Gólt lőtt az angoloknak, a németeknek, az olaszoknak, a franciáknak, világválogatottként a braziloknak, egyáltalán, szinte minden kapusnak, aki valaha szemben állt vele. Sokan azt mondják, már azért az egyetlen mérkőzéséért, az 1966-os világbajnokság három-egyes brazilverésekor nyújtott parádés játékáért megérdemelte az Aranylabdát, amit egy évvel később szavaztak meg neki. Vitathatatlan fölénnyel nyert, maga mögé utasítva például az előző két év győzteseit, Bobby Charltont és Eusebiot, vagy a másik, a német Császárt, Franz Beckenbauert!
Szóljon újra a himnusz Albert Flórián tiszteletére:
Az Aranylabdáig mondhatni nyílegyenes út vezetett, már ha a szurkoló a pályán látottakból, a tipikusan „alberti” mozdulatokkal megspékelt szólókból és szlalomokból, a leheletfinom cselekből, a hajszálpontos passzokból, vagy zseniálisan fifikás góljaiból indult ki. A mindennapok azonban cseppet sem voltak könnyűek!
1969 Magyarország-Cshszlovákia Szepesi György tolmácsolásában
Az édesanyját korán elveszítő Flóri a szerb határ melletti faluból, Hercegszántóról indulva került kamaszkorára egy budapesti pincelakásba. Akkor már stabil ifi válogatott volt, tizenhét évesen pedig bemutatkozott a Ferencváros első csapatában – a Diósgyőrnek rögtön két gólt rúgott.
Egy évvel később, az érettségi után, a svédek ellen már a felnőtt válogatottban találta magát, a sikerek pedig – a magyar futball hatvanas évekbeli színvonalát tekintve, némelyikük kudarcnak számított! – futószalagon jöttek. Bajnoki és gólkirályi címek, Vásárvárosok Kupája (VVK) elődöntők, döntők, és győzelem a Ferencvárossal (1965. VVK FTC-Juventus 1-0), olimpiai és Európa-bajnoki (akkor Európai Nemzetek Kupájának hívták) bronzérem, világbajnoki részvételek a válogatottal.
A Vásárvárosok Kupája VVK döntő összefoglalója:
A csodálatos karrier 1969-ben, Koppenhágában, a dánok elleni világbajnoki selejtezőn tört meg. Az ott elszenvedett sérülést az akkor már régen Császárnak becézett, legendás 9-es igazából soha nem heverte ki. Bár még 1972-ben is tagja volt az Eb-n negyedik magyar csapatnak, egy évvel később, a jugoszlávok ellen, Székesfehérváron elbúcsúzott a válogatottságtól. Nemzeti mezben így hetvenötször játszott, a szurkolókat harmincegy góllal örvendeztette meg. Ferencvárosi mutatója – az egyetlen klub, ahol pályafutása alatt játszott – még lenyűgözőbb: 537 találkozón 383 zöld-fehér gól.
A Császárt a Sportkórházban kezelték a dán meccs után
Pályafutása befejezése után több pozícióban is szolgálta szeretett klubját, és manapság is minden nap belép a néhány éve már a nevét viselő Üllői úti stadion kapuján. Hercegszántó és Budapest díszpolgára gyermekei – az őt a Fradiban és a válogatottban is követő, már jó ideje edzősködő „Kisflóri” és az egykori kézilabdás, Magdi –, valamint unokái közelében él, nyaranta pedig aktívan részt vesz az Albert Focisuli munkájában.
