Nyikos László túlságosan közel áll Nagy Sándorhoz – ezt a vélekedést hallhattuk a legtöbbször parlamenti tájékozódásunk során, amikor az elnökválasztási kísérlet sikertelenségének hátteréről tájékozódtunk. A 385 parlamenti képviselőből 257 támogatására lett volna szükség ahhoz, hogy az ÁSZ mai alelnöke, Nyikos László elfoglalhassa Hagelmayer István egy évvel ezelőtt megüresedett székét. Az eredmény ismert: 201 igen szavazat, az intézmény továbbra is elnök nélkül működik.
A parlamenti képviselőcsoportok egy-egy tagjának részvételével alakult eseti bizottság 1996 ősze óta tárgyalt az elnökjelöltekről. Emlékezetes, hogy a jelölési vita első szakaszában Nyikos mellett felmerült Kovács Árpádnak, az ÁSZ akkori igazgatójának, valamit Nagy Zoltánnak, az OTP Garancia Rt. akkori vezérigazgatójának, egykori pénzügyi közigazgatási államtitkárnak a neve is. Időközben az ÁPV Rt.-Szokai-botrány egyik következményeként Kovács az állami vagyonkezelő holding igazgatóságának elnöki székéig emelkedett. Nyikossal kapcsolatban már 1996 végén kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt óvatosak voltak. Több frakcióban túlságosan kemény retorikát alkalmazó számvevőnek ítélték, s hajlottak Nagy jelölésére. Ehhez két meghatározó okból nem sikerült többséget szervezni: a szabaddemokraták álláspontja szerint Nagy túlságosan exponálta magát gazdaságpolitikai problémák és viták során az Antall- és Boross-kor-mányok idején, kormánypárti körökben pedig tartózkodást váltott ki az a határozottság is, amellyel a Fidesz-MPP érvelt Nagy mellett.
Az idei év első hónapjaiban a képviselők Roóz József (a Pénzügyi és Számviteli Főiskola főigazgatója), Bánfi Tamás (a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem professzora) és Naszvadi György (a pénzügyi tárca egykori helyettes államtitkára, költségvetési mindentudója) jelölésének esélyeiről vitáztak. A szervezeten belüli folytonosság jegyében az esélyesek körében maradt Nyikos László is. Magukat megnevezni nem kívánó képviselők szerint Bánfi esetében semleges tartózkodás alakult ki a jelölőbizottságban, mert az a feltevés erősödött meg, hogy számára a (minden egyéb gazdasági tisztséggel összeférhetetlen, s így kisebb jövedelemmel járó) poszt nem is lenne igazán vonzó. Naszvadi esélyeit a “Nagy-szindróma” gyengítette: a kormánypártiak nem ellenezték kifejezetten a jelölését, de nem is nézték jó szemmel, hogy az MDF és a Fidesz-MPP kimondottan örvendett felbukkanásának. Roóz első fordulóbeli lemaradását Nyikossal szemben egy, az MSZP-n belül lezajlott egyezkedésnek tulajdonítják parlamenti körben. Az eseti jelölő grémiumot – és a Ház számvevőszéki állandó bizottságát – vezető Nagy Sándor a szocialista frakció kormánytag képviselőinek körében elérte: támogassák, hogy a SZOT apparátusában a nyolcvanas években két esztendőre megfordult Nyikost fogadják el. Szocialista forrás szerint Nagy Sándor hibázott, amikor először nem a frakció vezetésével egyeztetett Nyikosról. Ennek állítólag az lett a következménye, hogy a frakcióvezetés nem erőltette a szocialista képviselők egységes szavazását. Ez az arány önmagában még nem okozott volna problémát a szavazás első fordulójában, ha a szabaddemokraták vagy az ellenzék túlnyomó többsége igent mondott volna Nyikosra. Az SZDSZ képviselői azonban előre és nyíltan kijelentették: az ÁSZ-jelentésekben felbukkanó szakmai egyenetlenségek miatt nemet mondanak az alelnök Nyikos előléptetésére. Az ellenzéki frakciók közül a Fidesz-MPP mondott nyílt véleményt: eredetileg nem Nyikosra gondoltak, de a szavazáson elfogadják.
Az első választási forduló kudarcának okait latolgatva érdemes emlékeztetni azokra a kormánypárti kritikákra, melyek szerint az ÁSZ az utóbbi időszakban taktikázott egyes jelentéseinek nyilvánosságra hozatalával, illetve túlságosan kiterjesztve értelmezte a hatáskörét. Előbbire a külföldi államadósság kezeléséről szóló, a pénzügyi tárcát bíráló jelentés, utóbbira pedig a Dumamenti Erőmű Rt. privatizációját firtató, de az energetikai privatizáció egészére kitérő, bíráló hangvételű tanulmány szolgálhat például. (Ebben az összefüggésben Nyikos áldozat: épp az energetikai elemzés esetében alá sem írta a jelentést, mert nem értett egyet a tartalmával. Egyébiránt ez a fejlemény rámutat: az egy év óta átmeneti, lebegő állapotban dolgozó számvevők körében elbizonytalanodás, a szakmai felfogásbeli különbségek kiéleződése figyelhető meg.) Más, hétköznapibb magyarázatok szerint kormánypárti és ellenzéki körben egyaránt gyanakodva szemlélték, hogy Nagy Sándorhoz közel álló személy kerülne közjogi méltóságot jelentő pozícióba. Nem szabad elfelejteni, hogy a képviselők egynegyede le sem adta a szavazatát. Ilyen horderejű választás esetében az ilyen nagyarányú távolmaradásra aligha adható más magyarázat, mint az, hogy a távolmaradók zöme eleve a választás eredménytelenségére játszott.
Az elnökjelölő eseti bizottság nyomban munkához látott, ám az igyekezet aligha ígér gyors eredményt. A hét elején lezajlott ülésen Nyikos újrajelölését senki sem erőltette, de nem alakult ki érdemleges helyeslés más esélyes körül sem. A háttérbeszélgetések során benyomásunk az, hogy a frakciók képviselői elsősorban azt latolgatják, ki kinek a kicsodája, s csak másodsorban játszik szerepet a tisztség betöltéséhez fűződő közérdek. E szemlélet uralkodása esetén az sem lesz meglepetés, ha ebben a parlamenti ciklusban már nem választanak ÁSZ-elnököt a Házban.
