A naptár 2020-at mutat. Ön teljesen egészséges, mégis napi három tablettát vesz be, hogy megelőzzön valami szörnyű betegséget. Évekig, talán évtizedekig szedi ezeket a pirulákat, holott drágák és kellemetlen mellékhatásokkal járnak. Arra pedig nincs biztosíték, hogy valóban meg is előzik a betegséget. Sőt, az sem biztos, hogy ha nem szedi azokat, akkor tényleg utoléri a fenyegető kór.
Szép kis csapdahelyzet, ugye? Azért került bele, mert genetikai tesztje alapján az átlagosnál nagyobb a valószínűsége annak, hogy kialakul Önnél egy bizonyos betegség. A gyógyszer javíthatja esélyeit az elkerülésére.
Tekintsük ezt a helyzetet a mindennapi élet “medikalizációjának”. A XXI. században már pusztán a betegség kockázatát is betegségnek fogják tekinteni, olyasvalaminek, amit állandóan gondosan ellenőrizni és kezelni kell. A manapság gyorsan felfutó “chemoprevenciós” ágazat már olyan gyógyszerek kifejlesztésével foglalkozik, amelyek egy sor betegséget meg tudnak előzni, a rák különböző fajtáitól kezdve a cukorbetegségen át a csontritkulásig. A gyógyszereket olyanok szedik majd, akiknek genetikai hajlamuk van egy bizonyos betegségre, vagy egyéb kockázati tényezők mutathatók ki náluk, például legyengült az immunrendszerük, vagy rákkeltő anyagok hatásának vannak kitéve.
SZEREK NAGYÍTÓ ALATT. A chemoprevenció elvének helyessége már beigazolódott. Legújabb klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy két ösztrogénszerű hatóanyag – a tamoxifen és a raloxifene – a magas kockázati csoportokhoz tartozó nőknél több mint 50 százalékkal csökkenti a mellrák kialakulásának esélyét. Az amerikai klinikai onkológiai társaság (ASCO) most azt javasolja: minden olyan nő, akinél 1,7 százaléknál nagyobb a kockázata annak, hogy a következő öt évben mellrákja legyen, szedjen naponta tamoxifent. (A kockázati százalék kiszámítása a családi kórelőzmények, a terhességek története és a szövettani vizsgálatok alapján történik.) Az országos rákkutató intézet (NCI) pedig a közelmúltban indította el az eddigi legnagyobb szabású kísérletet: 55 ezer nő vesz részt a tamoxifen és a raloxifene hatásának közvetlen összehasonlításában.
Felmerül azonban a kérdés, nem eltúlzottak-e a megelőzés érdekében tett lépések, hiszen a preventív módszerek is okozhatnak problémákat. Például a tamoxifen hosszabb ideig tartó szedése, ha csekély mértékben is, de megnövelheti a méhrák és a szívbetegség kockázatát. “Egyszerűen szólva, túl veszélyes ilyen nagyhatású gyógyszert adni viszonylag alacsony kockázati csoportba tartozó egészséges nőknek” – állítja a mellrákbetegek érdekvédelmével foglalkozó Helen Schiff.
Előfordulhat azonban az is, hogy a páciensek elvesztik befolyásukat az ilyen döntésekre. Könnyen elképzelhető, hogy egyes egészségbiztosítók a magasabb kockázati csoportokba tartozó ügyfeleiktől egész egyszerűen megkövetelik majd a preventív gyógyászati eljárások alkalmazását, akár akarják az illetők, akár nem. A másik véglet: vajon nem tagadják-e meg az egészségbiztosító pénztárak, hogy fedezzék e gyógyszerek szedésének költségeit olyan pácienseknél, akiket nem tartanak magas kockázati csoportba tartozóknak? Azután a jelzálogbankok nem tagadják-e meg a kölcsönt olyan emberektől, akik magas kockázati csoportba tartoznak és mégsem szednek ilyen preventív gyógyszert? Vajon a munkáltatók elzárkóznak-e majd attól, hogy őket alkalmazzák?
Ilyen kérdések csak akkor merülhetnek fel, ha a biztosítótársaságok és a munkáltatók tudomást szereznek arról, hogy valaki magasabb kockázati csoportba tartozik. Ez azonban nem történhet meg, ha a genetikai tesztek eredményeit orvosi titokként kezelik – miként ezt az orvosok nagy része reméli is. “Ellenkező esetben óriási problémákkal kell szembenézni” – figyelmeztet Raymond N. DuBois, a nashville-i Vanderbilt University rákmegelőzési programjának vezetője.
Másfelől, vajon ha az emberek tudják, hogy létezik gyógyszer a tüdőrák megelőzésére, nem fognak-e könnyebben magas kockázati tényezőt jelentő életmódot folytatni, például dohányozni? Vannak arra mutató jelek, hogy ez megtörténhet. Bizonyos vizsgálatok szerint a sportkocsikat vezető emberek a gyengébb kocsikban ülőkhöz képest hajlamosabbak vakmerőbben, meggondolatlanabbul vezetni, mert úgy gondolják, a többet tudó kocsijuknak köszönhetően nagyobb biztonságban vannak.
Az ezen a szakterületen dolgozó orvosok azzal érvelnek, hogy a chemoprevenció nem más, mint egy újabb, pótlólagos módszer az egészség megőrzésére, akárcsak a sportolás és az étrend. “Miért olyan nagy baj, ha még egy lehetőséget kínálunk? – kérdi Alexandra S. Heerdt, a New York-i Memorial Sloan-Kettering Cancer Center speciális mellrákszűrő programjának vezetője.
A jövőben számos ilyen új lehetőség nyílik. “Figyelembe véve a betegségek biológiai alapjainak egyre alaposabb ismeretét, a következő két évtizedben valószínűleg sokkal hatásosabb gyógyszereket találnak majd” – véli Victor G. Vogel, a University of Pittsburgh School of Medicine belgyógyászati és járványtani professzora. “Csak az a feladat, hogy megtalálják a jobb hatóanyagokat és felhasználásuk módját. Ezt bizonyosan képesek is megoldani.”
NAPI EGY ASZPIRIN. A valóságban ez már meg is történt A mellrák után valószínűleg a vastagbélrák lesz a második betegség, amelynek megelőzése napirendre kerül. 1998-ban ez a kór Amerikában csaknem 48 ezer embert ölt meg. Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy aszpirin vagy ibuprofen szedése felére csökkenti a vastagbélrák kialakulásának kockázatát. A vastagbélrák ellen kifejlesztett új – COX-2 nevű – gyógyszer klinikai tesztelése most van folyamatban.
Az NCI ugyancsak klinikai tesztelést végez annak megállapítására, hogy a Merck által kifejlesztett finasteride nevű hatóanyag, amelyet most a prosztatarák kezelésére alkalmaznak, felhasználható-e ennek a betegségnek a megelőzésére. Azt is vizsgálják, hogy a szójában található genisten nevű anyag alkalmas-e a tüdőrák megelőzésére. Azok érdekében, akiknél fennáll az inzulinfüggő cukorbetegség kialakulásának rizikója, országos szintű vizsgálat folyik annak megállapítására, fel tudja-e tartóztatni a betegség kialakulását, ha tünetmentes embereknek inzulint adnak.
A chemoprevenció nehéz kérdéseket vet fel. Miként döntse el az ember, hogy mit válasszon: a betegségek kialakulásának súlyos kockázatát, vagy a hosszú távon való gyógyszerszedés költségeit, nyűgeit és esetleges mellékhatásait? Lehetséges, hogy a jövő században ez lesz a legnehezebb döntés, amelyet az embernek egészsége érdekében meg kell hoznia.
