A magyar vidéken, illetve a fővárosban járva sűrűn találkozhatunk furcsa épületekkel: Istvánmezőn lovagvárnak is beillő villába, Rákoscsabán Süllyedő kastélyba, Zuglóban egy melegkonyhai cég iroda- és lakóház-szörnyeibe, az ország legkülönbözőbb részein pedig akár egy-két szintes miniatűr panelházakba is botolhatunk.
Mindez semmi azonban ahhoz képest, ami Budapesttől alig harminc kilométerre, a tucatnyi bányatavat rejtő Délegyházán fogadta a szürrealitásra fogékonyakat, a hatezres község szívében ugyanis legalább két évtizeden át állt a helyiek által csak Orros háznak nevezett épület, ami semmivel sem mutatott többet, mint amit a nevében ígért.
A ház homlokzata arcot formázott, a hosszú erkélyt pedig a két, szemre hasonlító emeleti ablak között feszülő jókora orr osztotta ketté:
A Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjának 2011 nyara óta otthont adó, helyi forrásunk szerint a kilencvenes években született épületet a közelmúltban jórészt visszabontották, eredetileg azonban egy család több generációjának kívánt otthont adni.
A kétségkívül szép cél végül sosem valósult meg – írta 2013 tavaszán a Délegyházi Hírek, hiszen a családtagok nem igazán kaptak a lehetőségen.
A lap rövid cikke hozzáteszi: a környéken élők segítségével felépített, végül szociális lakásokkal megtöltött háznál a gazda az építés közben döntött úgy, hogy több ponton is eltér a tervektől. Ez azt eredményezte, hogy a homlokzat síkjából kilógó, túl hosszú acélgerendákat egy orral rejtette el, később pedig a felső szint ablakait is szemekre cserélte.
A férfi a tető ívét is magasabbra akarta emelni, egy hatósági ellenőrzés után azonban nem maradt más lehetősége, mint betartani a helyi építési szabályokat, így villámgyorsan lenyeste azt.
Az első gazda a Máltaiak beköltözése után gondnokként továbbra is a házban maradt, az ott megforduló gyerekek rajzaiból egy földszinti múzeumot is létrehozott – olvasható a 2013-as cikkben, ezt a máig megmaradt földszintes csonkba azonban már nem mentették át.
