Jól láttam, hogy csak Bárándy Gyuri bácsi volt itt a szakmából?
Ez egy sajtóbemutató.
De több nevet láttam a székeken.
Nem, a jogászi-ügyvédi szakmából egyedül csak Bárándy Gyuri bácsit és Bánáti János kollégámat hívtam meg, János jelezte, hogy tárgyalása van, de valószínűleg ide fog jönni. Kevesen férnek el itt, és a korábbi sajtóvisszajelzések alapján arra következtettünk, hogy megtöltjük a termet, úgyhogy nem is lett volna több hely.
Azt mondják magáról, hogy sztárügyvéd – sztárok ügyvédje. Mit szól ehhez a szakma? Nem tart ön attól, hogy kiesik a pikszisből, ha Damu Rolandot úgy védi, ahogy most teszi?
Én úgy védem, ahogy tudom. Egyrészt van egy lelkiismereti, másrészt egy törvényi kötelezettségem, miszerint minden törvényes eszközt meg kell ragadnom a védencem érdekében. Én azt gondolom, hogy mindent megteszek azokért, akik ilyen nehéz helyzetbe kerültek, hogy valahogy az ő érdekük is érvényesüljön az eljárás során. Nagyon kegyetlen szituáció az, amikor valaki egy büntetőeljárás terheltje lesz. Olyankor tulajdonképpen az egész államgépezet, a rendőrség, a nyomozati apparátus, az ügyészség és a bíróság is szemben áll egyetlen emberrel. Ez az ember mákszemnek, porszemnek érzi magát – elvesznek az érdekei és egy szál egyedül egy ember van, aki mellette van, akire számíthat, a védője.
Fotó: MTI / Beliczay László
Értem, de ha az ember ennyire a bulvárban mozog, akkor komolyan veszik a kollégái?
Én nem a bulvárban mozgok, hanem végzem a dolgomat, és hogyha ez érdekli a sajtót, a sajtó bármely részét, kötelességem a felmerülő kérdéseket megválaszolni. Tehát a kérdés sugalmazásával ellentétben nem szereplési vágyam van, nem a „bulvárban mozgok”, ahogyan ön mondta. Vannak ügyek, vannak emberek, mi tesszük a dolgunkat, és hogy ez kit érdekel a sajtó részéről, az a sajtón múlik.
Amikor jön hozzám egy ember, és higgye el, úgy jön hozzám, mint más a gyóntató papjához, akkor én nem mérlegelem, hogy az imidzsem szempontjából az ügy jó lesz vagy rossz, hanem azt mérem fel, hogy szüksége van-e segítségre. És ha úgy ítélem meg, hogy igen, nincs kizáró ok, és megtisztel a bizalmával, akkor gondolkozás nélkül elvállalom.
Az ügyvédi szakmában ezek szerint nincs elefántcsonttorony? Nincs megosztva, hogy vannak, akik a nagy és fontos ügyeket viszik, és vannak mellettük a népszerűbbek, a sztárok ügyvédei.
Nincs, mindenkinek megoszlik a saját ügyfélforgalma. Az én praxisomban is van periódus, amikor több olyan ügyfél jön, akinek az esete érdekes a közvéleménynek, és van, amikor kevesebb. Az utóbbi időszakban több olyan ügyfél is jött hozzánk, akik vagy a személyük, vagy az ügyük jellege miatt jobban érdeklik a közvéleményt. Olyan ez, mint egy szinuszgörbe, hol így van, hol úgy van, az ember nem mérlegeli, nem eszerint vállalja az ügyeket, hanem csinálja a dolgát, reményeim szerint tisztességgel és becsülettel.
Kanyarodjunk kicsit vissza a Damu-ügyre. Nagyon sokan támadták a módszer miatt, ahogyan védte a sorozatszínészt. Ha őszinte akarok lenni, bennem is merültek fel kétségek, tényleg jó-e, hogy egy nyílt tárgyaláson így beszéltünk az ügyről. Van felelőssége abban egy ügyvédnek, hogy a magyar közbeszéd egy ilyen kérdésben hogyan alakul?
Itt egy embernek a sorsa a tét.
Is.
Is, de egy embernek az élete. És nem is csak egy embernek, itt nem csak Damu Rolandról van szó. Szó van a gyerekeiről, a két fiáról, akiknek az élete szintén válságba kerül. Szó van az élettársa, az édesapja, az édesapja családja életéről – tehát sok-sok olyan családról, melyek ugyan nem jelennek meg a nyilvánosságban, de a bennük lévő emberek sorsa ennek az ügynek a kimenetelén múlik. Tehát abban nem lehet mérlegelni, hogy mindent meg kell-e tenni. Ha egyszer valaki egy ilyen jellegű bűncselekménynek a terheltje lesz, akit egy ilyen jellegű, adott esetben nemi erkölcs elleni bűncselekménnyel vádolnak, akkor nem lehet szemérmesnek lenni, nem lehet álszeméremből nem beszélni dolgokról, mert egyszerűen ott dől el a dolog. Ha én nem nevezem nevén a dolgokat, nem azzal foglalkozom, amiről az ügy szól, akkor nem láttam el kellően az ügyvédi hivatásomat.
Persze, de ott van a sértett is! Egy megalázott, megerőszakolt nő! Az ilyen helyzetben lévő nők remélem csak százai, de lehet, hogy ezrei ebben az országban nézik, olvassák, mi történik a bíróságon egy másik áldozattal és azt gondolják: ha nekem ezen kell keresztülmennem, így, soha az életben nem fogom elárulni senkinek, hogy velem mi történt.
Épp az a kérdés, hogy mit történt. Ennek az ügynek – hogy mi történt – a terepe, a bírói tárgyalóterem. Hogy hányan vannak jelen a bírói tárgyaláson, azzal nem szabad foglalkozunk. Ha üres terem lenne, és csak a bíróság meg az ügyészség képviselői, a védelem és a vádlott lenne ott, akkor is ugyanez kéne, hogy legyen a menete, mint amikor tele van. Itt emberek élete a tét. Ezzel nem lehet játszanunk.
Fel sem merült önben, hogy zárt tárgyalást kellene elrendelni? Vagy csak azt kérni, hogy menjenek ki az újságírók, mert olyan részt fogok most mondani, ami nem tartozik önökre?
Első fokon úgy ítélték hat évre Damu Rolandot, hogy mindegyik esetben zárt tárgyalást tartottak, és láttuk mi lett ennek a vége. Az életét, a hírnevét teljesen tönkretették. A vád meg az elítélés nyilvános volt, de a védelem álláspontja a zárt tárgyalás miatt sehova, senkinek a füléhez nem jutott el.
Na, jó, de pornófilmet forgatni az esetről? Vagy azt mondani egy dobozzal a kezünkben, hogy egy kalmopyrin is lehet jó fogamzásgátló eszköz?
Hogyne, abszolút kifejezi, amiről szó van, az ügynek ez a lényege, amiben egy nagyon nagy népi bölcsesség van. Látszólag vicces történet, de ezt már nagyanyáink is mondták, hogy a térd közé szorított kalmopyrin a legjobb fogamzásgátló
És közben zokog a másik oldalon egy nő.
Minden ügyben, minden büntetőügyben, sőt a polgári ügyekben is ugyanez történik. Ahol bírósági ügy van, ott mindig ütköznek az érdekek, legyen szó a polgári ügyek al- és felpereseiről vagy büntetőperek terheltjeiről és sértettjeiről. Néha a sértettet képviseljük, néha a terheltet, a vádlottat. Hozzá kell szoknia az embernek, és én az elmúlt több mint három évtized alatt hozzá kellett, hogy szokjak, hogy az embernek, ügyvédnek az érdekek ütközésének a mezsgyéjén kell dolgozni.
Soha nem gondolkozik azon, hogy egy ilyen ügynek milyen hosszú távú társadalmi hatása, következménye van?
Számomra az ügyfelem érdeke az elsődleges. Nekem arra kell koncentrálnom. Ez a lelki, morális kényszer kell, hogy érvényesüljön, és ez a törvényi kötelezettség is. Nekem ez a dolgom, másoknak meg más ebben az ügyben. Nyilván van a sértettnek is képviselete, annak is megvan az érdeke, nyilván az állami büntető hatalmat érvényesítő ügyésznek, a vád képviselőjének is megvan a maga szempontja, de nekem nem. Nekem csak és kizárólag és mindenekfölött a saját védencem, a saját ügyfelem érdekeit kell képviselnem és azt kell megjeleníteni Aztán ezek az érdekek összecsapnak és a bölcs bíróságnak az a nagyon nagy felelősséggel járó feladata, hogy összeütköző érdekek mentén úgymond igazságot tegyen.
Most az olvasó is igazságot tehet. A Ruttner csavar című könyvet hogy találták ki? A bemutatón azt mondta, hogy másfél, uszkve kettő percig kellett önt rábeszélni
Ez egy kicsit túlzás, a vicc része.
Ez nem része a bulvárosodásnak?
Engem úgy neveltek, és mai napig így élek, hogy úriemberként próbálok viselkedni. És ha valaki – akár ön, akár a kollegája odajön és kérdez valamit, akkor az én reflexem, hogy válaszolok neki. Köszönök és válaszolok.
Fotó: MTI / Beliczay László
Ez a könyv is így született?
A könyv is tulajdonképp ugyanígy született. Jött egy újságíró, illetve egy rendező-író hölgy, Kármán Irén, aki ajánlás alapján ismert engem, ráadásul egy jó barátja volt az én ügyvédi irodám munkatársa. Ennek kapcsán megkeresett és felevetette az ötletet. Először igazából nem is vettem komolyan. Aztán láttam a kérdéseiből, hogy készült belőlem meg az ügyeimből, és komoly munka áll már mögötte. Meg azt is mondta, hogy mindenképpen megírja ezt a könyvet. Ha közreműködöm benne, ha nem. Vagyis gyorsan kiderült, hogy az én érdekem is a közreműködés, ha azt akarom, hogy valóságos kép alakuljon rólam. Nem volt más választásom, mint hogy válaszoltam a kérdéseire. Tehát nem én akartam ezt a könyvet, nem szerénységből vagy álszerénységből, hanem eleve voltak kételyeim, hogy most igazából érdekes-e ez. Érdekel valakit is az én történetem? Minden egyes beszélgetésünk ugyanezzel a kérdésemmel kezdődött. Biztos benne Irén, hogy érdekli ez az embereket? De annyira kitartóan jött, és tette fel a kérdéseit. Én pedig mindig úriemberként válaszoltam a kérdéseire, és ez a dolog kerekedett ki belőle.
Azért csak szeret szerepelni egy kicsit. Régebben még a politikába is fejest ugrott volna, hogy változtasson a világon.
Volt egy nagyon rövid idő az életemben, egész pontosan kilenc hónap, a rendszerváltás bekövetkezése előtti kilenc hónapról beszélek, amikor egész más helyzet volt Magyarországon, akkor még olyan lelkes szelek fújtak, hogy azt gondoltuk, hogy tudunk változtatni a világon. De hamar eldőlt, hogy ez a politikai terep nem az én habitusomnak, személyiségemnek való, így és ezzel egyszer és mindenkorra felhagytam, és maradok annál, amit szeretek és amihez értek, és ez az ügyvédi hivatás.
Ha holnap megkeresik bárhonnan a politikából?
Akkor is ugyanez a válasz. Nagyon sok megkeresés volt az elmúlt három évtized alatt, többféle politikai párt felkért már különböző tisztségekbe, adott esetben miniszteri posztokat is felajánlottak, és azóta mindig következetesen a válaszom, hogy köszönöm szépen nem, maradok az „idézőjelbetett” kaptafánál.
Miért nem akar változtatni a világon? Alapvetően egy pörgős ember, aki akar tenni másokért. Van egy kialakult népszerűsége, ismertsége, amit szintén lehet használni és kamatoztatni? Soha nem mondják a barátai se, hogy Gyuri, tegyél már valamit, lehet, hogy te tudsz?
De mondják időnként, előfordul, hogy mondják, hogy vállaljak politikai szerepet, hogy alapítsak pártot, mert mennyire lenne a helye például egy frissen megalakuló balközép pártnak, de én úgy érzem, jobb, ha a saját feladatomat látom el, és ez az ügyvédkedés. Tehát a hatalom, ez a klasszikus értelemben vett hatalom nem vonz. Megvan tulajdonképpen a szellem hatalma, az a mindennapi kihívás, amivel az ügyek vitele kapcsán szembe kell nézni, és ez nekem tökéletesen elég.
És ez a kihívás elég, másra nem vágyik? Van egy hatalmas háza, amit most árulnak, jól él, működik az élet, könyvet írnak önről, szerepel a tévében, több nem kell?
Az ügyfeleim, az a lényeg. Nekem az ügyfelek érdeke a legfontosabb, ez a hivatásom, nagyon szeretem csinálni, úgy érzem, hogy egy nagyon jó csapat élén megfelelő szinten is tudjuk csinálni. Mert ez se mindegy, mindig csapat van az ember mellett vagy mögött, és itt is egy nagyon jó csapatot tudok irányítani és mozgatni az ügyvédi irodámban, és ez engem tökéletesen kielégít.
