Pénzmosás alapos gyanúja miatt vizsgálat indult Liechtensteinben egy ismert osztrák ügyvéd, Herbert Batliner ellen. A német és svájci politikai körökkel meglehetősen jó kapcsolatokat ápoló, valamint a kontinensen kívül is jelentős befolyással rendelkező 71 éves jogász az offshore cégek és az anonim alapítványok bejegyzésének elhíresült szakértője.
TÉTLENÜL. Az Európa egyik legvonzóbb adóparadicsomaként számon tartott Liechtenstein a Batliner elleni eljárás megindításával igyekszik jó pontokat szerezni a nemzetközi szervezeteknél. Liechtenstein ugyanis – másik 14 állammal együtt – rajta van azoknak az államoknak a feketelistáján, amelyek az OECD mellett működő pénzmosás elleni akciócsoport, a TAFT szerint e téren “messze nem tesznek meg mindent”.
Párhuzamosan a Batliner-üggyel, a “liberális” gyakorlata miatt a nemzetközi kritikák kereszttüzében álló vaduzi hatóságok megbíztak egy osztrák szakértőt azon állítások kivizsgálásával, amelyek szerint a miniállam bankjai és ügyvédei részt vesznek az orosz szervezett alvilág és a kolumbiai drogkartellek nagyszabású pénzmosási akcióiban. Kurt Spitzer vizsgálata azonban nem talált semmi kivetnivalót a liechtensteini bankok tevékenységében; megállapította, hogy a hercegség a fehérgalléros bűnözés tekintetében semmiben sem különbözik más európai államoktól. Mi több, a szakértői jelentés szerint a Liechtensteinbe kerülő gyanús eredetű pénzek más országokban már “előmosáson” mentek keresztül. Egyes értelmezések szerint az osztrák szakértő ezt a burkolt kritikát éppen azoknak az országoknak címezte, amelyek rendszeresen ujjal mutogatnak a hercegségre.
UTÓMOSÁS. A Vaduzt vehemensen vegzáló 15 tagú Európai Unió (EU) mindenesetre egyfajta “utómosási programra” kapcsolt, amikor a napokban módosította a pénzmosás ellen még 1991-ben elfogadott közösségi irányelvet. A megújított direktíva több lényeges pontban tartalmaz változásokat az eredeti jogszabályhoz képest. Egyrészt az irányelv hatálya alá vonta a nem pénzügyi szektorhoz kapcsolódó tevékenységeket és foglalkozásokat is, különös tekintettel az ügyvédekre és a könyvelőkre. Másfelől a jogszabály hatálya alá tartozó intézmények és személyek bejelentési kötelezettsége ezentúl nem csak a kábítószer-csempészettel összefüggésbe hozható gyanús pénzmozgásokra terjed majd ki, hanem a szervezett bűnözés minden létező válfajából (terrorizmusból, ember- és fegyvercsempészetből, prostitúcióból és hasonlókból) szerzett bevételekre is.
Az 1991-es direktíva csak a hitel- és pénzintézetek (a pénzváltók is ebbe a kategóriába tartoznak) számára írta elő, hogy legyenek tisztában ügyfeleik személyazonosságával és minden 15 ezer ecu-t (azóta eurót) meghaladó tranzakcióról, továbbá minden gyanús pénzmozgásról értesítsék országuk illetékes hatóságait. Ez a kötelezettség mostantól az ügyvédekre, könyvelőkre, közjegyzőkre, pénzügyi szakértőkre, ingatlanügynökökre, a különösen nagy értékű árukkal kereskedő cégekre, mi több, a kaszinókra is érvényes lesz.
A pénzmosás elleni harc fokozása egyike volt azoknak a prioritásoknak, amelyeket Párizs maga elé tűzött az EU-ban betöltött soros elnökségének hat hónapos idejére. Az irányelvnek az említett szakmákra való kiterjesztését megnehezítette, hogy működésük kereteit országról országra eltérő rendelkezések szabályozzák. Az ügyvédi szuverenitást például egyes államokban az alkotmány védi. A módosított irányelv így természetesen nem vonatkozik olyan esetekre, amikor egy-egy ügyvéd valakinek a jogi védelmét látja el, hiszen ilyenkor kötelezi a titoktartás.
Az EU figyelme a jogszabályi háttér kiigazítását követően most arra irányul, hogy rávegye a vonakodó országokat a pénzmosás elleni harcban való együttműködésre. Az OECD tagjaiból álló, de formailag független TAFT listáján jelenleg 15 olyan ország szerepel, amely nem működik együtt a kívánt mértékben a törvénytelen úton szerzett jövedelmek tisztára mosásának megakadályozásában. A TAFT – miként az EU is – fenntartja a jogot arra, hogy amennyiben ezeket az államokat nem sikerül kétoldalú tárgyalásokon jobb belátásra bírni, szankciókat léptessen életbe ellenük (az érintett országokat és az akciócsoport által lehetségesnek tartott intézkedéseket lásd az 59. oldalon).
TÜRELMI IDŐ. A tagjelölt országoknak a csatlakozás idejére nyilván a módosított közösségi jogszabályokkal kell összhangba hozniuk a sajátjaikat, ami akkor is igaz, ha a jelenlegi tagok hároméves türelmi időt kaptak az irányelv alkalmazására. Az Európai Bizottság korábban többször is észrevételezte, hogy az unióba belépni szándékozó országokban a bejelentési kötelezettség általában csak a bankokra vonatkozik és a nem elég szigorú az ellenőrzés. A számonkérés miatt Brüsszel szerint kétséges, hogy a hatóságok valóban tudomást szereznek a pénzmosási kísérletekről. Az EU lépése után úgy tűnik, most már a jövendőbeli tagok sem sokáig kerülhetik el, hogy az ügyvédeknek, könyvelőknek és más foglalkozások képviselőinek is kötelezővé tegyék a részvételt a szervezett bűnözés elleni világméretű harcban.
