Van-e értelme a Pentagonnál folyó outsourcingnak? Óhatatlanul felmerül ez a kérdés, miután az Egyesült Államok hadseregének több milliárd dollár veszteséget okoztak az iraki tevékenységének kiszolgálására – többek közt élelmezésre, kórházépítésre és személyi védelemre – szerződtetett magáncégek. Az ok: csalás, visszaélés, hanyag kezelés.
Iraki rendőrök kiképzése. Mindenhol szerephez jutnak a civilek.
„Az előfeltevés az, hogy a kiszervezés olcsóbb” – mondja Jerrold T. Lundquist, a McKinsey tanácsadó cég hadi- és légi iparral foglalkozó részlegének vezetője. A versenyeztetéssel le lehet szorítani a szolgáltatások árát, s a szerződéses cégek elméletileg fürgébben tudják mozgatni embereiket, mint egy nagy katonai bürokrácia. A kongresszus költségvetési hivatala, a Congressional Budget Office (CBO) nemrég közzétett tanulmánya szerint az Egyesült Államok 2004-ben egyharmadával, közel 3 milliárd dollárral csökkentette a csapatok élelmezésének és elszállásolásának költségeit azáltal, hogy külső céget bízott meg. Azaz az outsourcing még a súlyos visszaélések dacára is kifizetődő.
GYALÁZATOS. Néhány szakember azonban koránt sincs erről meggyőződve. Mivel nem készült kétségbevonhatatlan becslés arról, hogy mekkora veszteség származott Irakban a csalásokból – számos esetben még javában folyik a vizsgálat -, nagyon is elképzelhető, hogy a pénzügyi károk végül nagyobbak lesznek a megtakarításoknál. Számolni kell bizonyos megfoghatatlan költséggel is, méghozzá azáltal, hogy az adófizetők azt látják: a pénzüket elherdálják vagy ellopják, nem pedig az életük kockáztatásával harcoló csapatok támogatására fordítják. „Ami Irakban történt, az egyszerűen gyalázatos” – háborog Jeffrey H. Smith, aki a Clinton-kormány idején a CIA jogtanácsosa volt, jelenleg pedig a washingtoni Arnold & Porter ügyvédi iroda munkatársaként ilyen ügyekben lát el jogi képviseletet.
Immár seregnyi példa van arra, hogy az iraki katonai outsourcing balul ütött ki. A pasadenai Parsons Global Services például azt követően veszítette el 150 egészségügyi központ megépítésére szóló szerződését, miután mindössze 6 létesítményt fejezett be, viszont ennek a munkának a fejében 190 millió dollárt kasszírozott – 30 millióval többet a teljes projekt költségvetésénél. Az iraki újjáépítés szabálytalanságainak feltárására létrehozott különbizottság jelenleg a Parsons teljes ottani munkáját vizsgálja. A vállalat – amely végül még további tizenhárom központot felépített – indokoltnak tartja az összeget, mondván, alkalmazottai jól teljesítettek a „szélsőségesen változó körülmények között”.
A kormányzati kiadásokat ellenőrző kongresszusi számvevőszék, a Government Accountability Office (GAO) a minap arról számolt be, hogy a védelmi minisztérium 2001 óta 2 milliárd dollárt szerzett vissza hűtlen vagy hanyag kezelés címén a szerződéses cégektől és a közbeszerzést intéző állami tisztviselőktől. A hivatal ugyanakkor nem különíti el ezen belül az iraki eseteket.
Modern m
arkotányosok.
Évről évre egyre többet fizet ki a Pentagon azoknak a külső cégeknek, amelyek élelmezési, elszállásolási és egyéb szolgáltatá-sokat nyújtanak az amerikai hadsereget számára.*
ÚJ ÜGYEK JÖNNEK. Jelenlegi és volt kormánytisztviselők jórészt egyetértenek abban, hogy az iraki csalásokból és pazarlásból származó veszteség szinte bizonyosan milliárdokra rúg. Az említett különbizottság pillanatnyilag nyolcvan vizsgálatot folytat, miután további húsz ügyet már továbbított az igazságügyi minisztériumhoz vádemelési javaslattal. A Pentagon arra számít, hogy a közeljövőben nőni fog a visszaélésekre utaló és a korrupciógyanús esetek száma, a tárca és az FBI ugyanis nemrég újabb vizsgálóbiztosokat, illetve ügynököket küldött Irakba.
A képviselőház államreform-bizottságának demokrata tagjai eddig ötvennél több, együttesen 21,3 milliárd dollár értékű „problémás” szerződést azonosítottak, amelyek kapcsán információik szerint szövetségi vizsgálat zajlik. S ez csupán az, amiről nyilvánosan tudni lehet: a szövetségi tisztviselők a szerződések egy részének és a vizsgálatok többségének titkosságára hivatkozva nem nyilatkoznak a küszöbön álló eljárásokról. Mindent egybevéve a védelmi minisztérium 2002 vége óta 365 milliárd dollárt költött az iraki háborúra és a terrorizmus elleni globális harcra, s ebből mintegy 60 milliárd dollár, a teljes összeg 16 százaléka az a pénz, amit szerződéses cégeknek fizettek ki különböző szolgáltatásokért.
Magáncégek és magánszemélyek az ötvenes években, a koreai háború idején kezdtek komolyabban beszállni a hadsereg támogatásába, amikor a Pentagon külső vállalatokra bízta a helikopterek karbantartását. A nyolcvanas években felerősödött az outsourcing, miután a Reagan-kormányzat széles körben privatizált állami tevékenységeket. Aztán a hidegháború vége a Clinton-adminisztrációt arra késztette, hogy áramvonalasítsa a hadsereget és zárjon be immár szükségtelen támaszpontokat. Ezen intézkedések mentén újabb élelmezési, szállítási és egyéb szolgáltatásokat szerveztek ki.
A kilencvenes években a törvényhozás kétpárti támogatással olyan jogszabályokat fogadott el, amelyek a hatékonyság javítása érdekében csökkentették a szerződéses cégek felügyeletét. Ebben az időszakban 38 százalékkal zsugorodott a szerződéseket intéző Pentagon-tisztségviselők száma, csakhogy amint ez megtörtént, néhány vállalat nyomban „visszaélt az új szabadsággal” – állítja Frank Camm, a Rand kutatócég hadiiparra szakosodott közgazdásza.
Az iraki háborúra való készülődés idején tovább csökkent a kontroll. A Pentagonnak törvény adta lehetősége van arra, hogy „vészhelyzetekben” – így háború esetén is – ne írjon ki versenytárgyalást. A hadsereg versenyeztetés nélkül kötött szerződéseinek értéke 2000 óta 54 százalékkal, 65 milliárdról 100 milliárd dollárra emelkedett.
Bush-elnök bírálói szerint a verseny hiánya nem más, mint a pazarlás és a korrupció melegágya. „A szerződésekkel kapcsolatos elhibázott megközelítés nagyban hozzájárult a problémákhoz. A kormányzat a versenyeztetés helyett többletköltséggel járó monopolszerződéseket kötött olyan kivételezett vállalatokkal, mint a Halliburton” – jelenti ki Henry A. Waxman kaliforniai demokrata képviselő, az államreform-bizottság tagja.
A kép azonban nem fekete-fehér. Irak 2003-as megszállása óta sokan kifogásolják a Halliburton szerepét, felhánytorgatva azt a tényt, hogy alelnökké való kinevezéséig Dick Cheney irányította a houstoni társaságot. A hadsereg júliusban megerősítette, hogy leállít egy tízéves, sokmilliárd dolláros szerződést, amelynek értelmében a Halliburton leányvállalata, a Kellogg, Brown & Root (KBR) élelmet, ivóvizet, sátrakat és más alapvető felszereléseket szállított a csapatoknak. Miután a Pentagon 2001 óta 15 milliárd dollárt fizetett ki a KBR-nek, most négy cég között akarja szétosztani a feladatot, úgy, hogy annak egyik részére a KBR is pályázhat. Korábban a védelmi tárca auditorai kimutatták, hogy a KBR az indokoltnál 1,2 milliárd dollárral több pénzt kapott. A vállalat szerint viszont a költségek megalapozottak voltak, tekintettel arra, hogy „rendkívül ellenséges körülmények között” kellett dolgozni. A KBR tudatta azt is, hogy nagyrészt rendezte elszámolási vitáit a hadsereggel.
ÍGY IS MEGÉRI? A cég álláspontját erősíti a CBO tavaly októberben nyilvánosságra hozott jelentése, amely a KBR által Irakban 2003 közepétől 2004 közepéig teljesített munkát veszi górcső alá. A hivatal megállapítása szerint ha a hadsereg maga akarta volna elvégezni ugyanazokat a feladatokat, az 41 ezer katona felvételét tette volna szükségessé, és 8,2 milliárd dollárba került volna, 2,8 milliárd dollárral többe, mint amennyit a KBR-nek fizettek. A jelentés szól arról is, hogy a KBR további foglalkoztatásával a Pentagon újabb milliárdokat spórolhatna.
A kormány azonban csakis akkor tudja kihasználni az ilyen megtakarításokat, ha gátat vet a korrupciónak. Az illetékes hatóságok szerint a Pentagon bővíthetné a közbeszerzési tisztviselők állományát, valamint szigoríthatná a megbízások odaítélésének és a végrehajtás ellenőrzésének folyamatait. Ám a nagy KBR-szerződéstől eltekintve a Pentagon nem készül ilyesmire, sőt, azt tervezi, hogy tovább csökkenti a közbeszerzések felügyeletét végző munkatársainak létszámát.
Jeffrey H. Smith, a volt CIA-jogtanácsos úgy véli: az ellenőrzés erősítése nélkül a kormány körül hemzsegni fognak a kifogásolható pedigréjű üzleti partnerek. „Irak vonzotta a szélhámosokat és a hazafiakat, és valószínűleg volt köztük néhány szélhámos hazafi – fogalmaz Smith -, attól félek, évekbe fog telni, mire megszabadulunk tőlük.”
