Ma Magyarországon a hazai zene nemhogy hátszelet kapna, de komoly ellenállással kell megküzdenie – állítja Czutor Zoltán, a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének (Szerzők) elnöke, a Belmondo zenekar frontembere. Az EU-hoz való csatlakozásunkkor ugyanis azt az addig létező 10 százalékos korlátot is eltörölték, amit addig kötelesek voltak a kereskedelmi rádiók betartani. Ebben ráadásul úgy látszik pápábbak voltunk a pápánál, ugyanis az EU tagállamai közel felében ma is létezik a hazai zenét védő korlát, ráadásul ennél magasabb, 40-70 százalékos limitet szabva a rádióknak.
15 ezer magyar dal évente
A magyar szerzők érdekvédője szerint a hazai könnyűzene visszaszorítására nincs igazán elfogadható indok. Látszólag az üzleti érdek is ezt kívánná, ugyanis a Szerzők kimutatásai alapján a hanghordozók eladásaiból kiderül, hogy Magyarországon 40 százalék felett vásárolnak hazai zenét, az illegális letöltések pedig már 50 százalék feletti arányt mutatnak.
Az Artisjus szerzői jogvédelemmel foglalkozó szervezet szerint évente közel 15 ezer magyar zeneszám készül. Czutor úgy véli, hogy ha ennek a 85-90 százaléka nem felel meg a minőségi kritériumoknak, akkor is maradhat 1500 olyan dal, amit lehetne játszani. Ennyi dalból pedig bőven válogathatnának magasabb arányban a zenei rádiók, amelyek évente csak közel 800 dalból állítják össze a rotációs listájukat.
A kereskedelmi rádióknál ennek ellenére akad olyan is, amelyik egy magyar dalt sem játszik. Egyes összeesküvési elméletek szerint ez a külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi rádiók és a nagy multikiadók összefonódása miatt alakult így. Ma már ugyanis a rádiós lejátszások után fizetett díjak magasabb bevételi forrást jelentenek, mint amelyek a lemezeladások után folynak be, és ezeket a pénzeket sem kívánják a cégek más kezében hagyni. Ezért a rádiókban csak a saját előadóikat nyomják, az érdekeltségükbe tartozó médiumaikon keresztül.
Persze lehetséges, egyszerűen csak kishitűek a magyar rádiók, és nem hiszik el, hogy a magyar zene is lehet olyan jó, mint a nyugati, csak éppen meg kellene találniuk azokat az előadókat, akikből a mai kor nagyjai lehetnek.
Lemez helyett MySpace
A statisztikai okfejtéssel szemben a hazai zene külföldi népszerűsítésével foglalkozó iroda (Magyar Zenei Exportiroda) stratégiai tanácsadója szerint kevés olyan hazai előadó van, akik nem imitálják a külföldi sztárokat, hanem egyedi, sajátos hanggal jelentkeznek – mondta Szép Fruzsina. Az pedig kérdéses, hogy ebből a választékból meg lehet-e tölteni egy zenei rádiót.
A könnyűzene hazai támogatási rendszerében jó irány lehet, hogy klubkoncerteket menedzselnek, de az első lemez megjelentetése a zenei szekértő szerint már teljesen felesleges, mivel a lemez ma már annyira idejétmúlt forma, hogy nem sok értelme van erre költeni a pénzt. Sokkal fontosabb lenne ma, hogy a zenekaroknak legyen egy jó MySpace-oldaluk, ahová 3-4 jó minőségben felvett számot és pár képet feltesznek.
A világon egyébként kevesen vannak, akik az angolszász könnyűzene mellett labdába tudnak rúgni – állítja a stratégiai tanácsadó. Egyedüli kivételek talán a franciák. Ennek azonban történelmi okai vannak, ők az egykor a legnagyobb gyarmatbirodalommal rendelkező országok egyike. Ha egy francia nyelven éneklő előadó új dallal jelentkezik, akkor arra a frankofon világ Algériától Kanadáig kíváncsi lehet. Erre még rá is erősít az a törvény, amely a francia rádiókban legalább 50 százalékos hazai előadólimitet határoz meg.
Demóverziók, fércművek, másolatok
„Ki szerint nincs elég magyar zene?” – tettet értetlenséget kérdésünkre Machán Frigyes „Nesta”, a Radiocafé zenei szerkesztője. „Egy zenei szakszervezet szerint biztosan nincs elég magyar zene, mert a jogdíjakból így sokkal kevesebb pénz folyik be. Esetleg egy hatóság szerint? De vajon van-e nemzeti konszenzus, hogy hány százaléknak kellene lennie a rádiókban?” A kvótásítással az Aczél-idők ízlésrendőrsége jöhetne vissza, innen csak pár lépés, hogy a zenei szerkesztőknek megmondják, hogy mi felel meg és mi nem.
„Nem szabad engedni, hogy verseny és színvonal nélkül kaszáljanak a magyar zenészek” – jelenti ki a zenei szerkesztő. „Minőségi zenét kell szerezni. Amíg nincs meg a megfelelő színvonal, ami beleillik a rádiónk arculatába, és amíg ki nem rúgnak a székemből, addig nem fogok demóverziókat, fércműveket, másolatokat játszani.”
Nesta szerint az is érdekes kérdés, hogy mit nevezünk magyar zenének. Szoros értelemben ez a folk és etnozene lenne. Azt ugyanis nem értelmezné magyar zenének, ha valaki angolszász popstílusban, amerikai hiphopban, esetleg jamaikai reggaeben magyarul szólal meg. Kevesen vannak, akik magyar gyökerekből kiindulva igyekeznek zenélni. Ezek viszont jó eséllyel kerülhetnek be a Radiocaféba. Nesta mindent meg is tesz, hogy helyet találjanak.
Van annyi magyar zene, amellyel egy teljes zenei rádiót meg lehetne tölteni. Ez azonban a közszolgálati rádiónak lenne a feladata – véli a zenei szerkesztő. Hogy ezt ezután hányan, hogyan és miért hallgatnák, az már más kérdés. A közszolgálati rádiónak ugyanis szerinte nem kell a piacnak megfelelni, így könnyedén játszhatna mindenféle magyar zenét.
Petőfi: ennyi a maximum
„Sokféle rádiót lehet készíteni, de olyat nem, amely mindenkinek tetszik. Az MR2 stábjának pedig olyan műsort kell készítenie, amely széles körben nagy tetszési indexszel működik, ezt jelenleg 70 vagy 100 százaléknyi magyar zenével nem lehet megvalósítani. – állítja az FN.hu-nak Csillag János, az MR2 – Petőfi rádió főszerkesztője.
Kaukázus: ma már telt ház előtt játszanak
„A Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzat (KMSZ) 30 százalékban írja elő az MR2-Petőfi rádiónak a hazai előadók arányát a teljes műsorszolgáltatásán belül. A rádiónk pedig e fölött teljesíti ezt a limitet.” Ezt az adáslebonyolító szoftver pontosan kimutatja.
A rádiónak rengeteg zenét küldenek el a magyar előadók, de ezek közül már csak a technikai paramétereknek is kevesen felelnek meg. Ezen túl még a széles közönség ízlésének és a rádió zenei koncepciójának is eleget kell tenni. Az már más kérdés, hogy nem alkalmaznak olyan szigorú bejutási korlátokat, mint más nyugati közszolgálati zenei rádiók, ahol egy tesztközönség vélhetően sok olyan számot kiszórna, amely nálunk bekerülhet az MR2 magyar dal rotációjába.
A Petőfi főszerkesztője büszke arra az elvitathatatlan érdemre, hogy ma már a nyári fesztiválokon és az MR2 – Petőfi rádió országos turnéin telt házas koncerteket adnak olyan együttesek, akiket azelőtt, hogy az MR2 adni kezdte volna a számaikat, csak szűk körben vagy egyáltalán nem ismertek.
Csillag János szerint ők játsszák Magyarországon a legtöbb hazai előadótól a legtöbbféle zeneszámot. Úgy véli, ma ez a maximum, amit egy nagy hallgatottságra törekvő zenei rádió nyújtani képes. „Tessék jó zenéket készíteni, hogy leadhassuk azokat, és akkor lehet magasabb ez az arány” – válaszolt a főszerkesztő a Szerzők egyesületének felhívására.
