Gazdaság

Hogyan tervezzünk kormányzati negyedet?

Az új kormányzati negyed kialakításáról számos, elsősorban politikai tartalmú nyilatkozatot olvashattunk az elmúlt hónapban (Vannak még kérdőjelek - Figyelő, 2006/46. szám).

Kevesebb szó esik viszont arról, hogy a költségvetési megszorítások miatt tervezett, illetve megkezdett kormányzati, államigazgatási reformok (összefüggésben a kormányzati negyed építésével) mit is jelentenek humánerőforrás, szervezési, információ- és adatkezelési, logisztikai, üzemeltetési és nem utolsósorban objektum- és személyvédelmi szempontból.

Optimális döntést csak ezeknek a feltételeknek, igényeknek a feltárása után lehet hozni. Különösen, ha figyelembe vesszük azt az adottságot is, hogy az ilyen jellegű átalakítások sohasem tekinthetők statikusnak, véglegesnek, azaz a hazai politikai, közigazgatási életben – mondjuk egy kormányváltás kapcsán – újabb szempontok szerint hirtelen megváltozhatnak az igények.

Egyáltalán jó ötlet-e koncentrálni a kormányzati és államigazgatási épületeket, vagy inkább decentralizálni kellene? Mekkora hangsúlyt kapjanak a biztonsági, személy- és objektumvédelmi ügyek? Sajnos aktuális kérdés, hogy az előre jelezhető biztonsági fenyegetettséggel kalkulálva vajon a kormányzati negyed szerves része maradhat-e hosszú távon a városnak.

Ha ezekre a funkcionális, szervezési, logisztikai, biztonsági és közlekedési kérdésekre sikerül optimális válaszokat találni, akkor juthatunk el a projekt szűkebben vett ingatlanpiaci vetületéhez, és a legkedvezőbb megoldás kiválasztásához.
NOEMI VEBER
Marketingmenedzser, Colliers International



• Gyógyszer-liberalizáció

Érdeklődéssel olvastam a gyógyszer-liberalizációval foglalkozó cikkeiket (Malenkij rabatt – 2006/47. szám; Hiperpatikák – 2006/48. szám), s a kérdéshez szeretnék személyes élményem kapcsán hozzászólni. Hasonló eset szerintem már minden, a gyógyszereit maga beszerző fogyasztóval megesett. Tavaly télvíz idején, hőemelkedés, fejfájás és enyhébb hidegrázás kezelésének igényével már a kora esti órákban kerestem fel a legközelebbi patikát, ahol – tekintettel az ügyeleti órára – a kért gyógyszerért és C-vitamin tablettákért a szokásos ötszázegynéhány forintnak közel a dupláját kérték. Mérgemben úgy döntöttem, nem hozom el a készítményeket, majd inkább másnap, nappali áron megveszem azokat. Útban hazafelé azért beléptem a közelben lévő éjjel-nappali boltba, s a „kezelés” minél előbbi megkezdése érdekében vitamin pezsgőtablettát vásároltam.

Mindezek alapján igencsak indokoltnak tartom, hogy a vény nélkül kapható készítmények minél hamarabb megjelenjenek a patikákon kívül is. Kérdés, vajon az így kieső profitot miként fogják a gyógyszertárak pótolni.
TALLÉR ANDRÁS
Budapest

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik