Szürreális ez a vasárnap este kezdődött hét. Az instant módon euforikus Z generációsoknak senki nem mondta el, hogy olyan a 2016-os Eb fiesztái során sem volt, hogy rendőrök nyomják a dudát ria-ria-hungária ütemre a körúton, szóval ezt az élményt tegyék el mélyre.
Hasonképp: a komplett aktív életüket a rendszerváltás után élőknek sem szólt senki (Hann Endrén és a 21-en kívül), hogy nekik lesz még egy rendszerváltásuk vasárnap, amely a ‘89-essel ellentétben katartikusan indul, illetve a 2010-essel ellentétben mindenki egyből tudja róla, hogy az.
Szürreális hét. Elemzők és kibicek fejtegetik, láthat-e még kormányt a Fidesz, vagy szétszakad, esetleg: egy új választási rendszerben a kettő egyszerre. Közben úgy is lehet nézni, hogy már szétszakadt, és éppen kormányra kerül. Az eddigi nevek alapján lehetne ez, ugye, egy ’98-as értelemben – szerintem inkább az ígéreteiben, mint a gyakorlatában és eredményeiben – vett Fidesz képzelt folytatása. Úgy néz ki, Kelet-Európához a középjobb jövőépítés lesz a kulcs, de ha ellépni az orosz ölelés elől, feléleszteni egy szuverén demokráciát és egyáltalán nem fontolva hazahordani az uniós pénzt konzervatív dolog, ám legyen.
A leköszönő miniszterelnök – azért nem a nevét írom elsőre, mert azt ezerszer írtam le, ezt a szókapcsolatot viszont 16 éve nem – négy nap után, izgalmasan ingatag diagnózissal lépett újra a nyilvánosság, legalábbis a sajátja elé. A lényeg az volt, hogy illő számítás szerint minden pompásan sikerült, csak valahogy a Tisza (az ezerarcúként megismert Tisza, véletlenül sem Magyar „Duracell” Péter) megépítette azt a képzetet, hogy lehetne még ennél is jobb,
Egyébként Rogán Antal friss gondolatmankója ez a még jobb Magyarország meg a szerénykedő szurkolás az újaknak. A tábornak, keretezésképp, valójában kreatív. Valóságértelmezésnek szürreális volna.
A szürreális hét után még a következő kettőn is Orbán Viktor kormányoz, miközben már mindenki a következőn pörög. Az egyik oktatásiminiszter-jelöltet, Rubovszky Ritát máris a fél Tisza-tábor gyanakodva méregeti, mert az önéletrajzában minden második sorban ott van a „ciszterci” szó. (Valószínűleg ugyanennek a fél tábornak a lájktengere nyomja mindjárt agyon Iványi Gábort, aki lelkészként remeknek gondolt köztársaságielnök-ötlet.) Halk megjegyzés: vajon tényleg probléma-e, ha olyan kezébe kerül az oktatás, aki a kétségkívül széles Tisza-koalíción túlra is képes kinyúlni? Egy hete még mindenki egyetértett abban, hogy a jövőnket az oktatás által nem négy év lesz felépíteni, ha a finneknek ötven volt. Tipp azoknak, akik nem ketrecharcszurkolók: bárki lesz a befutó, teszteljék majd az oktatáson, a Fidesz legalább el tudja-e bábozni, érti-e azt a bizonyos, szavakban meglepően hamar előkerülő konstruktív ellenzékiséget. (Tipp az eredményre, az alapján, hogy még mindig tévesen használják a „nemzeti” szót: nem.)
Lesz még mibe belejönnünk, de ez mégiscsak egy sokkal izgalmasabb tér, téttel telibb, hirtelen tágra nyílt haza, mint amit legtöbbünk akár egy hete is képzelt: rosszabb pillanatainkban azt, hogy legalább ne kelljen már megint kitalálni, hogyan éljük túl. Szokatlan lesz. Szürreális.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá kevésbé sűrű heteken összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
