon az embereknek nincsenek tapasztalataik fogyatékosokkal, nincsen kultúrája az együttélésnek. A törvénynek is vannak hiányosságai: nem hat kedvező irányba a szabályozás azon eleme, mely azokat a megváltozott munkaképességű embereket sújtja, akik rokkantnyugdíjban részesülnek. Utánuk ugyanis nem számíthat kompenzációra az őket foglalkoztató cég, mondta Gerlach Otília. A Salva Vita jellemzően maga keresi fel a cégeket, hogy a fogyatékosok foglalkoztatását előmozdítsa, de előfordul az ellenkezője is. A munkáltatónak is segítségre van szüksége: meg kell tanulnia bánni a sérülttel. Emellett azonban szemléletváltásra is szükség van, amit azonban nem ezen a szinten kell elkezdeni. Az alapítvány évi húsz-harminc személy elhelyezkedéséhez asszisztált eddig, 96-os működésük óta mintegy százhúsz főnek segítettek, a jövőben a work shopokon szeretnének fokozottabban jelen lenni.