Tizenötből tizenkettő – egyelőre ennyien váltak részévé az EU idén januártól egységes és liberalizált távközlési piacának. Görögország, Írország és Portugália most kimaradt a körből: távközlési társaságuk legkésőbb 2001-ig még élvezheti az egyeduralomból fakadó előnyöket. A piacnyitás a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármely vállalat szabadon építhet ki és üzemeltethet telekommunikációs hálózatokat az öreg kontinensen. A lépést az unió nem „önszántából” határozta el; erre sarkallta a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tavaly elfogadott határozata, amely középtávon az EU határain kívülre, így Közép- és Kelet-Európára is kiterjeszti a liberalizációt.
A felszabadítási folyamat persze korábban kezdődött: az első fecskék – Dánia, Finnország, Hollandia, Nagy-Britannia és Svédország – már jó ideje megnyitották piacaikat az új cégek előtt. A sorban a legelső Nagy-Britannia volt: a szigetország korlátozottan már 1984-ben konkurenciát támasztott a British Telecomnak (BT). Ennek ellenére e cég sokáig megőrizte vezető pozícióját, az elmúlt néhány esztendőben azonban veszített részesedéséből. Az OECD adatai szerint a helyi hívások tekintetében a BT aránya az ezredfordulóra 70, míg a távolsági beszélgetések esetében 40 százalékra esik vissza. (Általános tapasztalat, hogy az új belépők először a nemzetközi hívások terén szorongatják meg a korábbi mamutokat.)
A távközlési liberalizációt követően a piaci szereplők közti korrekt versenyre a Nemzeti Szabályozó Hatóságok ügyelnek majd. Megfigyelők szerint az új közintézmények piacpárti elkötelezettsége legalábbis kétséges. Az ott dolgozó köztisztviselők általában „közel állnak” a kormányokhoz, amelyeknek – már csak az egykoron tulajdonukban lévő monopóliumok okán – nem mindig érdekük a valódi liberalizáció. A szellem mindazonáltal már kiszabadult a palackból – a folyamat iránya aligha kétséges, csupán gyorsasága lehet vita tárgya. Számítások bizonyítják, hogy a liberalizált telefonpiacú országokban az előfizetők száma, a befektetések, az elért bevételek és a forgalom gyorsabb ütemben nő, mint a zártakban. A londoni Analyses gazdaságkutató cég előrejelzése szerint az európai távközlési piac 1995 és 2005 között 130 milliárd ecu-ről 210 milliárd ecu-re duzzad.
A versenyből a szolgáltatók mellett a fogyasztók is profitálnak. A Deutsche Telekom (DT) például – felkészülve a változásokra – a nemzetközi beszélgetések díját jelentősen csökkentette az utóbbi időben. Franciaországban a France Telecom egyeduralmának a végét jelenthették be tavaly év végén. Januártól a szabályozó hatóság a Cégételnek, a 9 Télé-comnak (amelynek tulajdonosai a Bouygues Telecom, a Telecom Italia és a német Veba), az Omnicomnak és a Sirisnek (a Unisource ottani leányvállalatának) adta meg a működési engedélyt. E társaságok csak fokozatosan indítják szolgáltatásaikat: a Cégétel februártól, míg a 9 Télécom júliustól startol, a másik két cég pedig még ki sem tűzte az indulás időpontját. A régi óriások szövetségi rendszerek kiépítésével, valamint a vállalat racionalizálásával veszik fel a versenyt kihívóikkal. Ausztriában például az állami posta és távközlési vállalat, a PTA távközlési részlegéből külön céget hoztak létre, Telekom Austria néven. Az új vállalat szakmai befektetőt keres, amelynek 25 százalék plusz egy szavazatnyi részvénycsomagot adnának el.
