Régiónk helyzetére rányom- ija bélyegét az oroszorszá- igi pénzügyi összeomlás, amely augusztus 17-én, a rubel lebegtetésével és az adósság-moratóriummal rendkívül veszélyes új szakaszba lépett – állítják az ENSZ-intézmény szakértői. Ugyanakkor a rendelkezésre álló statisztikák, amelyek a pénzügyi válság hatásait teljes egészében megragadnák, még most is túl hiányosak ahhoz, hogy átfogó értékelést lehetne adni.
A jelentés kiemelten foglalkozik az oroszországi káosz visszahatásával a FÁK-régió egészére, illetőleg a többi reformországra. A kereskedelmi és befektetési statisztikákból differenciált kép adódik az orosz gazdaságtól való függőséget tekintve. Ennek alapján a vizsgált országok három veszélyfokozatba soroltattak. Az első, legrosszabb csoportba tartozik a FÁK valamennyi tagállama (az újdonsült WTO-tag Kirgízia kivételével). Ezeknek nem csak Oroszország gazdasági válságának következményeivel kell megküzdeniük, hanem a saját, gyakran hasonlóan “beágyazott” problémáikkal is. Az EGB jelentése Ukrajnát jelöli meg a kór legvalószínűbb következő áldozataként.
A második fokozatba sorolt három balti államot ma még viszonylag kevésbé veszélyeztetettnek minősítik. Azonban az EGB számukra is potenciális veszélyforrásnak ítéli azt a nagyon is reális forgatókönyvet, hogy egyrészt Oroszországban a gazdasági válság hosszabb ideig elhúzódhat, másrészt pedig hasonló hevességgel átterjedhet más FÁK-országokra is. Itt fontos tényező a Baltikumnak az egész térséggel fennálló erős exportfüggősége. A múlt évben például Litvánia GDP-jének nem kevesebb, mint 15,5 százalékát adta a FÁK-ba, illetve 7,7 százalékát az Oroszországba menő export.
Az orosz, illetve a FÁK-térségbeli krízis a harmadik veszélyfokozatba sorolt vezető közép- és kelet-európai országok gazdasági reformfolyamatára nem gyakorol különösebben nagy hatást. Ezek az országok gazdaságilag Nyugat-Európa felé fordultak, s erősebben érzik a nyugati szomszédaiknál mutatkozó növekedési zavarokat és saját gazdasági szerkezetük torzulásait (az utóbbi főként Romániára és Bulgáriára érvényes), mint a keleti eseményeket. A FÁK-régióval fennálló kereskedelmi kapcsolatokban a megfigyelt időszakban statisztikailag csak árnyalatnyi módosulást lehet felismerni. Az odairányuló export Bulgária esetében a GDP 4,3 százalékát teszi ki. Magyarország, Szlovénia, Szlovákia és Csehország vonatkozásában az értékek 2 és 3 százalék között mozogtak, míg Horvátországnál és Romániánál épphogy elérték az 1 százalékos nagyságrendet. Ráadásul az egykor Oroszországba és a FÁK-térségbe tartó külföldi befektetések egy részét Közép- és Kelet-Európába lehetett “átterelni”.
