Október elsejétől a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete beolvad a Matolcsy György vezette jegybankba. Az origo szerint az összevonással jelentősen megnő a jegybank felelősségi és hatásköre: az eddigi rendszerszintű kontroll mellett az egyes bankok, biztosítók, brókercégek részletes adataihoz is hozzáfér majd, és döntéshozó szervvé is válik. Olyan rendeleteket hozhat, amelyek felérnek a kormányéival, megteheti akár azt is, hogy egy-egy pénzügyi terméket, szolgáltatást korlátozzon, esetleg átmenetileg betiltson.
Hogy mi az előnye az épülő szuperhatóságnak? A lap emlékeztet, hogy a devizapokol mélyülésekor nem volt kellő jogosítványa a PSZÁF-nak és az MNB-nek ahhoz, hogy hathatósan közbelépjenek, az akkori Pénzügyminisztérium pedig csak közvetve látott rá a problémára, vagy nem vette elég komolyan a figyelmeztetéseket. Ha nem így lett volna, akkor fel lehetett volna emelni az úgynevezett hitelfedezeti arányt (hogy egy adott ingatlanra csak kevesebb kölcsönt lehessen kérni), magasabb tőkekövetelményeket lehetett volna előírni a bankoknak (hogy ne szórják nyakra-főre a frankhitelt), szigorúbban szabályozhattak volna egy sor részletkérdést (hogy most ne kelljen pereskedni a bankokkal), sőt sokkal korábban megálljt lehetett volna parancsolni az egész jelenségnek a devizahitel adminisztratív betiltásával, ahogyan ezt több országban meg is tették.
Az új rendszer veszélye viszont tisztán látszik: a hatalom és a felelősség túl nagyra nő, egy kézben koncentrálódik, elvész a több szem többet lát haszna, a pénzügyi rendszerben a mindenkori jegybankelnök – momentán Matolcsy György – lesz élet és halál ura. Sok – a mostaninál is több – múlik tehát a jegybank stábján és elnökén, de ettől még jól is működhet az új felállás.
A portál emlékeztet, hogy már a rendszerváltáskor felmerült, hogy a kontrollt a jegybank lássa el. A Pénzügyminisztériumban akkor ezt a munkát Járai Zsigmond irányította, aki szerint – mint azt a Felügyeleti nézőpontok című interjúkötetben elmondta – ez egyszerűbb lett volna, mert a jegybankban a szükséges tapasztalat és a megfelelő szakemberek is megvoltak. Mégsem így történt, mert a jegybanknak akkor még több kereskedelmi bankban volt tulajdona, és volt sok kereskedelmi banki funkciója is. Járai szerint ezért az állam mint tulajdonos óhatatlanul beleszólt volna a felügyeleti kérdésekbe, ami furcsa és visszás dolog lett volna. Emlékei szerint az akkori jegybankelnök is ellenezte, hogy a felügyelet az intézmény része legyen.
Az eredeti cikket itt találja!
