Élet-Stílus

Újabb csillagászati szenzáció a Naprendszerünkben

Néhány héttel azután, hogy egy nemzetközi kutatócsoport felfedezte Naprendszerünk tizedik lehetséges bolygóját, egy másik csillagászcsapat is figyelemreméltó égitestekről tett bejelentést.

A kutatók „mini Naprendszerrel”, egész pontosan két kísérővel rendelkező aszteroidára bukkantak a Mars és a Jupiter közötti kisbolygó övezetben.

Az amerikai Berkley Egyetem kutatói a Mars és a Jupiter közötti kisbolygó övezet egyik legnagyobb, 280 kilométer átmérőjű aszteroidája, a leginkább egy göröngyös krumplihoz hasonlítható 87 Sylvia körül fedezték fel a két kísérőt. A néhány kilométer átmérőjű „holdak” az aszteroida egyenlítői síkjában keringenek. Az első hármas aszteroida rendszerről a kutatók a Nature legfrissebb számában számoltak be.

A kutatók a chilei Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Teleszkópjával (Very Large Telescope) készült felvételeken bukkantak az aszteroida-rendszerre. A hármast digitális infrakamerákkal örökítették meg.

A csillagászok legalább hatvan kettős aszteroidarendszert ismernek Naprendszerünkben. Ezek közül 17 található a Mars és a Jupiter között. Korábban a 87 Sylvia kisbolygóról is úgy vélték, hogy egy kettős rendszer tagja. A VLT tavalyi felvételeinek kielemzése alapján azonban a kutatók idén tavasszal rádöbbentek, hogy a 87 Sylviának van egy második holdja is.

Az aszteroida 3.5 csillagászati egységre található bolygónktól. (Egy csillagászati egység a Nap és a Föld átlagos távolságával egyenlő.) A kisbolygó 5 óra és 11 perc alatt fordul meg a tengelye körül. Sylvia a római mitológiából a Róma alapítóanyjaként ismert Rhea Sylviáról kapta nevét. Így érthető, hogy két kísérőjét Remusról és Romulusról nevezték el. Tekintélyt parancsoló nevük ellenére az „ikrek” igencsak aprócskák: a 2001-ben felfedezett Romulus átmérője 18 kilométer, a most megtalált Remusé pedig mindössze 7 kilométer. Romulus 87,6 óra alatt, átlagosan 1360 kilométer távolságban, a Remus pedig 33 óra alatt, átlagosan 710 kilométer távolságban kerüli meg a központi kisbolygót. Mindkettő forgás iránya prográd, azaz előrefelé történő, valamint mindkettő közel kör alakú pályán, a 87 Sylvia egyenlítői síkjában mozog.

A holdak mozgása alapján a kutatók meg tudták határozni a 87 Sylvia tömegét és sűrűségét is. Számításaik szerint a központi aszteroida sűrűsége 1,2 gr/m3, csak húsz százalékkal nagyobb mint a vízé, azaz egy meglehetősen laza szerkezetű jégből és kőből álló égitestről van szó. A kutatók szerint a kisbolygó térfogatának akár 60 százaléka is üres tér lehet.

Az aszteroida szerkezetét megismerve a csillagászok a kisbolygó rendszer keletkezéséről is többet tudnak. A feltételezések szerint a Sylvia 87 két aszteroida ütközéséből keletkezett. A becsapódás következtében a kisbolygók apró darabokra töredeztek szét, majd a gravitáció révén a törmelékek lazán újra egyesültek. Romulus és Remus feltehetően szintén az ütközés eredményeként jöttek létre, az apró kisbolygókat idővel foghatta be a központi aszteroida. Az, hogy a kísérők az egyenlítői síkban keringenek, szintén ezt a teóriát erősíti.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik