Mielőtt a fúziós hullám elöntötte volna a viilágot, szinte egyöntetű volt a hazai szakértők vélekedése: az OTP egyetlen valódi riválisa az egységessé szervezett takarékszövetkezeti hálózat lehetne. Az érintett piaci szereplők azonban ez idáig nem léptek. Most viszont úgy tűnik, a honatyák veszik kezükbe a dolgot. Dacára annak, hogy az elmúlt két évben a takarékszövetkezeti kör fejlődése kiemelkedően jó volt, a formálódó hitelintézeti törvény alapjaiban rengetné meg a szektort. A tervezet idevágó passzusait a gazdasági kabinet már elfogadta, s lapzártánkat követően azok vélhetően a kormányon is túljutnak. A takarékszövetkezetek többsége azonban a jelenlegi játékszabályokhoz ragaszkodna.
“Alkotmányellenes, sérti a szövetkezeti törvényt és fittyet hány a versenytörvénynek is” – így summázható a takarékszövetkezeti integráció zömét képviselő Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnökségének véleménye. Ami korántsem jelenti azt, hogy valamennyi érintett egységesen elutasítaná a tervezetben foglalt változásokat. Sőt, a három legerősebb és legaktívabb takarékszövetkezet egyenesen támogatja a javaslatot.
KERESZTGARANCIA? A merész törvényelőkészítők – a pénzügyi és az igazságügyi tárca, a jegybank, a felügyelet, valamint a Takarékbank szakértői – azt sugalmaznak a honatyáknak, hogy az önálló döntéseken alapuló működés érdemi tulajdonosi kontroll híján csődöt mondott. A szakértői anyag szerint az sem indokolható, hogy – szemben a milliárdos alaptőke-követelménnyel működő kereskedelmi bankokkal – a betétesek pénzének biztonságát a takarékszövetkezetekben csupán pár tízmilliós saját tőke “garantálja”. Azt javasolják, hogy a takarékszövetkezetek – élükön eddigi ernyőbankjukkal, a Takarékbankkal – a jelenlegi laza összefonódás helyett alkossanak szoros szakmai és pénzügyi integrációt, továbbá vezessenek be egy olyan szigorú keresztgarancia rendszert, amelyben valamennyi tag a teljes vagyonával vállal felelősséget a többiek működéséért is.
A tervezet támogatói szerint az üzleti érdek ma azt diktálja, hogy a takarékszövetkezetek átjárható hálózatként, egységes üzletpolitikával lépjenek fel a pénzpiacon. Az OTSZ elnökségének többségi álláspontját képviselő Holes Imre viszont úgy látja, hogy a helyi kis- és középvállalkozókat, valamint az önkormányzatokat magas színvonalon képesek kiszolgálni, ehhez megfelelő pénzügyi és technikai háttérrel rendelkeznek. “Semmi szükségünk arra – mondja -, hogy egy OTP-szerű óriásbankot szervezzenek belőlünk, ahol autonómiánkat feladva egy hálózat egyszerű fiókintézményévé válunk.” Ezúttal az autonómia kérdésére amúgy is rendkívül érzékeny Takarékszövetkezetek Érdekvédelmi Szövetsége (TÉSZ) is a tiltakozók mellé áll. (Ők már az 1993-as laza integrációhoz sem csatlakoztak, fittyet hányva a törvényi kényszerre.) “A takarékszövetkezetek versenyképessége gazdasági érdek, nem lehet törvénnyel kikényszeríteni” – mondja elnökük, Kalmár Béláné.
Heves ellenkezést váltott ki a keresztgaranciára tett javaslat is. “Nehezen tudnám megmagyarázni a tagságnak, miért kell nekünk alkalomadtán fizetni egy, az ország másik felén található, csődöt jelentő takarékszövetkezet helyett” – mondja Holes Imre. A tőkeellátottsági problémákat, a csődöket eddig az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap (Otiva) 8 milliárd forintjából orvosolták, és a szektort – úgy tűnik – sikerült kellőképpen felerősíteni. A szakértők tanulmánya szerint azonban még korai volna a vidék bankjainak rendíthetetlen tőkeerejéről beszélni. Ha manapság el is kerülik a szektort a csődök, csupán 1999-ben több mint húsz alkalommal kényszerült segítő kezét nyújtani az Otiva a kisebb-nagyobb mértékben megrendült helyzetű intézményeknek.
UNIÓS NYOMÁS. Egyes szövetkezeti vezetők szerint az is a szoros integráció mellett szól, hogy az uniós csatlakozáshoz 1 millió eurós minimális tőkére van szükség, amit itthon a többség önállóan aligha tud teljesíteni. A tervezetben szereplő, az európai normákat is erősen meghaladó, 5 millió eurós sajáttőke-követelményt azonban indokolatlanul magasnak találják. Mindezek után olaj volt a tűzre a javasolt szankciórendszer. Az évtizedek óta önálló döntésekhez szokott szövetkezeti vezetők azt végképp elvetik, hogy a központ szerepét betöltő bank – közgyűlési felhatalmazással – beavatkozhat a döntéseikbe.
Ilyen előzményeket követően már csöppet sem meglepő, hogy a viták kereszttűzébe került, vajon kinek az érdekét szolgálja a tervezett átalakulás. Holes Imre szerint a változások gyümölcsét a Takarékbankot tulajdonló DG-bank aratná le. Hernádi Zsolt viszont úgy látja, a Takarékbank megváltozott szerepének és új tulajdonosi szerkezetének egyértelműen a takarékszövetkezetek lennének a fő haszonélvezői. A tervezet szerint ugyanis az állam lemondana az Otivába eddig belepumpált mintegy 7 milliárd forintról. Ennek fejében azonban a takarékszövetkezeteknek Takarékbank-részvényt kellene vásárolniuk a jelenleg 72 százaléknyi tulajdonrészt kézben tartó DG-banktól. A szövetkezetek így élhetnének azzal a privatizációs megállapodásban biztosított opciós jogukkal, amelynek eredményeként ismét többségbe kerülnének a hajdan általuk alapított pénzintézetben – mondja a tervezet egyik támogatója. Amihez Járai Zsigmond pénzügyminiszter annyit fűz hozzá, hogy az állam szíves-örömest beáldozza ezt a csinos kis összeget, ha ezzel sikerül véglegesen megoldani a szektor problémáit.
