Az 1948-ban tartott olimpia a XIV. számú volt. Ezt megelőzően 1940-ben Tokióban rendezték volna XIII. nyári játékokat, de kitört a japán-koreai háború. 1944-ben Helsinkiben lett volna az ötkarikás verseny, addigra viszont a Szovjetunió szállta meg Finnországot. Így mindkettő elmaradt, de sorszámukat ezek is megkapták a hivatalos sporttörténeti kiadványokban.
A londoni folytatást 12 évnyi kihagyás után az emberekben
és a kultúrában rejlő sport iránti természetes igény váltotta ki, amely a háború alatt is megnyilvánult kisebb versenyek, hadi bajnokságok szervezésében. Mivel az olimpiai eszme szervesen kapcsolódik a békéhez, az 1948-as londoni ötkarikás vetélkedés a világháború befejeződésének ünnepe is volt, egyben a békés nemzetközi kommunikáció újraindítása a sporton keresztül.
Fellobbant a béke lángja (IOC)
A NOB nyilatkozatában a bizottság akkori elnöke, Sigfrid Edström így írt erről: „A világ ifjúsága ismét találkozik, hogy baráti küzdelemben mérje össze erejét. Erre ma nagyobb szükség van, mint valaha. Két borzalmas háború után vagyunk, és ezekben az emberiség már-már elmerült. Elvetemült emberek kultúránkra törtek. A jövő a fiatalságé, s feladatuk lesz az is, hogy jóvátegyék a mi hibáinkat, tévedéseinket. Céljaink eléréséhez feltétlenül szükséges, hogy egy-egy ország ifjúsága minél jobban megismerje a szomszédos országok sportolóit. Ennek nagyszerű eszköze az olimpia. Remélem és szívemből kívánom, hogy a mi olimpiai játékaink a béke eszközei legyenek.”
Olimpia a romok között
London szívesen adott otthont ennek a törekvésnek. A NOB hat pályázó közül szavazás nélkül választotta ki a várost, ahol a bombatámadások nyomainak helyreállítása még folyt, a közlekedés akadozott, a versenyzőket egyetemi kollégiumokban helyezték el. A londoni olimpiát VI. György király nyitotta meg a Wembley Stadionban, 84 ezer néző előtt. A háború utáni súlyos gazdasági helyzet ellenére 59 ország képviseltette magát, ami az addigi legmagasabb részvételi arány volt. A stadionba John Mark angol egyetemista futott be az olimpiai lánggal.
A magyar csapat nehéz helyzetből indult, tekintve az itthoni nyomorúságos körülményeket, az instabil belpolitikai helyzetet, s hogy a háborúban sok korábbi bajnokunk meghalt. Mindez a csapat későbbi teljesítményén egyáltalán nem látszott.
Tíz magyar aranyérem
Sikereink ismétlődtek kardvívásban, csapatunk és egyéniben Gerevich Aladár is aranyérmes lett. Elek Ilona is megvédte berlini bajnoki címét női tőrben. Bóbis Gyula szabadfogású birkózásban, nehézsúlyban lett első helyezett. Gyarmati Olga eredetileg a 80 méteres gátfutásban akart indulni, de edzője tanácsára végül távolugrásban nevezett, majd lett bajnok. A legkisebb termetű dobóként emlegetett Németh Imre a kalapácsvetést nyerte meg jó néhány, nála esélyesebb versenyző előtt. A felkészítő tatai edzőtáborban világcsúcsot döntött. Ezt Londonban ugyan nem tudta megismételni, de sikere ettől függetlenül teljes volt.
Ökölvívóink közül ketten is győztek. Csík Tibor harmatsúlyban, Papp László pedig középsúlyban szerzett aranyérmet. Csík jellegzetessége az volt, hogy nem védekezett, csak támadott, mivel védekezni egyszerűen nem tudott. Mivel az ökölvívás pontozóbírói közül több mint húszat kizártak részrehajlás miatt a verseny során, Papp inkább nem adott lehetőséget bírói tévedésre, s a torna során többször kiütéssel győzött.
Papp László a dobogó tetején (IOC)
Pataki Ferenc, az egykori cirkuszi akrobata tornaszámokban indult, és a műszabadgyakorlatot nagy fölénnyel nyerte. A külföldi sportsajtó csak „gumiember”-ként emlegette.
Takács Károly hőstette
Takács Károly teljesítménye lövészetben egyedülálló volt. 1938-ban egy hadgyakorlaton, balesetben elvesztette jobb kézfejét. Ezután megtanult ballal lőni, és 1939-ben már itthon országos bajnokságot nyert. Edzés közben csapattársaitól
azt kérte, hogy zajongjanak, ezzel imitálva a versenyek körülményeit. Londonban az utolsó előtti körben Takács pisztolya véletlenül elsült, és a golyó a földbe fúródott.
A bírók engedélyezték a lövés megismétlését, és Takács aranyérmet nyert. A második helyezett óvást nyújtott be, de azt elutasították. Közvetlenül a verseny megnyerése után az újságírók azt kérték tőle, mondjon pár szót. Erre ő elővette
az előre megírt győzelmi nyilatkozatát és felolvasta nekik.
A 10 aranyérem mellett egyébként még öt ezüstérmet, valamint tizenkét bronzérmet szereztünk Londonban, így a magyar csapat az éremtáblázat negyedik helyén végzett.
A „repülő háziasszony” és a cseh „mozdony”
Az atlétikai versenyeket szokás szerint nagy érdeklődés vette körül. Az első nagy meglepetést Francina Blankers-Koen szerezte azzal, hogy olimpiai bajnok lett 100 és 200 méteres síkfutásban, 80 gáton és a 4×100-as váltóban is. Hollandiában nemzeti hősként ünnepelték a „repülő háziasszonyt”.
Akcióban a repülő háziasszony – balra (IOC)
A 10 ezer méteren a cseh „mozdony”, Emil Zátopek a nagy kánikulában meglepően nagy előnnyel nyert. Ráadásul mindezt furcsa stílusban futva tette: őt nézve sosem lehetett biztosan tudni, hogy nem esik-e össze a következő pillanatban.
Ebben az évben rendeztek utoljára művészeti versenyt, mert a NOB szerint túl sok ellentmondással, szubjektív értékléssel járt.
Az összesített éremtáblázaton az első helyet az Egyesült Államok szerezte meg, a másodikat Svédország, a harmadikat Franciaország. Igaz, Londonba nem kapott meghívást sem Németország, sem Japán, korábbi háborús szerepük miatt. A Szovjetunió küldöttei pedig csak megfigyelőként voltak jelen.
—-Éremtáblázat—-
London 1948 – arany, ezüst, bronz:
1. Egyesült Államok 38, 27, 19
2. Svédország 16, 11, 17
3. Franciaország 10, 6, 13
4. Magyarország 10, 5, 12
5. Olaszország 8, 11, 8
6. Finnország 8, 7, 5
7. Törökország 6, 4, 2
8. Csehszlovákia 6, 2, 3
9. Svájc 5, 10, 5
10. Dánia 5, 7, 8
11. Hollandia 5, 2, 9
12. Nagy-Britannia 3, 14, 6
13. Argentína 3, 3, 1
14. Ausztrália 2, 6, 5
15. Belgium 2, 2, 3
16. Egyiptom 2, 2, 1
17. Mexikó 2, 1, 2
18. Dél-Afrika 2, 1, 1
19. Norvégia 1, 3, 3
20. Jamaica 1, 2, 0
21. Ausztria 1, 0, 3
22. India 1, 0, 0
23. Peru 1, 0, 0
24. Jugoszlávia 0, 2, 0
25. Kanada 0, 1, 2
26. Portugália 0, 1, 1
26. Uruguay 0, 1, 1
28. Kuba 0, 1, 0
28. Spanyolország 0, 1, 0
28. Ceylon 0, 1, 0
28. Trinidad és Tobago 0, 1, 0
32. Koreai Köztársaság 0, 0, 2
32. Panama 0, 0, 2
34. Brazília 0, 0, 1
34. Irán 0, 0, 1
34. Lengyelország 0, 0, 1
34. Puerto Rico 0, 0, 1
