– Egy évtizede áll a BorsodChem élén. Hogyan látja összességében ezt az időszakot?
– Tíz éve egy csődben lévő céget vettem át, amire akkor többen azt mondták: fel kell számolni. Három év alatt azonban sikerült kihozni a társaságot a csőd közeli helyzetből, rá két évre pedig egy nemzetközi részvénykibocsátást követően tőzsdére vittük a BC-t. Ráadásul a miénk volt az első magyar cég, amelynek részvényeit a háború után bevezették a londoni tőzsde jegyzett kategóriájába. Részvényünk árfolyama 1996-tól évi átlagban 33 százalékkal nőtt, egészen a Milford Holdings megjelenéséig. Mindez szerintem egyértelműen a BC menedzsmentje által kidolgozott vállalati stratégia helyességét igazolja.
– Miért szánta rá magát a BC az akvizíciókra?
– A stratégia jelenlegi szakaszában az alapanyag-ellátás hosszú távú biztosítása indokolta az akvizíciókat. Ezért került sor az idén a csehországi anilingyártó, az MCHZ megvásárlására és ez magyarázza a TVK-ban végrehajtott tulajdonszerzést is.
– Hogyan fogadta szeptemberben azt a hírt, hogy a BC-ben megjelent egy új nagytulajdonos, a Milford, amely mögött sokan azonnal az orosz Gazpromot feltételezték?
– Legelőször nem tudtuk hova tenni a Milfordot. Azt gondoltuk, ez egy pénzügyi befektető, amely majd felfedi magát, de erre rácáfolt, hogy a bejelentést intéző ügyvédek rögtön azt közölték: megbízójuk majd szeptember végén a sajtó útján hozza nyilvánosságra szándékait. Egy héttel ezután kaptunk egy levelet, amelyben a Milford közgyűlés összehívását kérte. Javasolt napirendi pontokként igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok visszahívása és kinevezése szerepelt. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy nem pénzügyi befektetőről van szó, de a levélből az nem derült ki, hogy ki bújt meg a Milford mögött.
– Ezek szerint még azelőtt kilátásba helyezték a menedzsment lecserélését, hogy felvették volna Önökkel a kapcsolatot?
– Igen. Természetesen mi az igazgatóság létszámának növelésétől nem zárkózunk el. De ez az igazgatóság az elmúlt években emelte a részvényesi értéket, tehát nem látunk okot arra, miért kellene változtatni.
– Önöket bizonyára megkeresték már nyugati szakmai befektetők is…
– Igen, éppen ezért tűnt a nyugati üzleti kultúrától abszolút idegennek ez az ügyvédek útján bonyolított kapcsolatfelvétel. Egy nyugat-európai szakmai érdeklődő általában megkeresi az adott cég felső menedzsmentjét, még mielőtt konkrét lépéseket tenne. Az elmúlt években négy-öt ilyen befektető jelentkezett, hogy bizonyos feltételekkel nagyobb tulajdont szerezne a cégben, vagy közös vállalatot hozna létre. Ilyenkor jeleztük, hogy egy szakmai befektető belépése pillanatnyilag nem aktuális, de hozzátettük: eljön az az idő, amikor a BC tovább már nem növekedhet önállóan.
– Sok részvénypiaci elemző furcsállotta, hogy TVK-részvényeket vettek. Ráadásul a Croesus és a Templeton alapok TVK-részvényeit szerezték meg, s azokért részben újonnan kibocsátott BC-részvényekkel fizettek. A feltételezések szerint ezek a papírok kerültek az írországi offshore céghez, a Milfordhoz.
– Az ügylet során mindössze 6 százalékos BC-pakettet szerző Croesusnak tényleg megvolt a “maga híre”, mi azonban bíztunk a közel 17 százaléknyi csomaghoz hozzájutó Templetonban. Hiszen ez az alap eddig mindig a kisrészvényesi érdekeket képviselte azokban a cégekben, amelyekben részesedést szerzett. Alapos okunk van feltételezni, hogy ezek az alapok mégis megsértették szerződésben vállalt kötelezettségeiket. Ezt a Templetonról nem tételeztük fel. Szégyenletesnek tartom, hogy nagy nemzetközi alapok nem tartanak be egy megállapodást, s szerződés szegő módon abban segédkeznek, hogy egy nem transzparens offshore társaság kezére játsszák a magyar vegyipar legjobb cégének részvényeit.
– Miért fontos a Gazprom számára a BC?
– Egyelőre a könyveinkben tulajdonosként a Milford szerepel. Annak ellenére, hogy Milford lépését a Gazprom hosszú titkolózás után végül igazolta. Megjelent egy igazi szakmai befektető is, a szintén a Gazprom-csoporthoz tartozó Sibur, amelynek hat hónapra érvényes vételi opciója van a Milfordnál lévő BC-részvényekre. A Siburral azóta is kapcsolatban vagyunk. Megjelenése pozitív, de egyelőre nem a Sibur a tulajdonosunk. Kedvezőnek tartom, hogy a Gazprommal vagy a vegyipari Siburral már lehet szinergiákról tárgyalni. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem vagyunk oroszellenesek, nem vagyunk Sibur-ellenesek, nem vagyunk Gazprom-ellenesek sem, egyedül az átláthatóság hiányát sérelmezzük. Mi együtt tudunk működni a Gazprommal, illetve a Siburral mint szakmai befektetővel. Úgy vélem ugyanis, ha a Siburnak a BC-ben van 25 százaléka, attól a BC még transzparens, jól működő cég.
– Mit kellene tennie Ön szerint a Gazpromnak, illetve a Siburnak?
– Természetesen szerezhet bárki 50 százalékos többséget egy nyilvános cégben, de akkor a törvényi előírásoknak megfelelően 33 százalékot elérve tegyen kivásárlási ajánlatot a többi részvényes felé. Hiszen a kontroll megszerzése után a kontrolláló társaság azt tehet a cégben amit akar. Szerintem az lenne az abszolút fair eljárás, ha a Milford a következő napokban kiállna és azt mondaná, hogy “BC-tulajdonosok, mindenkinek 12 ezer forintot fizetek a részvényért”.
– Mekkora esélyt lát arra, hogy a Milford és az érdekkörébe tartozó cégek több mint 50 százaléknyi BC-részvénnyel rendelkezve a közgyűlésen leváltsák a menedzsmentet és átvegyék a cég irányítását, ugyanakkor mégse tegyenek kivásárlási ajánlatot a többi részvényes felé?
– A cégek közötti közvetett tulajdonlást és a mögöttük lévő érdekviszonyokat nagyon nehéz bizonyítani. Jelenleg a Milford nem úgy viselkedik, mint akinek 24,7 százaléknyi, hanem mint akinek ezt lényegesen meghaladó tulajdona van, ami a magyar pénzügyi törvények megsértését jelenheti. Ennek kiderítése azonban nem a mi feladatunk.
– Mindkét orosz cég érdeke a TVK megszerzése lett volna?
– A Lukoil, a Sibur vagy a Gazprom érdeklődési köre egyértelműen a tisztább petrolkémia, azaz a TVK lehetett a fő célpont.
– Miért adták el Önök a TVK-pakettet?
– Mi sosem a TVK-t akartuk. A BC-nek ugyanis 1996-tól gondot okoz a folyamatos etilénellátás biztosítása. Engem mindig az foglalkoztatott, miként tudnánk garantálni a BC növekedéséhez szükséges alapanyag-ellátást. Nyáron adódott a lehetőség, hogy egy tulajdonszerzéssel ezt megoldjuk. Nekünk azonban csak az etilén kellett, nem pedig a TVK egyéb üzletágai. Ezért már az ügylet előkészítésével egy időben tárgyalásokat kezdtünk a Mollal. A befektetés egy részéért cserébe már akkor is megfelelő etilénszerződést akartunk. Ezt a folyamatot gyorsította fel a Milford megjelenése. A Mollal – mint a TVK meghatározó tulajdonosával – kötött szerződés értelmében ugyanis tőkebefektetés nélkül is biztosítható az etilénellátás. Garanciát kaptunk a kalusi csővezeték használatára, ami lehetővé teszi, hogy az Oriana közvetlen beszállítónk legyen. Ráadásul 20 milliárd forintos befektetésünkre 10 százalékos hozamot kaptunk.
– A Milford azonban pert indított a TVK-részvények értékesítése miatt a BC ellen.
– Nemcsak a BC, hanem a Mol és valamennyi szereplő ellen is. Érthetetlen, hogy a pert akkor indítják meg, amikor még nem is ismerik a szerződéseket, noha azokba néhány napon belül igazgatósági tagként betekinthetnének. Ez nem barátságos lépés. Miközben a másik oldalon a Siburral jó a kommunikáció. Ezt a fajta logikát mi nem értjük, de bízunk abban, hogy a végkifejletben még kedvezően alakulhatnak a dolgok.
– Mit gondol, milyen hatása lehet ennek az egész ügynek a magyar gazdaság egészére?
– Az elmúlt évtizedben a magyar vegyipar együttműködött az orosz és ukrán cégekkel. Fontos beszállítóink voltak, ismerjük ezeket a társaságokat. Ezek után logikusnak tűnt, hogy az oroszok – akiknek az olajárak emelkedése miatt rengeteg elkölthető pénzük van – nemcsak mint beszállítók, hanem mint tulajdonosok is profitálni akarnak a térségben legjobb eredményekkel büszkélkedő vegyipar fejlődéséből. Ami félelmet keltett, az az a mód, ahogyan megjelentek, ahogyan az akaratukat érvényesíteni kívánják, ahogy megbújnak mint szakmai befektető egy frontcég mögött. Az, hogy csak 50 nap után lehet érzékelni a szándékaikat. Ez piacgazdaság ellenes, amit nehéz kezelni.
– Lehetséges, hogy a közgyűlés után mégsem ön lesz a BC vezérigazgatója?
– Azt hiszem jó válaszlépéseket tettünk az elmúlt két hónapban. Ha fel akarnak állítani, felállíthatnak. Ha el kell menni, emelt fővel tudunk eljönni. Ez az igazgatóság becsületesen mindent megtett a részvényesekért. Még ebben a nehéz időben is: egy részvényes diktátumával szemben megpróbáltunk összrészvényesi érdekeket képviselni.
