Még az ország legnyugatibb csücskébe, a soproni borvidékre sem igen jönnek a külföldi vállalkozások a borászatba, a jövedelmezőség ugyanis csapnivaló. Az 1700 hektárnyi szőlővel rendelkező vidéken pedig csupán 1200 hektár művelhető (ezek átlagéletkora ráadásul nagyon magas, 30 év körüli), a többit ki kell vágni, mert annyira elhanyagolták az ültetvényeket – panaszolja Molnár Tibor kertészmérnök, a Soproni Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke, a Vincellér MNPS Kkt. egyik tulajdonosa.
Az igen szokatlan formában, közkereseti társaságként működő pincészetben készítették egyébiránt az idei országos borversenyen bronzérmes helyezést elért Soporni Kékfrankost. Szőlőt ugyanakkor nem érdemes termelni – állítja a gazda -, a számok magukért beszélnek: egy hektár megművelése évente 360-450 ezer forintba kerül, a termésátlag 7 tonna körüli. A kilónként 28-30 forintos fehérszőlővel számolva 210 ezer, a jó minőségű, 50-55 forintos vörösbor alapanyaggal kalkulálva pedig 350-385 ezer forint bevétel adódik hektáronként, ám ez utóbbinál a művelési költség alsó határa is 400 ezer forint.
Az osztrák határ melletti borvidék sajátos problémája, hogy itt a borkultúra nehezebben állítható vissza. A környéken ugyanis sok családot kitelepítettek 1946-ban, most pedig nem jönnek vissza ebbe az ágazatba. Külföldi csupán egy akad itt, Franz Weininger, aki kft.-t alapított, borai népszerűek. A fiatalok és a németül beszélők könnyen kapnak alkalmi munkát a szomszédos Ausztriában, így inkább ott keresik a boldogulást, hiszen odaát még a mezőgazdaságban is 50 schilling körüli az órabér, és ideiglenes engedélyt is adnak ma már.
A Vincellér MNPS Kkt.-ben is a palackozás lenne az igazán jó üzlet, de mivel egyetlen palack megtöltése – dugóval és címkével együtt – 100 forintba kerül, így csupán az itt termelt mintegy 2 ezer hektónyi bor fél százalékának palackozását képesek finanszírozni. A zamatos, gyümölcsös borok jó részét műanyag kannákban szállítják. Molnár Tibor szerint ez nem gond, ha csupán néhány hétig tárolják így a nedűt, igaz az értékesítés egyetlen üdvözítő módja ma már mindenképpen a palack. Elsősorban azért, mert a „kannás bor” kifejezés igen pejoratív tartalmat kapott a sok helyütt ily módon árusított, rendszerint élvezhetetlen pancsok miatt. –
