Ilyen még nem volt az idén: többlettel zárt egy hónapban – júliusban – a költségvetés. Ez azonban ne csábítson egyetlen kisbefektetőt sem a nyugágyban való hátradőlésre, ez ugyanis minden júliusban megtörténik, mivel ekkor folyik be a büdzsébe a féléves adóbevételek jókora része.
A hetedik havi 33 milliárd forintnyi többlet persze szokás szerint kedvezőbb, mint ahogy azt a Pénzügyminisztérium becsülte. Ez azonban érdemben valószínűleg nem befolyásolja az idei fiskális folyamatokat. Elemzők körében elterjedt vélemény, hogy a megszorító csomag életbe lépésével a következő hónapokban valamelyest javuló államháztartási egyenleg várható. Kevéssé valószínű azonban, hogy mindez a befektetői megítélés gyors javulását hozná magával. A csomag hatásaival kapcsolatban amúgy is sok a kétely. Az önkormányzati választások közeledte, és a megszorítások népszerűség-csökkentő hatása várhatóan visszaveti majd a kormánypártok stabilizáció iránti elkötelezettségét.
VESZÉLYES FEGYVER. A bevételekre alapozott kiigazítás már csak azért is veszélyes fegyver, mert várhatóan a gazdasági növekedés lassulásához és az infláció felgyorsulásához vezet. Könnyen elképzelhető, hogy a növekedésen belül az export is bajba kerül. Abban az esetben ugyanis, ha az eurózónában az Európai Központi Bank (ECB) tovább emeli kamatait, lanyhul a konjunktúra, s így fékeződik a zónában a gazdasági növekedés, vagyis mérsékeltebben bővül a magyar kivitel felvevőpiaca. Egyes elemzések ezen a ponton meglehetősen borúlátókká válnak: a magyarországi megszorítások hatását a növekedés lelassulásában, az infláció felgyorsulásában és továbbra is magas államháztartási hiányban foglalják össze.
A költségvetéssel kapcsolatos bizonytalanságokat csak tovább növeli, hogy Gyurcsány Ferenc bejelentette: a szeptemberben az EU-nak benyújtandó konvergencia-program új változata nem tartalmaz céldátumot az euró bevezetésére. Ezzel a kabinet immár hivatalosan is feladta a 2010-es csatlakozás tervét. A pénzügyminiszter rámutatott, hogy Brüsszel nem követeli meg céldátum szerepeltetését a konvergencia-jelentésben. Ez esetben viszont adódik a kérdés, miért szerepeltették benne eddig, miközben sem az EU, sem a piac nem hitt már a megvalósíthatóságában.
Duronelly Péter. A Budapest Alapkezelõ közgazdásza szerint nem látszik a befektetõi bizalom javulása.
Abban az elemzők többé-kevésbé egyetértenek, hogy még mindig jobb egy nyitva hagyott euró-csatlakozási céldátum, mint egy hiteltelen, már kapásból teljesíthetetlennek látszó újabb vállalás. A céldátum kikerülése a konvergencia-programból ugyanakkor azt mutatja, hogy a pénzügyi vezetés vagy nem mer már bevállalni ilyesféle határidőket az EU-nál, vagy félreérti a csatlakozási dátum szerepét. Az időpont vállalásának ugyanis az lenne a feladata, hogy orientálja a magyar államot finanszírozó bel- és külföldi befektetőket, vagyis tájékozódási pontul szolgáljon az állampapír és a forintpiac számára néhány alapvető befektetési kérdésben. (A befektetők között pedig azok a belföldi intézményi befektetők is ott vannak, amelyek a magyar állampolgárok megtakarításait fialtatják.) A céldátumnak abban kellene – illetve, ha komolyan vették volna: kellett volna eddig is – irányt mutatnia, hogy milyen sebességgel zajlik le a konvergencia. Alapvető, a kormány elkötelezettségét megmutató tájékozódási pontnak kellene lennie abban, hogy a forintkamatok milyen sebességgel közelítenek az eurókamathoz, s milyen árfolyamon történik meg a forint euróhoz rögzítése.
Ha céldátum nem is, az eurózóna előszobájának tekintett ERM II. árfolyam-mechanizmushoz való csatlakozásnak, illetve a maastrichti kritériumok ehhez szükséges teljesítésének az időpontja azért vélhetően szerepel majd a programban. Igaz, erről sincs egyelőre határozott kormányzati álláspont; a miniszterelnök közölte, hogy jelenleg 2008, 2009 és 2010 a lehetséges variációk. „Önmagában az nem probléma, hogy nincs céldátum, ám a kritériumok teljesítésére vonatkozó időpontokkal az a baj, hogy egyik sem hiteles. Ha 2008-ban nem teljesítjük azokat, akkor 2010-ben sem” – hangsúlyozza Török Zoltán, a Raiffeisen Bank közgazdásza.
KÉRDŐJELEK. A szeptember 1-jéig benyújtandó konvergencia-program alapvető feladata a fiskális politika hitelességének helyreállítása lenne. Rövid távon jól festhet, hogy az OTP Bank becslései szerint a következő két évben nagy valószínűséggel 4-5 százalékra csökken a GDP arányában mért államháztartási hiány, a jelenlegi 10 százalékról. Ám a megszorító csomag egyik fő hibája, hogy nem nyúl hozzá strukturális kérdésekhez – döntően a bevételeket igyekszik növelni az adókon keresztül -, így könnyen újratermelődhet a deficit. Mindez az OTP elemzése szerint azt valószínűsíti, hogy 2008 után megsokasodnak a kérdőjelek az államháztartási hiánnyal kapcsolatban. Ennek alapján a konvergencia-programnak alapvető feladata lenne, hogy Brüsszel és a befektetők számára is hihető módon mutasson fel olyan gazdaságpolitikai elkötelezettséget – és konkrét intézkedéseket természetesen -, amelyek a 2009-2010-es államháztartási folyamatokra megnyugtató választ adnak. A konkrétumok közé tartozhatnak például a tervezett egészségügyi és/vagy a nyugdíjreform egyes elemei.
„A megszorító csomagnak van hitele – már annak, ami látszik belőle -, de olyan még nem volt, hogy választási évben csökkenjen a hiány. Márpedig a 2010-es választási év lesz. Ezért van az, hogy a piac legkorábban 2011-es kritériumteljesítést és így 2013-as eurózóna-csatlakozást vár” – szögezi le Török Zoltán.
ÖSSZNÉPI JÁTÉK. A konvergencia-program bizonytalansága tehát immár össznépivé változtathatja az euró-csatlakozás dátumát találgató társasjátékot. A jelenlegi tipp éppen 2013 vagy 2014. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kormány az öt csatlakozási kritérium közül közvetlenül csupán kettőt – az államháztartási hiány és az államadósság szintjét – képes befolyásolni. Az inflációt a fiskális politika és a jegybank közösen alakítja, míg a hosszú távú kamatok szintjét és az árfolyam-stabilitási kritériumot csak a piac segítségével lehet teljesíteni. A piac, a piaci várakozások tehát kihagyhatatlanok a konvergencia-játékból. Márpedig „piaci oldalról abszolút nem látszik a befektetői bizalom javulása” – mutat rá Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő közgazdásza. Úgy látja, nagyon kicsi a forgalom a kötvénypiacon, igaz ez részben a nyári uborkaszezonnak tulajdonítható.
Másrészt viszont az is látszik, hogy a külföldi befektetők nem nagyon akarnak több pénzt idehozni. A stabil, hosszú távú befektetések nem mozdulnak se ki, se be. Ráadásul a külső tőkepiaci körülmények olyanok, hogy erre nem is nagyon lehet számítani. „Azt gondolom, hogy a forint eszközök az elmúlt években meglehetősen félre voltak árazva; az erős tőkebeáramlás mesterségesen alacsony szintre nyomta le a kamatokat és a forint árfolyamát. Szerintem el kell felejteni a 7 százalék alatti kamatszinteket és a 250-260 forint közötti euró-árfolyamot.” – tette hozzá az alapkezelő.
