A WWF és a The Co-operative Group közös jelentése részletesen bemutatja a kanadai olajhomok és az amerikai olajpala kitermelésének környezeti és gazdasági kockázatait. A tanulmány alapja, hogy az olajárak folyamatos emelkedése, az olajkészletek egyre nehezebb elérhetősége miatt Kanada olajhomokjának és Colorado olajpalájának költséges kinyerése többé már nem gazdasági nonszensz, hanem reális lehetőség, ami átírhatja a világ olaj-térképét.
Kanada lesz a második?
Kanada már is energia-nagyhatalomnak nevezi magát, azt állítva, hogy igazolt kőolajkészletei elérik a 174 milliárd hordót, amivel csak Szaúd-Arábia mögött marad el. Összességében a potenciális kanadai olajhomokkészleteket 1700 milliárd hordóra becsülik, amiből a jelenleg folyamatban levő fejlesztésekkel 315 milliárd hordónyi válik kitermelhetővé. Az amerikai olajpalatartalékokat 1500 milliárd hordóra becsülik, ebből az amerikai kormányzat szerint 800 milliárd ki is termelhető.
A hatalmas készletek óriási beruházásokat igényelnek. A kanadai olajhomokmezőkön 2015-ig mintegy 125 milliárd kanadai dollár értékú beruházást terveznek, és 2020-ra napi több százezer hordó olajtermeléssel számolnak. Az amerikai olajpalakitermelés még nem tart itt, de már milliárdokat költenek a fejlesztési munkákra. A nem hagyományos olaj kitermelése azonban nem csupán megterheli a bolygó amúgy is kényes természeti egyensúlyát, hanem közelebb visz minket a klímakatasztrófához is – írja aWWF Magyarország.
Környezeti hatások
A nem konvencionális kőolaj kitermelésének módszerei ugyanis jóval energia-igényesebbek, mint a hagyományos olajtermelés: az olajhomok kitermelése háromszor, az olajpala kitermelése akár nyolcszor akkora szénkibocsátással is jár, jelentős élőhelyeket veszélyeztet, komoly erdőirtással jár, és veszélyezteti a környék tőzeglápjait és vizes élőhelyeit. Az olajhomok elsősorban egy mintegy másfél Magyarországnyi, tajgaerdővel borított területről nyerhető ki. A munkálatok eredményeképpen jelentős erdőterületeket tettek tönkre a hatalmas járművekhez szükséges utak, a csővezetékek, a külszíni termelést folytató bányák és a szennyező vízzel megtöltött tavak is.
Veszélybe kerülnek a környék vízrendszereit is. Egy hordó olaj kitermeléséhez átlagosan három, míg olajpala esetén 2-5 hordónyi vízre van szükség. A felhasznált víznek csak 5-10 százaléka kerülhet vissza a folyóba, a többi, toxikus szennyvizet hatalmas, akár 50 négyzetkilométer felületű tavakba töltik. Szennyezetté válik a talaj és a talajvizek is. Jelentős a légszennyezés is. Elsősorban az olajpala termelése hatalmas mennyiségű kén-dioxidot, nitrogén oxidokat, szén-dioxidot és más szennyezőanyagot juttat a levegőbe. A hatások teljességének megértése azonban további kutatásokat igényel a közeljövőben.
„Kanada üvegházhatású gázkibocsátása 26 százalékkal növekedett 1990 óta, holott a kiotói egyezményben 6 százalékos csökkenést ígértek. Nem palahegységekből és olajhomokból kellene olajat fakasztani, hanem előtérbe kellene helyezni az energiatakarékosságot, energiahatékonyságot és az alacsony széndioxid-kibocsátású energiatermelést”- mondja Figeczky Gábor, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója.
