Módszertani megjegyzések
A TNS Modus 2000. márciusától folyamatosan, mindennap végez adatfelvételt. Hetente összesen 240 felnőttet kérdeznek meg az ország 135 településén – mindig másutt. A 40. heti, görgetett adatok a 2001. szeptember 10. és október 7. között megkérdezett 950 személy válaszai alapján születtek. Az ekkora reprezentatív mintának +/- 3,24 százalékpont a hibahatára (95 százalékos megbízhatósági szint mellett), ami azt jelenti, hogy a közölt eredmények legfeljebb ennyivel térhetnek el azoktól a “valós értékektől”, amelyeket akkor kaptunk volna, ha minden felnőtt korú magyar állampolgárt megkérdeznek (az elemszám csökkenésével a hibahatárok nőnek, például a “biztos szavazó, pártot választók” esetében a hibahatár csaknem 6 százalékpont). A legfrissebb vizsgálati eredményeket minden héten hasonló módon (négy hétre görgetett formában) közöljük.
A kutatás részletes módszertana, a választási szövetséggel előállt új helyzet számítási modellje a TNS Modus honlapján>>
Visszabillent a libikóka
A sematikus gondolkozás szerint a háború a kormányon lévők támogatottságát növeli, hiszen szerepléseik száma ilyenkor óhatatlanul töbszöröse az ellenzék megszólalási lehetőségeinek. A terrortámadás utáni hetekben ez nem növelte közvetlenül a Fideszre szavazók táborát. A 37-40. hetek mérlege szerint (a 2001. szeptember 10. és október 7. között megkérdezett 950 személy válaszain alapján) a múlt heti adatokhoz képest a szocialista párt 4 százalékkal növelte szavazóbázisát, a fiatal demokraták és szövetségesük, az MDF ugyanennyit vesztett támogatoittságából a biztos szavazó pártválasztók körében.
Ha most vasárnap lennének a választások – és a szavazók úgy viselkednébnek, ahogy véleményüket az akkumulált adatok tükrözik -, akkor 43 százalék szavazna a szocialistákra és 40 a Fidesz-MDF listára. Valójában semmi nem dőlt el, egyre inkább az állóképességen múlik, hogy ki bírja jobban az iszapbirkózást. Ez is a botránypolitizálás felé hajtja a szereplőket, mert csak valami nagy, országos botrány döntheti el gyorsan a küzdelmet.
Mi történt a héten?
A Törésvonal Politikai Elemző Központ szerint
• A 40. hét adatai újabb érdekes változást mutatnak a napirenden. Miközben továbbra is vezető hír maradt az alapvetően input témaként definiált nemzetközi válsághelyzet, a napirenden még nem mért nagyságrendű, a Fidesz-MPP-re nézve hátrányos téma jelent meg. Az MSZP adatai a héten – a terrortámadás óta először – jobbak voltak a továbbra is domináns szereplő legnagyobb kormányzó párténál. Ez azt mutatja, hogy a médiában, ha fokozatosan is, de kezdett a 40. héten háttérbe szorulni a magyar politikai napirendet átrendező külpolitikai orientáció. Feltehető, hogy az október 7-én este elindult amerikai válaszcsapás a 37-39. héten tapasztalt jelenségeket erősíti fel úja.
• A napirenden 14 vitatéma volt azonosítható. 2 output és 1 input téma mellett elsöprő többségük politikai típusú volt. Az ügyek fele botrány jellegűként azonosítató, mindössze 3 materiális téma (gazdaság és adók, nyugdíjemelés, árvízi helyreállítás) akadt.
• A Fidesz-MPP (összes: 9, pozitív: 3, negatív: 6) egy kiemelkedő hét után továbbra is sok témában maradt megszólaló, a napirendre került témák közül négyben is kezdeményezőként azonosítottuk a pártot (Széchenyi-plusz, nyugdíjemelés, Pokorni-levél, október 6.). Az átlagnak megfelelő számú pozitív kezdeményezése is akadt (az elmúlt 21 hét átlaga 2,8), ám a 39. héten tapasztalt válságmenedzselő hír-termelést nem tudta folytatni. Ellenben meglepően sok, az elmúlt 21 hétben még soha nem regisztrált, a pártra nézve negatív hír került napirendre. Ezek egy része “csontváz a szekrényben” jellegű (Schlecht-, Happy End-ügy, árvízi helyreállítási munkák, Torgyán vádjai), más részük a héten felbukkant új, botrány jellegű téma (Mikola- és Rigler-ügy). A pénzügyminiszter bejelentése a 2003-tól tervezett adócsökkentésekről nem lépte át az ingerküszöböt.
• Az FKGP (2, 0, 2) a Szabadi- és a kazettaügy kapcsán volt megszólaló, mindkettő alapvetően a pártra nézve hátrányos téma. Utóbbit felhasználva a pártelnök a Fideszt támadó újabb akciót indított.
• Az MDF (1, 1, 0) a héten kizárólag az október 6-ai megemlékezések kapcsán került napirendre.
• Az MSZP (9, 3, 0) hat hete szerepelt utoljára ennyi pozitív kezdeményezéssel az adatbázisunkban. A párt a gazdasági helyzetről szóló vita kapcsán az oppozíció mellett képes volt pozitív mondandót megjeleníteni (adócsökkentés). A napirenden 4 hete nem szerepel az MSZP-re nézve hátrányos ügy.
• Az SZDSZ (4, 2, 0) 18 hete, 2001. május végén jelent meg utoljára egy héten két pozitív témával. A párt a héten ismét aktivizálódott, 3,4-es megszólalási átlagánál jobb eredményt ért el, s ezzel ismét harmadik helyezett lett a pártok kvantitatív értelemben vett kommunikációs versenyében. A párt különösen a hétvégi “kommunikációs apályt” használta ki hatékonyan, reakciója szombaton a Rigler-, vasárnap pedig a Mikola-ügyben átlépte az ingerküszöböt. Utóbbiban ráadásul pozitív üzenetet is meg tudott fogalmazni. Költségvetési kritikája viszont az ingerküszöb alatt maradt.
• A MIÉP (1, 0, 0) a 37-38. héten kialakított opponensi pozícióját tartotta meg, amikor a légtérátengedés kapcsán első számú ellenzőként szerepelt a napirenden. A “keresztény magyarság védelmében” indított aláírásgyűjtő akciójuk bejelentése a módszertanunk alapján a médiában nem lépte át az ingerküszöböt.
• A Munkáspárt csütörtöki (Csurka-ellenes szövetség javaslata) és szombati (légtérátengedés kritikája) megszólalásai nem kerültek a média napirendjére. A Törésvonal Politikai Elemző Központ kutatói hetente készítenek politikai elemzést a médiában napirenden lévő témákról.
A pártok iránti lakossági szimpátia utóbbi időkben tapasztalt viszonylagos stabilitása arra utal, hogy a választói magatartás “mélyebb rétegeiben” nincs jele érdemi átrendeződéseknek.
Megjegyzés: A Fidesz-vonala azért nem folytonos, mert a Fidesz-MDF választási szövetség támogatottsága virtuális adat, a számítógép állítja elő, a korábbi Fidesz és MDF támogatottságokból generálva. Leghamarabb 3 hét múlva lesznek olyan adatok, amelyek már kizárólag a választási szövetséggel létrejött pártpáros támogatottságát mutatják.
A hét összes grafikonja >> 
Medgyessy előnye változatlanul hét pont Orbán előtt
Mérésünk kezdete, május közepe óta lényegében változatlan a helyzet a két nagy párt meghatározó személyiségei, Orbán Viktor és Medgyessy Péter versenyében is: a szocialista politikus a népszerűbb, most 56 ponton áll, míg a jelenlegi miniszterelnök 49-en – csakúgy, mint egy héttel korábban.
Az Orbán Viktor iránti a lakossági rokonszenv valamelyest javult a vizsgált időszakban (a mérések kezdetén 46 pont volt, most ennél három ponttal magasabb). Ez a pozitív elmozdulás trendszerű, a növekedés mértéke elérte a mérési hibahatárokat. A párharc állásán azonban még nem változtatott. Medgyessy Péter előnye riválisa előtt egyetlen mérési időpontban sem csökkent annyira, hogy a különbség ne lett volna szignifikáns.
Előcsatározások a főpolgármesterségért
Nem nőtt a kormány népszerűsége
Megtorpant a kormány lakossági megítélésének korábbiakban jelzett emelkedése: a legfrissebb mérések egypontos visszaesést mutatnak. A százfokú elégedettségi skálán 40 pontra értékeli az összes megkérdezett a kormány munkáját, míg a lakosság harmadát kitevő biztos szavazó pártválasztók körében 43 pont ez az érték.
Az önkormányzati választásokat ugyan csak egy év múlva tartják, a lehetséges főpolgármester-jelöltek személyére vonatkozóan azonban már most megkezdődtek a találgatások. A 40. héten a média érdeklődése is a téma felé fordult.
Eddig két induló személye tűnik többé-kevésbé biztosnak. Demszky Gábor már többször bejelentette, hogy ismét megméretteti magát. A Fidesz pedig nagy valószínűséggel Pokorni Zoltán pártelnököt jelöli majd.
Az MSZP és a MIÉP – a két másik jelentős erő a fővárosban – mindeddig nem beszélt nevekről. Nem kis részben éppen e pártok stratégiáján múlhat a főpolgármester-választás kimenetele.
Bár az önkormányzati választás mindig függ az országgyűlési választások eredményétől, nincs semmiféle tendencia arra vonatkozóan, hogy az országgyűlési választások győztesei tovább erősödnek, vagy inkább gyengülnek az ősszel. Az 1994-es év az előbbi, az 1990-es és kisebb mértékben az 1998-as az utóbbi lehetőségre szolgáltatott példát. Ebből kifolyólag nem tudhatjuk előre, hogy a 2002-es országgyűlési választások hogyan hatnak majd az őszi önkormányzati versengésre.
Egy dolgot azonban Budapest kapcsán mindenképpen tudunk: a fővárosban a baloldali-liberális erők országos átlaguknál jóval erősebbek. Egyetlen olyan esemény van, amely megrendítheti a baloldali-liberális erők esélyét a főpolgármesteri poszt újbóli elnyerésére: ha ezek az erők nem egységesen indulnak. Ha mind az SZDSZ, mind az MSZP önálló főpolgármester-jelöltet állít, akkor igen valószínű, hogy az történik, mint az 1998-as önkormányzati listás választáson: a jobboldalé a legnagyobb frakció – a relatíve legtöbb szavazat -, ám az MSZP-SZDSZ együtt lényegesen erősebb nála.
Listás választás esetén természetesen van lehetőség a koalíciókötésre, ám a főpolgármester-választás “a győztes mindent visz” alapon zajlik. Ebből kifolyólag a 2002-es főpolgármester-választás eredménye elsősorban attól függ, hogy a két párt képes, illetve hajlandó-e együttműködni. Mivel ezzel mind az SZDSZ, mind az MSZP tisztában van, a főpolgármester-jelölés a két párt stratégiai és egyben lélektani küzdelme lesz.
